A vitalitást fokozó és fékező tényezők

Mindannyian arra vágyunk, hogy életünket az elsőtől az utolsó pillanatig jó erőnléti, egészségi és mentális állapotban élhessük. Mégis vannak, akik majd kicsattannak az életerőtől, s vannak, akikbe épp csak "hálni jár a lélek". Nem kérdés, hogy melyik csoporthoz szeretnénk tartozni...

Az élet a fogantatás pillanatában kezdődik, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a szülők milyen mentális és fizikális állapotban indítják el az új életet. Ugyancsak meghatározó méhen belül a magzat mentális és fizikális kapcsolata az őt kihordó édesanyával és a környező világgal. A biztonságérzet lényegesen stabilabbá teszi a magzat mentális fejlődés ét annál, mintha szeretetlen, ingerszegény, esetleg agresszív környezetben töltené napjait. Mindez a későbbi IQ-ra és EQ-ra (érzelmi intelligenciára) is hatással van.

A születés körülményei is meghatározóak: a császármetszés és az ún. programozott szülés eltér a gyermek biológiai ritmusától, így nem tud belesimulni a nagy kozmikus folyamatokba, melyet a kínaiak wu wei-nek, Csíkszentmihályi professzor flow-nak (áramlásnak) nevez.

Csecsemő- és kisgyermekkorban a szülői magatartás - mint primer imprinting - a gyermeket "lelkileg megkereszteli". A szülői és családi minták meghatározzák a gyermek további lelki és testi fejlődésének irányát: agresszív, törtető vagy szelíd, empatikus, de célratörő, illetve egyéb viselkedésformák rögzülnek benne. A szülői házból erednek az életigenlő vagy a depresszív minták, melyekből a későbbiekben helytállás, küzdőképesség, vagy megadó, passzív hozzáállás alakulhat ki. Az aktív, progresszív, alkotó személyiséget vitális jelzővel illetjük. Belső mentális tartalékai lehetővé teszik, hogy bármilyen helyzetből talpra álljon.

Vegyük sorba röviden, hogy fentieken kívül, melyek a vitalitást elkerülhetetlenül fékező tényezők, melyekre nincs ráhatásunk: szélsőséges meteorológiai helyzetek - túl nagy hideg, tartós kánikula, ingadozó légnyomás, viharok, árvíz, aszály, melyek nemcsak az egészségi állapotra, de az anyagi javakra is súlyos következményekkel járhatnak.

Kiemelt jelentősége van a fényviszonyoknak: télen a rövid nappalokat hosszú éjszakák követik, így emelkedik a melatonintermelés, ami aktivitás helyett nyugalomra, alvásra késztet. Minél több energiát kell fordítanunk a szélsőséges hőmérséklet kompenzálására, a külső adaptációra, annál kevesebb jut a szervezet alapfunkcióinak ellátására, az egészség fenntartására, a regenerációra.

Évszakoktól függetlenül csökkenti a vitalitást a mozgásszegény életmód, mivel nem termelődik a sejtekben kellő mennyiségű energia (ATP). Ugyancsak gyengíti a vitalitást a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a nyugtató- és kábítószerek használata. Alapvető az alvással töltött idő hossza, az alvás mélysége és a biológiai órához történő időzítése is. Szintén meghatározók az emberi kapcsolatok, a családi, munkahelyi, baráti "lelki kapaszkodók" megtartó, mentális és fizikális biztonságot adó volta, vagy annak zavarai, esetleg hiánya.

A legnagyobb vitalitáscsökkentő fentieken kívül a céltalanság, a motiváció hiánya.

Kérdés ezek után: mi minden szükséges ahhoz, hogy vitalitásunkat megőrizzük? Csak felsorolnám a legfontosabbakat: normális pszicho-szociális háttér, rendezett családi viszonyok (lehetőleg több generáció közelsége), létbiztonság, rendszeresség az életritmusban és a napirendben, aktív testedzés, kiegyensúlyozott táplálkozás, melynek hatására elegendő energia termelődik sejtjeinkben. Mindig legyen életcélunk, mely a legnehezebb pillanatokban is továbblendít, segíti talpra állásunkat! Ugyanígy fontos hitünk az önmegvalósításban, s az általunk nevelt generáció helyes útra terelésében. Végül vitalitásunk legalapvetőbb feltétele: szeretetben és hitben élni, hinni, ha másban nem, hát önmagunkban!

Béky László
természetgyógyász
beky-termeszetgyogyaszat.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk