Gyermekkor a virtuális világok bűvöletében?

Dr. Gerald Hüther agykutató a modern korunkra jellemző függőségek neurobiológiai okait vizsgálja, többek között arra keresi a választ: hogyan hat a média a gyermekek agyának fejlődésére és személyiségére.

Korábban úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják. Ma már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak, ehhez az szükséges, hogy a gyermekek megtapasztalják saját testüket. Mindez a képernyő vagy monitor előtt ülve nem történik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében. Amit tehát nem használunk, az elsorvad.

A kognitív képességek kibontakoztatásához megfelelő testérzet szükséges. Azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, illetve a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Ha a gyerek a tévé előtt ül, nem érzi a testét, nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat, egy nagyon komplex kreatív teljesítmény, és ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is. Ráadásul éneklés közben nem tudunk félni. Az agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Talán ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a sötét pincébe.

Bonyolultabb technovilágunkban egyre nehezebb megérteni az okokat és okozatokat, az értelmi összefüggések hiánya miatt a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk. Sok digitális média működése kevéssé érthető, ráadásul igen kevés a képernyőn folyó történésekbe való aktív részvétel lehetősége. Egyszerű példa erre a tévé: hiába próbálnak a kicsi gyerekek beszélgeti a tévével, hiába figyelmeztetik a nyuszit, hogy jön a róka. Néhány hét múlva feladják, s ezzel megkérdőjelezik saját önhatékonyságukat.

Agyunk csak akkor tud megtanulni valamit, ha az új benyomásokat egy már meglévő mintához kapcsolhatja, tehát az újat a régihez illesztheti, ennek megtalálása az ún. aha-élmény. Ekkor aktivizálódik a jutalmazási rendszer, az idegsejtek „boldogsághormonokat” bocsátanak ki. Minden apró, saját teljesítményként elért siker olyan boldogítóan hat, mintha egy kis kokaint és heroint vettünk volna be.

Ha tévézés helyett a gyerek olvas, akkor agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká, azokat mondatokká, majd képekké rakja össze, így alakulnak át fantáziavilágokká. Amit az agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt, tehát nem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény.

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak fontos szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben!

Ha a gyerek része egy élő közösségnek, s úgy él át kalandokat, mint például a cserkészek, akkor ritkábban kerül a virtuális világok bűvöletébe, kevesebbet tévézik és számítógépezik. A későbbi élete során is kevésbé alakul ki szorongásos zavar, magabiztos, egészséges személyiséggé válik.

Forrás: www.gerald-huether.de, www.gyermekkorokologiaja.com,
ford. Nemes Gáspár

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk
 
 

Pszichiátriai szerek viselkedési problémákra?

Ha gyermeke „tanulási problémára” vagy „viselkedési rendellenesség” miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a gyermek állapota semmit sem változott vagy rosszabbodott emiatt, keresse az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt!

Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a HIPERAKTIVITÁS témájában.

Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06 (1) 342-6355, 06 (70) 330-5384
E-mail: info@cchr.hu
Weboldal: www.emberijogok.hu
Minden információt bizalmasan kezelünk!