Önműködünk!?

Kedves Olvasó! Talán hihetünk már a hírnek, hogy a tavasz – márciusi havas, fagyos élményeink ellenére – idén sem marad el. Napjaink embere szeretné azt hinni, hogy mindent átlátni és irányítani képes, ám élőhelyünk saját, tökéletes önszabályozó rendszerével folyton bebizonyítja, mekkorát tévedünk. Persze, mi is lehetőséget kapunk a „teremtésre”, és élünk is vele: ki így, ki úgy.

A Földet nem érdekli, hogy mi vagyunk, vagy sem: előttünk is volt, vélhetően utánunk is lesz. Az egyetlen bolygó a Naprendszerben, melynek – „áldásos” tevékenységünk ellenére – még sikerült megőriznie páratlanul gazdag ökoszisztémáját. Itt még működik az Élet magas szintű szerveződése, a Föld általunk okozott sebei begyógyulnak, a Természet jórészt visszahódítja az ember által kiirtott, tönkretett területeket.

E csodával határos regenerációs képességnek is vannak azonban kritikus végpontjai, ameddig működnek, s ahonnan már nem. Példák erre az erdők nélkül kiszáradó, elsivatagosodó területek vagy a szűkülő élőhelyű, a mértéktelen vadászat miatt a Földről végérvényesen kiirtott állatfajták, melyeket (pl. a széles szájú orrszarvút is) a tudósok és a lelkes állatvédők minden igyekezetük ellenére sem tudtak megóvni a végleges kipusztulástól.

Sok embert nem érdekel a Föld, csak annak gazdasági jellegű kiaknázása. Nem törődnek a következményekkel, nem gondolják végig, hová lehet így eljutni. Mindannyiuk számára nagy lehetőség és fontos tanulság lenne körülnézni a Vénuszon és a Marson, hogy lássák, mire juthat egy humanoid civilizáció. Pláne, ha kicsit ott kellene élniük, életben maradniuk, mely kalandra épp most folyik a lázas készülődés. E két helyszín nem épp a kibontakozó kezdet stádiumában van, vagy ha hiszünk a periodicitásban, akkor nevezhetjük akár „alvó periódusnak” is, melyből a magasabb szerveződésű élet létrehozása, ha nem is csoda, de a Természet, a „Rendszer”, a Teremtő – nevezzük bárhogy – sok millió évet igénylő „munkája”.

Ennek fényében talán könnyebb itt a Földön örülni és értékelni mindazt, ami van, ami él és működik – „önműködik”.

Durva hasonlattal élve: egyszerűbb egy ereje teljében lévő embert életben tartani, mint egy tönkretett, működésképtelen szervezetű halottat feltámasztani – jelzem, ez megint nem emberi kompetencia.

E térben és időben is messzire nyúló gondolatkörrel már el is érkeztünk az aktuális üzenethez.

Ami emberi kompetencia, ahol lehetőségünk van a teremtésre – akár jó, akár rossz irányban – az is egy Univerzum sőt benne is Univerzumok működnek – gondoljunk csak a napjainkban intenzíven kutatott mikrobiomra –, pontosan olyan bonyolult, mint a Nagy Rendszer, és szerencsére legalább annyira jól kitalált és önműködő – ezt tehát, csak elrontani lehet, de ne tegyük!

Motorja, a szív mintegy 30 milliárdszor ver, sejtjeiből percenként 100 millió hal el és újul meg, agyi tároló kapacitása 5-szöröse az Encyclopedia Britannica tartalmának, élete során kb. 180 ezer kilométert tesz meg gyalog (jármű nélkül).

Ezt a tökéletes, önszabályozó szerkezetet születésünkkor – jó esetben – hibátlan állapotban kapjuk, erkölcsi kötelességünk tehát, hogy vigyázzunk a Szüleinktől kapott értékre, hogy amikor a stafétát, az Életet továbbadnánk, alkalmasak legyünk erre, és mi is hibátlanul működő „szerkezettel” ajándékozhassuk meg gyermekeinket.

Ne feledjük, ahogy Földünknek, úgy a mi szervezetünk regenerációs képességének is vannak „kritikus végpontjai”, ahonnan nincs vagy igen nehéz a visszaút. Tartózkodjunk tehát az önpusztító életmódtól, mert az újraélesztés, ahogy a Marson, úgy a Földön is kétséges.

Kedves Olvasó! Őrizze meg életerejét, egészségét, mert e nélkül a minden is semmi! Örüljön a tavasznak, az ébredő Természetnek, a fészekben kikelő kismadaraknak, a most születő nyusziknak, vadmalacoknak és embergyerekeknek, hiszen ők viszik az Életet tovább!

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk