Diétás szempontok krónikus betegségek esetén

Súlyosabb krónikus betegség esetén, a kórházból hazamenet a beteg kérdezi: tessék mondani, mit egyek? Kevés kivételtől eltekintve, erre a kérdésre vagy nincs válasz, vagy „egyen úgy, mint eddig”, vagy „hát, diétázzon” jellegű választ kap a páciens. Ezek egyike sem segíti a beteget, ráadásul teljesen tudománytalanok, szakmailag megalapozatlanok.

Elmegy a természetgyógyászhoz, aki állítja, hogy a vegetárius koszt, vagy a kizárólag nyers ételek, esetleg egy 40 napos böjt fog segítni, majd jön a makrobiotika, a paleo, és ki tudja még hány felelőtlen tanács, ami talán még távolabb áll a szakmaiságtól.

Nézzük ezek után – a terjedelmi korlátok miatt csak dióhéjban – milyen szempontokat érdemes figyelembe venni?

Milyen krónikus betegségről van szó: például emésztőszervi zavarok, gyulladások, máj-epe-hasnyálmirigy panaszok, allergológiai, légzőszervi vagy reumatológiai betegségek, egyes onkológiai esetek, uro-genitális eltérések, gyulladások?

Milyen általános állapotban van az illető: jó erőnlétben vagy leromlott állapotban, idősebb vagy fiatalabb, férfi vagy nő, hogyan van lelkileg kondicionálva, van-e hite és jövő képe, vagy épp feladni készül az egészet? Műtét előtt vagy után áll, kórházi vagy otthoni kosztról van-e szó, kap-e kiegészítő kezelést, melyhez speciális étrend tartozik?

A diéta célja, hogy a beteg ne romoljon le, tartsa a kondícióját, de ne hízzon el. Folyamatos, kiegyenlített tápanyagellátást nyújtson, ízletes és jól emészthető legyen, folyadék- és rosttartalma megfelelő székletet biztosítson. A számtalan további szempont közé tartozik a diéta reális végrehajthatósága és az illető anyagi lehetőségei is. Általánosságban törekedjünk a helyben termelt, biológiailag tiszta, szezonális, friss, nem többször melegített, forralt ételek fogyasztására!

Kerülendő: a tüdő valamennyi krónikus gyulladásos betegsége esetén a színes, azaz magas béta-karotin tartalmú zöldségek; pajzsmirigy megbetegedéseknél a keresztes virágúak (nyers káposztafélék, retek, torma); főleg a frissen műtötteknél és a lábadozóknál a hüvelyes és olajos magvak; általánosságban, de főként daganatos betegség esetén a magas cukortartalmú ételek és gyümölcsök, fehér lisztet tartalmazó pékáruk és tésztafélék, a tej, margarin, napraforgó olaj, a túl forró vagy túl hideg, szénsavas, cukros, mesterséges édesítőkkel kezelt italok, energiaitalok, és ezen felül minden, amit az illető nem enne meg jó ízűen.

Ilyenkor szokták a betegek megkérdezni: tessék mondani, akkor mit ehetek? Szerencsére a választék még így is bőséges, az alábbiakat mind eheti.

Gluténmentes gabonákat, de nem jól lakásig. Jó tehát a köles és hajdina, de fogyaszthatnak amaránt, quinoa és chia magot is. Utóbbi három az olyan vese betegeknél, ahol a GFR érték 60 alá esett, már nem javasolt. Jó a vad- és barnarizs, illetve minden olyan rizs, ami nem fehér, nem előfőzött és nincs tartósítva.

Minél több színes zöldség ajánlott, elsősorban a levelesek, mert a gyök gumósoknak jelentős a szénhidrát tartalma. A gyök gumósok közül a céklának van elsőbbsége és bizonyos esetekben a sárgarépának is. Néhány leveles a teljesség igénye nélkül: ruccola, endívia, fejes és jégsaláta, lolo és bükklevél saláta, kínai kel, de ne feledkezzünk meg a párolt lila káposztáról és a vajban párolt brokkoliról vagy kelbimbóról sem! E növényi táplálékok kitűnő élelmi rostforrások, melyek az emésztőrendszer normális perisztaltikájához és mikrobiológiai állapotához nem nélkülözhetők.

Kiemelten fontosak – főként emésztőszervi, máj-epe, reumatikus, bőr- és tüdőgyógyászati esetekben – a savanyított termékek, első sorban a savanyú káposzta és kovászos uborka. A tejsavas erjesztés elősegíti ugyanis az emésztőrendszer harmóniáját, ezen keresztül az immunrendszer stabilitását.

A tojásnak, mint teljes biológiai értékű fehérjének, meghatározó szerepe van főleg reggel, lágy tojás formájában, picit megsózva (vesebetegeknél ez napi max. 1 tojást jelenthet, vagy 2 tojás sárgáját).

Ajánlott a tengeri hal gyakori fogyasztása – akár olajos tengeri halkonzerv formájában is – részben a jó emészthetőség, részben pedig az omega-3 telítetlen zsírsavtartalom miatt.

Tudatosan a végére hagytam, ami a legfontosabb: a telített zsírok (például szalonna, tepertő, kacsa-, libazsír) fogyasztását. A mai napig az a szokás járja, hogy a diéta zsír-, rost- és fűszermentes étrendet jelent. Ideje ébresztőt fújni! Ez a három élelmi anyag épp a normál, egészséges élet és emésztés alapjaihoz tartozik, de sajnos a legtöbb dietetikus és klinikus kolléga ezt még napjainkban sem veszi figyelembe.

A telített állati zsiradékok a molekuláris biológiai ismeretek szerint elősegítik a sejtszintű energia – ATP – termelést, így jelentősen javítják a testi-lelki állapotot, s ez a gyógyulás egyik alapja.

Amennyiben elszoktunk – főleg a helytelen diétás tanácsok miatt – a normális emésztést elősegítő étrendtől, az állapot helyreállításához türelem, idő és fokozatosság szükséges.

Béky László
természetgyógyász
www.beky-termeszetgyogyaszat.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk