Anti-aging,
illetve ha Anti nem akar öregedni!

Az embereket mindig is bosszantotta, elszomorította az elmúlás ténye, de ennek ellenére az öregedés, a leépülés, a halál, már-már természetes folyamatként épült be a tudatukba. A népmesék örökös témája az élet vizének, a hallhatatlanság forrásának a felkutatása. Tehát úgy néz ki – tudat alatt, kollektív tudati szinten – nem adtuk fel. És ez így helyes!

Az ember komplex lény, több dimenzionális síkon létezik egy időben – leegyszerűsítve – fizikai (test), lelki (energetikai) és mentális (kognitív, gondolati) síkon. Mint ilyen, nem elemezhető kizárólag egy szűk terület, például a medicina perspektívájából. Ezért is születtek meg a holisztikus szemléletmódok, hogy a szintézis révén keressék, találják meg a problémát, és ne a tünetet nyomják el, hanem a kiváltó okot szüntessék meg! Utóbbi megoldás kevésbé profitorientált, de hosszú távon csak ez az egy becsületes megoldás kínálkozik.

Egy időben az a mondás járta: „az vagy, amit megeszel!”. Ezt kiegészíteném: „az vagy, amit gondolsz magadról!"

Adott egy emberi lény, aki anyagcserét folytat a külvilággal, de milyen anyagokat cserélünk? Állag- és állományjavítókat, ízfokozókat, mesterséges színezéket, génmanipulált növényi- és állati komponenseket stb. A modern életvitel, a rohanás és időhiány, olyan csábító csomagolású, ízletes táplálkozásbéli megoldásokat kínál, melyek 5-10 perc alatt elkészíthetők, nehéz nekik ellenállni, de életveszélyesek! A szervezet olyan, mint egy bio-kémiai kombinát. Ha nem a megfelelő alapanyagokat használjuk, ne csodálkozzunk, ha a végtermék is hibás lesz! Az így keletkezett hiányok, káros metabolitok, amik nem is ürülnek ki a folyamat végén, betegségeket, leépülést, öregedést, halált okoznak. Ez a témakör egyik része: „az vagy, amit megeszel!”.

Amire még érdemes nagy hangsúlyt fektetni, az a gondolatok hatalma. Egyre több klinikai vizsgálat mutatja ki, milyen erőteljes a gondolati energia. A fénysebesség töredéke alatt képes átszáguldani az Univerzumon energiavesztés nélkül. A tudományos világnak is el kellett ismernie a placebo hatást, ami semmi mással nem magyarázható, mint a vélt gyógyszerbe vagy kezelési módba vetett feltétlen hit eredményeként elért gyógyulásokkal.

 

Itt van a több mint 80 éve létező tudományág, a quantum-fizika, és a hozzá kapcsolódó kifejezés, a quantum-realitás. Ez az egyetlen terület, mely képes hídként összekötni a természetgyógyászatot és az ezotériát a tudományos világgal, mégis óvakodik tőle a tudományos világ. Miért? Mert végre állást kellene foglalni, lecserélni a „régi optikát”, paradigmaváltásra lenne szükség! Mi a paradigmaváltás? Amikor felismerjük, hogy megváltozott hozzáállásunk a világhoz egy teljesen új működési mechanizmust válthat ki. Igen, ez legalább annyira ijesztő, mint megnyugtató. De egyszer el kell kezdeni, saját érdekünkben.

A quantum-fizika szerint az anyag reagál az elme elvárásaira. Ez laborban bebizonyítható, ismételten, ahányszor csak szeretnénk, tehát tudományos tény. Mi generáljuk tehát a mély hiedelmünkön (vallás, világkép, énkép) alapuló hitünkből fakadó gondolataink által környezetünk valóságát, helyzeteit. Hiába tiltakozunk, hogy mi aztán ilyet sosem alkottunk volna magunknak! Pedig igen! És ezzel telik el 10-20 év, mire felfogjuk – ha szerencsénk van –, különben egy élet is kevés, ha nem jól vonjuk le a következtetéseket.

Nos, a baj ott kezdődik, ha nem tudunk különbséget tenni hiedelem és hit között. Hiedelmeink túl mélyen implementáltak ahhoz, hogy megkérdőjelezzük őket.

Ilyen például, a világképünk (mi lehetséges és mi lehetetlen), a hitvallásunk, az önképünk stb. A hiedelmekre tehát, úgy tekinthetünk, mint a ház alapjára. A hitrendszer a hiedelmekre épül, mint a főfalak. A hitrendszerünk egy-két katartikus élethelyzet (pl. közeli személy halála, egyéb nagy megrázkódtatás) pressziója nyomán változhat, akár 180 fokot is, de a hiedelmeinket még ekkor sem revideáljuk, hiszen azok képezik az Egó pszichikai stabilitását, anélkül kicsúszna a lábunk alól a talaj. Pedig néha épp erre lenne szükség a paradigmaváltáshoz! A fejünkben szüntelenül hemzsegő gondolatok mind-mind a hiedelem-rendszerünkből fakadnak.

A gondolatok pedig érzelmeket szülnek, legtöbbször tele vannak félelem energiákkal, ami egyrészt állati eredetű, evolúciós reflex, másrész a mai társadalom által generált. A legtöbbször tehát, azért alakul rosszul az életünk, mert félünk valamitől, ezért épp azt vonzzuk be. Hogyan? Ha nem hinnénk benne, nem félnénk tőle, de mivel hisszük, féljük, a hit pedig nem más, mint egy olyan hatalmas energia, ami nem valamihez kell, hanem abból lesz egy az egyben valami. Tehát mindenképpen teremtjük a környezetünket. Kérdés, hogy tudattalanul, a félelem energiából, és kiszolgáltatott mártírként megélve a helyzetet, vagy tudatosan koordinált gondolatok révén, hiszen a gondolat, a hit nem más, mint energia, s mint ilyen, alkotó eszköz. A környezetünkben minden energia, információ és rezgéstartomány, még, ha a legszilárdabb tárgyra tekintünk is.

És itt érkeztünk el a szorongás és stressz jól ismert fogalmához, mint az öregedés első számú kiváltó okához. A félelem olyan bio-kémiai vegyületek sorát szabadítja fel bennünk, amelyek két evolúciós alapfunkciót kívánnak ellátni: a harcot (az életért), vagy a menekülést. Mint előző cikkemben említettem, a hosszú távú stressz kezeléséért felelős hormon a kortizol. A szervezet nem képes különbséget tenni a pszichikai stressz és a fizikai, valós életveszélyt jelentő stressz között. Ez a mai modern ember tragédiája! Mint civilizált emberek, elnyomjuk magunkban a dühöt, a haragot, az agresszivitást, hiszen ezt várja el tőlünk a társadalom. Igen ám, de a mai kor emberének a sporton, a konditermen kívül nincs egyéb lehetősége, hogy levezesse az izmokban felhalmozódott energiát, ami „kisülésre” vár. A „Fight or Fly” (harcolj vagy menekülj) endokrinológiai szakzsargon szerint, ez szó szerint életmentő lenne, még akkor is, ha „csak” szóbeli inzultus vagy megaláztatás ért minket.

A stressz hatására ugyanis, kortizol ömlik a vérbe, ami mobilizálja az energiát adó összes glükózt, és a véráramba üríti azt, felkészítve az egyént a harcra vagy a menekülésre.

Ezt az izom-összehúzódások mennyisége és intenzitása jelezné vissza a megfelelő agyközpontnak, ami egy idő után leállítaná a kortizol-termelést, azaz elzárná a hormoncsapot. Ez viszont egy munkahelyi konfliktus esetén nem történhet meg, mert viselkednünk kell, így a kortizol csak ömlik tovább a véráramba, a glükóz mobilizálódik és inzulin választ vált ki.

Az inzulin a felesleges, el nem égetett glükózt trigliceriddé (vérzsír) alakítja, és betuszkolja a zsírsejtekbe, ahelyett, hogy a glükóz az izmokba jutna, mint energiaforrás.

Ha ez túl gyakran előfordul, az izmok inzulin receptorai érzéketlenné válnak, így nem marad más megoldás, kizárólag a zsírsejtekbe tuszkol bele mindent az inzulin. Sajnos, az inzulin növekedési jellegű hormon, mint ilyen, gyulladásokat generál a sejtekben, a citokinek (sejtmérgek) stimulálásán keresztül.

A legújabb klinikai kutatások szerint, minden autoimmun, szív- és érrendszeri megbetegedés, sőt még a rák is a sejtszintű gyulladásoknak köszönhető. Tehát a tudósok eljutottak az egy ok, sokféle megbetegedés elméletéhez!

Most már láthatjuk mekkora a tét! A környezetünk nem lesz kíméletesebb velünk. Egy lehetőségünk marad, befelé változni, átértékelni helyzeteket, fontossági sorrendeket, megtanulni úgy élni, mintha az lenne az utolsó napunk, hogy ne túléljük, hanem megéljük az életünket.

Azt is láttuk, mit jelent a hit, mint energia-eszköz, a tudatos gondolat hatalma, amire reagál az anyag, vagyis a szervezetünk, a sejtjeink, az egészségünk!

Tehát dönthet úgy Anti, hogy ez a legjobb anti-aging a hosszú, egészséges, boldog élethez! Mert ki, ha nem Te, és mikor, ha nem Most? Különben nem marad más hátra, mint a lelkileg keresztre feszített állapot a múlt megbánásai és a jövőtől való félelem hídján, amiről nincs lejárat a MOSTBA, életed autópályájára!

Tihor-Herczeg Kyra
American Academy of Antiaging Medicine tagja

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk