Csáberőnk titkai

A kutatásoknak köszönhetően egyre többet tudunk a boldogsághormonok életünkben betöltött meghatározó szerepéről. Tavasz lévén, májushoz, a szerelem hónapjához közeledve időszerű, hogy mélyebbre ássunk, és megtudjuk: más titokzatos hormonok is nagyban meghatározzák viselkedésünket, ízlésünket, emberi kapcsolatainkat, sőt a szerelem fellobbanásához sem elegendő pusztán két emberi lény, kell még hozzá egy sor „kémiai anyag” is.

A boldogsághormonok kapcsán korábban már írtunk az endorfinról, amely csókolózáskor, szeretkezéskor igen nagy mennyiségben szabadul fel. Azt is tudjuk, hogy a dopamin nemcsak mozgáskoordinációnkért, hanem érzelmeinkért is felelős, tehát eufórikus pillanatokban egészen biztosak lehetünk fokozott jelenlétében. A szerotonin ugyancsak eufóriát kiváltó hormon – amikor szintje emelkedik a vérünkben, boldognak és gondtalannak érezzük magunkat. Hiánya viszont szoros összefüggésbe hozható a depresszióval . Az antidepresszáns gyógyszerek is részben a szerotoninszint emelésével érik el a kedélyállapot javulását. Ugyanez fordítva is igaz: kellemes élethelyzetekben, amikor elégedettek vagyunk mindennel, szeretünk és szeretve vagyunk, szerotonin szintünk emelkedik.

Talán kevésbé ismert a feniletilamin kedélyjavító hormon – melyet a „szerelem molekulájának” is tartanak – erről tehát részletesebben szólunk. Az agy által termelt ingerületátvivő anyag, az amfetamin természetes formája – ez okozza a lángolást, majd később a szerelem elmúlását is . Szexuális izgalom esetén szinte elárasztja az agyat, kutatók szerint ez a magyarázata a „szerelem első látásra” jelenségnek. Bizonyított, hogy az egymást szenvedéllyel szeretőknek azonos a feniletilamin szintje.

E szint egyes kutatók szerint másfél, mások szerint 3-5 évig marad magas, majd csökkenésével a lángolás is véget ér. Szerencsére a hosszú távú kapcsolatok nemcsak a feniletilamin jelenlétén múlnak.

Ez a csodás hormon boldogtalanság, sőt tragédiák forrása is lehet. Akinél ugyanis nem csökken a szintje, az szerelemfüggővé válhat – akár ölni is képes szerelme tárgyáért, vagy képtelen megállapodni, és folyton újabb kapcsolatokat keres. Egyes nézetek szerint a feniletilamin szint soha nem hág olyan magasra, mint az első szerelem idején, viszont bőven akad arra is példa, hogy szintje idősebb korban sokkal nagyobb, mint fiatalon.

Leegyszerűsítve, a szerelem képlete: dopamin + szerotonin + endorfin + feniletilamin is lehetne, de akkor elfeledkeznénk az oxitocinról, amely rendkívül erős és tartós kötődést hoz létre a párok között, és a feromonokról is, melyek tudatalattinkra kifejtett hatásáról vélhetően már többet tudunk.

Az oxitocin tehát, az agyalapi mirigy által kiválasztott peptid, mely fokozza az érintésre, simogatásra való érzékenységet, és akadályozza a stresszhormonok működését is. A szervezetben az oxitocin szintje szüléskor, szoptatáskor és szeretkezéskor, az orgazmus elérése idején a legmagasabb. „Hormonális ragasztónak” is nevezhetnénk, hiszen erős szálakkal köt azokhoz, akik termelődését előidézik, vagyis partnerünkhöz és gyermekeinkhez. Hatása nők esetében érthető módon erősebb, működését az ösztrogén még tovább erősíti, a férfiak tesztoszteronja viszont csökkenti. Amikor az erős szexuális vonzalom elmúltával a feniletilamin már nincs jelen a szervezetben, jó esetben az oxitocin biztosítja az áldásos köteléket a párkapcsolatban.

Egy 3500 fő részvételével végzett kutatás szerint az optimális oxitocinszinthez minimum heti két orgazmus szükséges, akik viszont legalább heti háromszor szeretkeznek, azok a valós koruknál mintegy 10 évvel fiatalabbnak nézhetnek ki.

Forrás: Korkontroll, ParaMedica Egészségmagazin

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk