Amikor a lélek kimerül, a test jelez

Tanuljuk meg kezelni a stresszt!

Egyre többet hallunk stresszről, menedzser betegségekről, pánikrohamokról, s meglepő módon, ezek nem annyira a férfiakat, hanem sokkal gyakrabban a nőket érintik. Vajon mi vár azokra, akik megmagyarázhatatlannak látszó tüneteikkel orvoshoz fordulnak, és mi az, amit saját maguk is megtehetnek a gyógyulás érdekében?

A stressz a XX. és a XXI. század betegsége. Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák életünk számos területén akadhatnak, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok vagy pénzügyi nehézségek. A stressz-szindróma elsősorban a nőket érintő jelenség. Ők azok, akik természetükből adódóan hajlamosabbak többet rágódni egy-egy problémán, miközben az anya-, feleség- és munkahelyi szerepekben való tökéletes helytállásra törekednek.

A stresszszindrómaként definiált állapot tünetei:

  • nyak-, illetve fejfájás;
  • szívdobogásérzés;
  • izzadékonyság;
  • álmatlanság, a koncentráció csökkenése;
  • gyengeség;
  • gombócérzés a torokban;
  • szájszáradás.

Fenti panaszokkal a betegek először a háziorvoshoz fordulnak. Az orvos pedig – a tapasztalatok szerint – kezeli a tüneteket, vizsgálatok, szakorvosi kontrollok követik egymást. Mindannyian tapasztaljuk, hogy sokszor az egyik orvostól a másikhoz, ide-oda küldik a betegeket. Ez nem egyszerűen a szervezettség hiánya. Az orvostudományban lezajlott specializálódás (túlzott specializálódás) eredményeképpen ma már nem a beteget vizsgálják, hanem egyes szerveit. A helyzet azonban még ennél is rosszabb, mert a medikusok oktatásában évtizedekig tabutémának számított a lélek, a psziché kérdése, ezért a betegeknek meg kellett elégedniük az idegesség, jobb esetben a neurózis diagnózisával.

A betegek gyógyításában alapvető fontosságú a holisztikus szemlélet. A holisztikusnak nevezett orvoslás célja, hogy az embert egységnek tekintse, a lélek és test, s nem pedig a szervek mechanikus egységének. Ebben a szemléletben nyilvánvaló, hogy a szervezet egy állandó helyzet, az ún. homeosztázis – az élet szempontjából alapvető egyensúlyi állapot (például testhőmérséklet) – megőrzésére törekszik.

A stressz a homeosztázis átmeneti zavara, amelynek helyreállítása a szervezet állandó feladata.

A stresszorok a szervezet egyensúlyát veszélyeztető külső és belső tényezők, melyek azonnali hatást gyakorolnak az idegrendszerre, ami a következő tünetekben nyilvánul meg: pupillatágulat, csökkenő nyálelválasztás, szívdobogás, szapora légzés, csökkenő gyomor- és bélmozgás, a húgyhólyag elernyedése.

A folyamatos stressz és annak fel nem dolgozása előbb-utóbb megbosszulja magát, s a szervezet jelez. Az állandó nyugtalanság, a látszólag minden ok nélküli idegesség alvászavart okoz. A stressz és az alvászavar együtt a hormonháztartás felborulásához vezet.

Franz Alexander, aki a pszichoszomatikus orvoslás megalapítójaként tett szert világhírnévre, 7 klasszikus pszichoszomatikus betegséget sorol fel:

  1. Peptikus fekély, gyomor- és nyombélfekély (gyulladásos elváltozások a bélben);
  2. Colitis ulcerosa, Crohn-betegség (idült, fekélyes vastagbélgyulladás);
  3. Magas vérnyomás;
  4. Neurodermatitisz (krónikus, erős viszketéssel járó bőrbetegség);
  5. Asthma bronchiale (krónikus légúti gyulladás);
  6. Rheumatoid arthritis (ízületi gyulladás);
  7. Tirotoxikózis – pajzsmirigy túltengés.

Ma már a felsoroltakon kívül a betegségek lényegesen szélesebb köréről tudjuk, hogy a pszichoszomatikus kórképek sorába tartoznak. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagyjelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a pszicho-neuro-endokrin- és az immunrendszer nemcsak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé.

A pajzsmirigybetegségekről kimutatták, hogy jelentős részük autoimmun eredetű. Tehát nem egyetlen szerv, hanem az egész szervezet betegsége, vizsgálni és gyógyítani tehát az egész embert kell(ene). Fontos tudnunk, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegségei gyakran más betegségekkel társulnak: szemészeti, allergiás, ideggyógyászati, gyomor és bélrendszeri, valamint szív-érrendszeri betegségekkel. Ennek jelentősége, hogy ezekre a társulásokra ritkábban gondolnak, és külön-külön kezelik őket. Jellemző példa erre egyik betegünk, akit hosszabb időn át kezeltek szemészeti betegséggel, mire kiderült, hogy a háttérben autoimmun pajzsmirigy gyulladásos húzódott meg.

A beteg részletes kikérdezése során tudnunk kell, hogy milyen örökletes betegsége és egyéb társult betegsége van. A vizsgálat, a kezelés egyben stresszoldó is kell, hogy legyen. Az emberi szó a legtöbbet árthat, de használhat is. Az első pillanattól kezdve az orvosnak nemcsak néznie, de látnia is kell, nemcsak hallania, de megértenie is. Nem lehet azt mondani, hogy valakinek a betegsége csak testi vagy csak pszichés jellegű, hiszen a testi betegségekhez szinte mindig társulnak pszichés tünetek is. Nem a laboratóriumi leletekkel kezdődik a kivizsgálás, hanem a beteggel. Az angol kifejezés szerint „mi betegek vagyunk, nem laboratóriumi értékek” (we are patients, not lab values!). Ezt jó lenne orvosnak és betegnek egyaránt megszívlelnie.

Stresszkezelés 5 pontban

A testi tünetek kezelésén túl törekedni kell a stresszállapot felismerésére és a stresszor megkeresésére.

1. Fel kell ismerni a változtatás szükségességét:

  • El tudjuk-e távolítani a stresszort vagy el tudjuk-e kerülni?
  • Tudjuk-e csökkenteni a stresszor behatásának idejét és erősségét?
  • Tudunk-e új célt kitűzni?

2. Csökkenteni kell a stresszre adott emocionális reakció intenzitását:

  • Nem reagáljuk-e túl a helyzetet?
  • Próbáljunk meg úgy tekinteni a stresszre, mint egy megoldandó helyzetre, s nem olyanra, amely le akar győzni!
  • Ne kérdezgessük: mi lett volna, ha…?

3. Meg kell tanulni és gyakorolni a stresszre adott fizikai és érzelmi reakció mérséklését: erre alkalmas fizikai módszerek a mély lélegzés, az izomlazítás, a zeneterápia, esetleg a gyógyszerek és feszültségoldók.

4. Erősíteni kell a test fizikai állapotát (fittség, edzettség):

  • Mozgás: kerékpár, úszás, jogging, séta stb.;
  • Dohányzás elhagyása, kávézás csökkentése;
  • Hosszabb, jobb minőségű, rendszeres alvás.

5. Törekedni kell az érzelmi állapot stabilitására:

  • Társasági kapcsolatok kiépítése, fejlesztése;
  • Reális célok kitűzése, ÖNISMERET, a frusztráció kerülése.

Prof. Dr. Balázs Csaba
endokrinológus, immunológus főorvos
allergiakozpont.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk