Sohasem késő!

Kiver a víz, amikor a tengő-lengő nyugdíjasok számára pártok és önkormányzatok ingyen virslis „kultúrprogramokat” szerveznek. Nem törvényszerű, hogy leamortizált testben vegetáljuk végig a nekünk kirótt időt – túl értékesek vagyunk ehhez! Ne hagyjuk parlagon heverni képességeinket!

Épp e cikk írása közben érkezett meg hozzám postán Charles Eugster „Az életkor csak egy szám” című könyve. Charlie bácsi 63 évesen vonult nyugdíjba, s úgy saccolta, 85 éves koráig fog élni. Amikor 85 évesen belenézett a tükörbe, úgy érezte, egy múmia néz vissza rá. Bár addig is rendszeresen evezett, de rájött, hogy időskorban az izmokat csak testépítéssel lehet megtartani, illetve visszaszerezni.

Nem akarta múmiaként folytatni az életét, ezért elkezdett testépíteni. Tudományosan építette fel új életmódját, melyben fontosnak tartotta a táplálkozást és a különféle étrend-kiegészítők szedését. Hamarosan ismertté vált, előadásokat tartott a kortalanságról és a helyes életmódról. 95 évesen kezdett el sprintelni, és számos életkori csúcsot döntött meg. Tervei közt szerepelt egy kifejezetten időseknek tervezett sportcentrum felépítése, de 97 éves korában szívelégtelenségben meghalt. Nem örökké akart élni, csak meg akarta mutatni a világnak, hogy másként is meg lehet öregedni. Ő sem ágyban, párnák közt akart meghalni.

Fontos mindannyiunknak megérteni, hogy az életkori szerepek társadalmi termékek, s ezt nem szabad összekeverni az idősödő test és szellem valódi lehetőségeivel.

Az ipari társadalom az emberben csak munkaerőt lát, s egy bizonyos életkor után már nem éri meg őt foglalkoztatni. Van ebben ráció, hiszen az az életmód és táplálkozás, amit a modern társadalmak nyújtanak, a legtöbb embert a 60-as éveire valóban leépíti.

Az aktív idős emberek nem törődnek a korukkal, csak azzal, mire éreznek késztetést. Szerintem nem véletlen, hogy akinek céljai vannak, az tovább él. A célok életben tartanak.

Egyelőre kevesek ismerik fel, hogy micsoda fejlődési potenciál rejlik bennük 60-70-80 évesen is, de remélhetőleg ez változni fog.

Ne feledjük, az életünk egy nagy lehetőség!

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
A teljes cikk a tenyek-tevhitek.hu honlapon olvasható.

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk