A diabetes és a króm

Óvatos becslések szerint, 2030-ra világszerte kétszeresére fog emelkedni a diabetes (azon belül is a 2-es típusú diabetes) gyakorisága. Ez a mai tendenciák alapján, 366 millió beteget fog jelenteni, vagy még annál is többet, hiszen az elhízás terjedésének és a népesség elöregedésének folyamata egyre gyorsul.

Nem is olyan sokára, jóval több ember életét fogja megnehezíteni a 2-es típusú cukorbetegség. Számuk becsléséhez az elhízás terjedésének és a populáció elöregedésének mai tendenciáját vették figyelembe. Tudjuk azonban, hogy mindkét folyamat gyorsul, hiszen az elhízás egyre több embert érint, és egyre nagyobb lesz a népességen belül az idős, 65 év feletti emberek aránya.

A betegek többnyire elhízottak, a metabolikus szindróma más tüneteivel is terheltek, gyakori a magas vérnyomás és a lipidanyagcsere rendellenessége. A 2-es típusú diabetes alattomosan, sokáig tünetmentesen alakul ki, a beteg nem tekinti magát betegnek, nem is tud a károsodott glükóztoleranciájáról (IGT) és az azzal társuló hyperinsulinaemiájáról. Ilyenkor még nehéz meggyőzni az érintettet arról, hogy beavatkozásokkal csökkenteni kellene a 2-es típusú diabetes és ez által a szövődmények kockázatát. A maximális előny akkor érhető el, ha rögtön a zavar diagnosztizálásakor elkezdik a kezelést, de már ekkor is elpusztult a bétasejtek fele. Célszerűbb lenne inkább megelőzni a 2-es típusú diabetest akkor, amikor az anyagcserezavar még nem éri el a betegség diagnózisához szükséges mértéket.

A közelmúltban végzett metaanalízis szerint diétával, testmozgással, egyes antidiabetikumokkal és szív-érrendszerre ható gyógyszerekkel elhízottak esetében változó, többnyire mérsékelt hatékonysággal meg lehet előzni a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulását, a leghatékonyabbnak a bariatrikus – gyomorszűkítő – műtét bizonyult. A veszélyeztetettek azonban jóval nagyobb populációt jelentenek, mint akik esetében indokolt és érdemes lenne elvégezni a nagy kockázatot jelentő és költséges műtétet.

Régóta összefüggésbe hozták már egyes nyomelemek relatív hiányát a szénhidrát-anyagcsere zavaraival, és újabb vizsgálati eredmények is ezt mutatják. Ésszerűnek tűnik tehát a feltételezés, hogy a hiányzó nyomelemek pótlásával csökkenthető lehet a diabetes kockázata és ez által hosszú távon a betegség jelentette egyéni és társadalmi teher. Ilyen nyomelemek a magnézium, a szelén, a cink és a króm.

Állatkísérletes adatok és humán vizsgálati eredmények is azt mutatták, hogy a szerves-króm pótlás kedvezően befolyásolja a glükózanyagcsere egyensúlyát, fokozza az inzulinérzékenységet. Más vizsgálatokban azonban nem sikerült igazolni a krómnak ezt a kedvező hatását.

Az ellentmondást az okozza, hogy a króm többféle vegyületben is szerepel az étrend-kiegészítőkben. Adják trivalens klorid, pikolinát, laktát, krómos élesztő (chromium yeast) formában is. A króm felszívódása ezekből a készítményekből nagyon különböző. A kloridból és a pikolinátból a bevitt mennyiségnek mindössze a 2%-a szívódik fel, míg a krómos élesztőből (Chromo Precise R) ennek a 10-szerese.

Krómos élesztővel végezve a pótlást, nagyobb hatékonysággal lehet bevinni a krómot a szervezetbe, és pótolni a hiányzó nyomelemet. Az összegyűlt bizonyítékok alapján, a European Food Safety Authority (EFSA) állásfoglalást adott ki arról, hogy krómpótlásra hatásosan és biztonságosan alkalmazható a Chromo Precise R. Szintén állásfoglalásban mondta ki, hogy a króm laktát-vegyületből bizonytalanul szívódik fel, ezért biológiai hasznosulása is megbízhatatlan.

A krómpótlás segíthet károsodott glükóztolerancia, prediabetes esetén az inzulinrezisztencia csökkentésében, a diabetes kialakulásának esetleges megelőzésében, ehhez azonban további humán vizsgálatok is szükségesek, a jobb felszívódást és hasznosulást mutató szerveskróm-készítményekkel. (x)

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk