Ünnepi gondolatok

Fényadó gondolatokat küldök Neked, úti lámpásnak sorsunkról, lelkünk titkairól, és arról, hogy valamennyien mágusok vagyunk: sorsteremtő hatalmunk van! Egy gondolat nagyobb fényt adhat, mint egy egész könyv. Ráadásul könnyű magaddal vinni az útra. Talán másképp is látsz vele – világosabban.

Ha azt kérdem, „Ki vagy?”, a szívedre mutatsz. Ott vagy igazán „én”. Onnan kezdett el működni benned a saját, önálló életed. Előtte anyád szívét használtad. „Kölcsön-szíven” nőttél fel a Mama kozmoszában. Ezért senki a szeretet széttéphetetlen erejéről nem tudhat annyit, mint az anyád.

Volt idő, mikor kettőtöknek csak egy szíve volt. S amikor letéptek róla, otthagytad egyedül az övét.

Nézd meg az életed, és megtudod, ki vagy!

Egy színpadi hős lelkét nem abból ismered meg, amit mond, vagy amit mások mondanak róla, hanem abból az élettörténetből, amelyet maga köré idéz.

A cselekményből. Nem történhetne vele az, ami történik, ha más ember lenne. Sorsát ő maga idézi.

 

Így vagy te is. Mindaz, ami történik veled, nem egyéb, mint rejtett lelki tartalmaidnak a megnyilvánulása. Tudom, hogy nem így látod – de így van.

Egyszer rájössz majd, hogy nemcsak áldozat – tettes is vagy.

Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha „nem történik semmi!” – megdöbbennél.

Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat.

Sorsod óriási tablója apró, jelentéktelen részletekből áll össze. Figyelj a futó pillanatra, sorsdöntő lehet! Aki ezt tudja, annak nincs nagy és kicsi.

Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta.

A konfliktusok azon a szinten, ahol keletkeztek – megoldhatatlanok. Az életed értelme éppen az, hogy több légy, és emelkedj egyre följebb és följebb a sötétebb tudati világodból. A konfliktus pedig erre ösztönöz – mert megoldani csak bölcsességgel, megértéssel és szeretettel lehet.

Minden példaképemnek, akit követtem, magánútja volt. A világ régóta olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Csak annyira, amennyire a túlélésed érdekében feltétlenül kell.

Neked is azt mondom: járj magánúton. A saját fényed világítson, mint homlokon a bányászlámpa. És a gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját. És persze, fogjátok… fogjuk meg egymás kezét! Bármennyire veszett, hazug és elvetemült a világ – egyre többen lesznek a kevesek.

Mély meditációban megtudhatod, amit csak a halálban fogsz majd átélni, hogy éned csak a földi szereped, tested pedig a jelmezed, amelyet, ha végigélted a sorsodat, levetsz.

És ráébredsz, ki az, AKI játszik benned.

Érdemes megismerkedni vele. Csodálatos élmény!

Lelkünk soha sincs olyan közel a valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek és a hazugságnak. A lét éppolyan meztelenné válik, mint a születésünk pillanatában. Nincs már gazdag, szegény, ellenség, barát – az önzés falai leomlanak, és megszűnik az esztelen rohanás.

Jó illat van a temetőkben – és az embereknek utólag eszébe jut, hogy szeretniük kellett volna egymást.

Aki nem lát fölfelé, azt a bajok tönkreteszik. Aki fölfelé lát, ott lesz erős, ahol eltört, és ott lesz legyőzhetetlen, ahol sokat vesztett. Kudarcaiból hajtóanyag lesz, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.

Lelked mélyén – Isten országában – most is béke van. Csend. Nyugalom. És boldogság, csak nem mindig tudod megtalálni.

 

Müller Péter
író, dramaturg

 

 

Müller Péter legújabb könyve Férfiélet, női sors címmel,
már kapható a könyvesboltokban, megrendelhető
a www.mullerpeter.hu oldalon.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk