Hibás étkezési szokások, túlsúly és stressz, mint rizikófaktorok

A cukorbetegség alattomos kór, gyakran csak akkor okoz tüneteket, amikor már a szövődmények is kialakultak. Különösen a túlsúlyos, stresszes életet élőknek érdemes ismerniük azokat a jellemző tüneteket, melyek diabéteszre utalhatnak.

Vegyük sorra először a diabétesz legfőbb rizikótényezőit:

  • Elhízás (különösen a hasi, ún. alma típusú), és az ezzel összefüggő mozgásszegény életmód és az emelkedett vérzsírszint.
  • Terhesség során a 30 év fölötti, túlsúlyos kismamáknál szükséges a fokozott odafigyelés.
  • Ha a baba 4 kg feletti súllyal születik, javasolt a következő terhesség erőteljesebb nyomon követése.
  • Bizonyos gyógyszerek – például szteroidok, fogamzásgátlók vagy vizelethajtók – hosszú ideig tartó szedése.
  • Egyes betegségek fokozottan hajlamosítanak cukorbajra, ilyen például a hasnyálmirigy vagy a hormonháztartás problémái (például Cushing-szindróma, pajzsmirigy rendellenes működése stb.), valamint genetikai rendellenességek, mint például a Down-szindróma.

Minél több a rizikófaktorunk, annál gyakrabban érdemes szűrésen részt venni. Akkor is vizsgáltassuk ki magunkat, ha a következő tüneteket észleljük magunkon: állandó szomjúságérzet, megnövekedett vizeletmennyiség, fáradékonyság, állandó éhségérzet és súlyvesztés. A viszkető bőr, a látásromlás, az éjszakai lábikragörcs, a kéz- és lábzsibbadás, illetve a hajlatokban megjelenő bőrkimaródás ugyancsak figyelmeztető jel lehet. Gyanúra adhat okot, az aceton szagú lehelet (melynek oka nem alkoholfogyasztás), az ínybetegségek, a bőrfertőzések, a lassú sebgyógyulás, nőknél pedig az elhúzódó hüvelyi gombásodás.

Mára már bizonyított tény, hogy stressz hatására gyakrabban alakul ki cukorbetegség. Szerencsére nem lesz minden stresszel élő ember előbb-utóbb diabéteszes, de ha megvan a genetikai hajlam és ehhez más kockázati tényezők is társulnak, akkor a stressz felgyorsíthatja a folyamatot. Ez olyannyira igaz, hogy egy vizsgálat szerint már az élet első 2 évében megjelenő stresszfaktorok növelik az esélyét egy későbbi cukorbetegségnek.

A tartós és fokozottan stresszes állapot ugyanis, inzulin-rezisztencia megjelenését és csökkent glükóz toleranciát eredményezhet, melyek a diabétesz előszobái.

Inzulinrezisztencia esetén ugyanakkora inzulinhatáshoz nagyobb mennyiségű inzulinra van szükség. Ha ez fokozódik, az inzulintermelődés végképp elégtelenné válik a szükségletekhez képest.

 

A csökkent glükóz-toleranciára terheléses vércukor-vizsgálattal derülhet fény. A glükóz (vércukor) szint normál esetben étkezés után sem emelkedik 7,8 mmol/l fölé, az e feletti, kisebb emelkedés (7,8-11 mmol/l) takarja az említett állapotot. Megfelelő kezeléssel ez a helyzet az esetek egy részében még visszafordítható.

Inzulinrezisztenciát általában a nem megfelelő ételek túlzott fogyasztása okoz, így a helyesen összeállított diéta jelentős változást hozhat. Ennek alapja a szénhidrátfogyasztás korlátozása, napi több kisebb adagra felosztása, s mellette bőséges zöldségfogyasztás, lehetőleg minél nagyobb arányban nyers formában. Amennyiben a menü mégis szénhidrátot tartalmaz, részesítsük előnyben a magas rosttartalmú, élesztő nélkül készült, kifejezetten alacsony glikémiás indexű (GI) ételeket Ezek szénhidrát tartalma csak lassan szívódik fel a szervezetben, így nem okoznak hirtelen inzulin- és vércukorszint-emelkedést. Ezen ételek glikémiás indexe 0-50 között van. Fontos tudnunk, hogy a stressz a már kialakult cukorbetegség állapotát is rontja, egyrészt mivel a stresszhormonok közvetlenül is képesek hatni a vércukorszintre, másrészt a kedvezőtlen körülmények hatására a cukorbeteg hajlamos elhanyagolni magát, a táplálkozását és a rendszeres vércukorszint ellenőrzést is.

Dr. Kocsi Anikó
diabetológus szakorvos, pszichoterapeuta
oxigenmedical.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk