Tavaszvárás:
a dolgok
jól alakulnak!

Kedves Olvasó! Ezt a telet is túléltük! Egyre kevésbé fázunk, egyre kevesebbet kell majd fűtenünk. Egyre kevesebb energiát von el szervezetünkből a hideghez, illetve lelkierőnkből a fénytelen, sötét, borús időhöz való kényszerű alkalmazkodás. Mindez azt jelenti: ahogy egyre melegszik az idő, s egyre több a napfény, a rendelkezésünkre álló „életenergiának” egyre nagyobb hányadát tudjuk majd MÁS dolgokra fordítani.

Álmodozni persze lehet, sőt, kell is, de ne ugorjunk azért hirtelen ekkorát! Azon kevesek kivételével, akiknek módjuk volt a tél folyamán valahol Délen feltöltődni, energia-tartalékot gyűjteni, honfitársaink nagy része sápadt, gyűrött, fáradt. A külső jelek mellett, benn ugyanez a helyzet: szervezetünk olyan, mint egy lemerült akkumulátor – ezért gyakoribb a levertség és rosszkedv. Tényleges szükségletünknek csak töredékét tudjuk pótolni az üvegházi, napot nem látott, kényszerérett, vagy a sok ezer kilométert vegyszerbe burkoltan utazó zöldségekkel, gyümölcsökkel; illetve az amúgy nagyon egészséges, fagyos-napfényes téli sétákkal, amikor – a D-vitamin termelés esélye nélkül – arcunk kis részét megmutatjuk a napnak. Ugyanígy, csak a túlélésre elegendő a téli sötétben a szauna, szolárium és termálvíz – mindez semmi ahhoz képest, amit az ébredező természet fog nekünk hamarosan, egyre nagyobb bőségben kínálni – az valóban maga az ÉLET.

A dolgok tehát jól alakulnak! Azért a tavaszvárás időszakában szólunk erről, mert a novemberi ködben és esőben ezt nehezebb lett volna elhinni, sőt bízni is benne – anélkül pedig kevésbé működik…

Nem arra kérjük a Kedves Olvasót, hogy dőljön hátra, csak szemlélődjön, és passzívan figyelje a dolgok alakulását! Ennél azért több részünk van a Teremtésben!

Ha reálisan felmérte vágyait és lehetőségeit, ha mozgósított minden rendelkezésére álló eszközt és energiát ezek bevalósulására, ha saját maga is megtesz mindent ennek érdekében, azaz aktív, cselekvő résztvevője hétköznapi életének, sorsának, akkor egészen nyugodt lehet.

Nincs oka félelemre, bizonytalanságra, önvádra, lelkiismeret furdalásra, kételyekre.

Minden sikerülni fog, ami sikerülhet – minden megvalósul, ami megvalósulhat – minden a lehető legjobban alakul.

Ebben a lehetőség hangsúlyozása azért fontos, mert a cselekvés pillanatában gyakran még nem vagyunk annak tudatában, hogy mi is lenne a legjobb, ez sokszor utólag, csak évek múltán, visszatekintve derül ki. A „legjobb” megítélése pedig nézőpont kérdése, attól függ, hogy a saját szempontjainkon túl, tudjuk-e mások, vagy akár a NAGY EGÉSZ szempontjából nézni, ráadásul nemcsak az adott pillanatra vonatkozóan, hanem a tágabb IDŐT tekintve. Lehet egy esemény számunkra nagyon fájdalmas, tragikus, érthetetlen, elfogadhatatlan. Gyakran nincs egyéb választásunk, mint elfogadni. Lehet, hogy sok idő kell hozzá, mire meg is értjük, még több, mire belátjuk, hogy így kellett történnie, nem tudott ennél jobb kimenetellel történni (tehát lehetett volna ennél rosszabb is), azaz valamilyen szempontok alapján, ez volt a „jó”. Szerencsések vagyunk, ha még életünkben eljutunk e felismerésekig, még szerencsésebbek, ha ehhez nem kellenek évtizedek.

Legyünk tehát egészen nyugodtak! Stressznek, egészségromboló feszültségnek, önmarcangolásnak semmi értelme!

Jön a tavasz, tisztítsuk meg magunkat kívül-belül mindentől, amire nincs szükségünk, ami nem segíti életünket! Legyen bennünk és körülöttünk, környezetünkben minden tiszta, rendes és egyértelmű! Tegyük a dolgunkat, keressük és vegyük észre a hétköznapok örömeit, kisebb-nagyobb ajándékait, s tanuljuk meg elhinni: a dolgok jól alakulnak!

Örömteli tavaszvárást kívánunk!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk