Elhízás, inzulinrezisztencia, metabolikus szindróma:
Étrendi hibák miatt?

A nyugati ember nagy problémája az agy érzéketlensége a jóllakottságot jelző leptin hormonra, ami túlevéshez, kóros elhízáshoz vezet. Az elhízás tovább növeli a leptinszintet, ami fokozza az agyban a leptin-rezisztenciát, és így a további elhízást.

Természeti népeket vizsgálva, a hagyományos életformájukat elhagyó, nyugati táplálkozásba kezdő – korábban makkegészséges – emberek egyből meghíznak. A nyugati étrenddel kapcsolatba kerülő természeti népeknél ezzel együtt, azonnal megjelennek a szív-érrendszeri kockázati faktorok is. A romlás azonban visszafordítható, elhízott ausztrál bennszülöttek például, amikor visszatértek ősi életmódjukhoz, lefogytak és kigyógyultak cukorbetegségükből.

Hasonló eredményeket érnek el azok a nyugati emberek, akik elhagyják étrendjükből a gabonaféléket, cukrot, feldolgozott ételeket, hüvelyeseket, tejtermékeket és a finomított olajat. A körükben végzett vizsgálatokból kiderült, hogy miközben bármennyit ehettek, mégis spontán 15-30%-kal csökkent a táplálékfelvételük. Testsúly-, derékméret- és vércukorszint-csökkenésük sokkal nagyobb volt, mint a mediterrán étrendet folytatóknak. Különösen érdekes, hogy a különböző vérparamétereik (cukor, inzulin, koleszterin, triglicerid) javulása független volt a súlycsökkenéstől. Az egyik vizsgálatban a leptinszint is 30%-kal csökkent, ami a gabonafélék elhagyásával függött össze.

A nyugati és a természeti ember táplálkozása közti különbséget Staffan Lindeberg foglalta össze legjobban. Sorra véve a makro-tápanyagokat, a tej, bár vannak vele problémák, nem oka az elhízásnak, a gyulladásnak és a szívbetegségnek. A gyümölcsök és zöldségek hiánya sem magyarázza, ahogy a finomított olajok sem a főbűnösök. A nem feldolgozott hússal ugyancsak nincs probléma.

Ami marad, az a finomított, magas glikémiás indexű szénhidrát, amiből a nyugati ember igen sokat fogyaszt.

 

Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy a bélflórának jelentős szerepe van az elhízásban és a vércukorszint szabályozásban. Amikor bélflóra-mentes egerekbe különféle bélbaktériumokat telepítettek, eltérő leptin-, inzulin-, vércukor- és gyulladásszint alakult ki náluk, s az állatok vagy elhíztak vagy lefogytak. Emberkísérletekben is, a sovány személyekből átültetett bélflóra fogyást és javuló vércukorszintet eredményezett.

A nyugati ember és az egyes természeti népek bélflórája nagy eltérést mutat. Az új feltevés az, hogy a nyugati étrend nagy szénhidráttartalma átalakította a bélflóra összetételét olyan irányba, melynek eredménye az elhízás, a cukoranyagcsere romlása és a fokozott gyulladásszint.

A nyugati ember és a természeti ember szénhidrátfogyasztása közt alapvető különbség, hogy a természeti ember sejtekbe zárva, „élő” formában fogyasztja a szénhidrátokat, s ez nemcsak alacsonyabb szénhidráttartalmat jelent, hanem a „sejtes” élelmiszernek más a bélflórára gyakorolt hatása, mint a tiszta keményítőből és cukorból álló ételeknek.

Korábban a kenyeret még nagy mennyiségű gyümölcs, zöldség, tojás, hal és hús fogyasztása kísérte. Az új keletű tanács, amely a zsírokat, finomított szénhidrátokra javasolja cserélni, korábban soha nem fogyasztott étrendet hozott létre. A sejtmentes, tiszta szénhidrát gyulladásos szájflórát alakít ki, a fogak és a száj egészségének rohamos romlása a nyugatiasodással együtt terjedt el.

Az eredmények azt mutatják, hogy az egészség alapja a teljes értékékű, feldolgozatlan sejtes élelmiszer. A finomított liszt, a cukor és a feldolgozott élelmiszerek okozzák a nyugati anyagcserezavarokat, az elhízást, a gyulladást és elindítói a szív- és érrendszeri betegségeknek is.

Forrás: I. Spreadbury & A. J. W. Samis: Evolutionary aspects of obesity,
insulin resistance, and cardiovascular risk. Curr Cardiovasc Risk Rep (2013),
ford. Szendi Gábor, a teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu oldalon olvasható

Rostdús étrend és magnézium diabétesz ellen

Német kutatóorvosok 11 éven át, 25 ezer, 35 és 65 év között felnőtt bevonásával végzett vizsgálatuk során megállapították, hogy a magas rosttartalmú étrend 33%-kal csökkentette a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Az Archives of Internal Medicine folyóiratban megjelent tanulmányuk szintén kiemelte, hogy a rendszeres magnézium-bevitel 23%-kal csökkentette a diabétesz megjelenésének valószínűségét. Az eredmények alapján mindenkinek – tehát az egészséges embereknek is – ajánlott a rendszeres magnézium- és rostfogyasztás.

Share
 
   
Nyomtat�bar�t verzi� Ismer�snek aj�nlom H�reink
Lapszeml�re feliratkoz�s Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezd�lap R�lunk