Az aktív testmozgás 40%-kal növeli a rákbetegek túlélési esélyeit

Chicagoban, az American Association for Cancer Research éves gyűlésén a fizikai aktivitás és a rákbetegek halálozási kockázata közti összefüggést vizsgáló kutatás eredményeit ismertették. Bebizonyosodott: a testmozgás a daganatos betegségek kezelése során is jelentősen növeli a túlélés esélyeit.

A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatóinak jelentős eredményeit a továbbiakban nem lehet figyelmen kívül hagyni a daganatos betegek kezelésében.

Míg a korábbi kutatások elsősorban az egész életen végighúzódó inaktivitás és bizonyos daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, addig az új tanulmány kifejezetten a daganat diagnózisa előtti és utáni inaktivitást és a túlélés esélyeit hasonlította össze.

Eddig is ismert volt, hogy a fizikai aktivitás csökkenti számos betegség kialakulásának rizikóját – beleértve a daganatos betegségeket is –, de a mozgásszegény életmód hatásait korábban kevésbé tanulmányozták.

Az amerikai tudósok viszont arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges személyek és a daganatos betegek közt is rendkívül gyakori, tipikus életforma, miközben utóbbiak betegségük és kezelésük során is speciális fizikai nehézségekkel néznek szembe.

A 2003 és 2016 közötti időszakban a kutatók a fizikai aktivitás szintjét mérték fel több ezer rákos betegnél abban a periódusban, amely egy évtizeddel a diagnózis előtt kezdődött és egy évvel a diagnózis után fejeződött be. Azokat a pácienseket, akik közepes vagy annál intenzívebb mozgást végeztek az adott időszak alatt (például gyalogoltak, futottak, aerobikoztak vagy más kardió jellegű mozgást végeztek) aktívnak minősítették, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azokat inaktívnak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelés előtt és alatt is aktív személyek 40%-kal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívok. Ez az eredmény érvényes volt számos rákfajtára, beleérve a mell-, a vastagbél-, a prosztata-, a petefészek-, a vese-, a nyelőcső-, az endometriális- és a bőrdaganatot is. Az elemzésből az is kiderül, hogy az alkalmankénti mozgás is jobb, mint a semmi, de a rendszeresen, heti 3-4 alkalommal edzők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a csak heti 1-2 alkalommal vagy éppen a mindennap mozgók. Fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy azok a korábban inaktív páciensek, akik csak a diagnózis után kezdtek el mozogni, 30%-kal növelték a túlélési esélyeiket, és ebből a szempontból már a heti 1-2 alkalom is sokat számított. Ezek a megállapítások nagy lendületet kell, hogy adjanak a rákbetegeknek, hiszen ilyen egyszerű módon rengeteget tehetnek önmagukért.

A WHO európai uniós munkacsoportja 2015. év végén jelentette meg a Fizikai aktivitás 2016–2025 stratégiáját. Eszerint 10%-os fizikai aktivitás növelés a teljes lakosság szintjén:

  • 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a szív-érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, a cukorbetegség és a krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában;
  • 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a magasvérnyomás-betegség előfordulásában;
  • megállíthatja a cukorbetegség és az elhízás terjedését.

Szerencsére az életmód orvoslás eredményeit olyan erős bizonyítékok támasztják alá, hogy mind az orvos szakmát, mind pedig a közvéleményt már önmagukban ezek is meggyőzik.

Dr. Babai László
Magyar Életmód Orvostani Társaság elnöke
Magyar Életmód Orvostani Társaság
emot.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk