A mi luxusunk

Kedves Olvasó! A közfelfogásban szerepel a luxusautó, luxusvilla, luxusnyaraló, luxusbankszámla, luxus életforma… stb. fogalma, s értékrendje szerint ki-ki véleményt alkot minderről, miközben eszünkbe sem jut, hogy milyen nagyszámú luxustevékenységet folytatunk, melyek nagy része nem is pénz kérdése, de súlya és hosszú távú következménye annál jelentősebb. Lássunk néhány példát, melyek is ezek!

Cikkeinkben korábban már hangsúlyoztuk a reális testkép fenntartásának fontosságát, illetve a következő generáció életstílusát alapvetően meghatározó családi életmódminta kialakításának hatalmas felelősségét. E tényezők már ma is lényegesek, de 20-30 év múlva ennél is fontosabbá válnak.

Az idősek – érthető módon – nem terveznek 10 évnél hosszabb távra itt a Földön, ám sok fiatal és középkorú – érthetetlen módon – szintén úgy él, mintha nem számítana: mi lesz 10 év múlva a testével, az egészségével, az életével, az őt körülvevő környezettel és a gyermekei jövőjével.

Vegyük számba tehát „luxus-tevékenységeinket” – a teljesség igénye nélkül – azok számára, akik még 20-30 év múlva is szeretnének itt, ebben a kitűnő adottságokkal rendelkező országban, a reálisan növekvő konkurenciával felvéve a versenyt, tűrhető életminőségben élni.

Luxus tehát: veleszületett testi adottságainkat, rugalmasságunkat, izomerőnket veszni hagyni  a mindenre kiterjedő túlfogyasztás során lényegesen többet vásárolni  a fogyasztói társadalmat kiszolgálva, valós szükségleteinknél többet használni, többet enni, majd a felesleget pazarló – környezetszennyező módon – kidobni és másnap újat vásárolni  a túlfogyasztás révén magunkat (és gyerekeinket, unokáinkat) súlyosan felhizlalni, szívbeteggé, cukorbeteggé, inzulinrezisztenssé, mozgásképtelenné avagy demenssé tenni  önkezűleg véget vetni egészségünknek (később életünknek) dohányzás, mértéktelen alkohol vagy egyéb tudatmódosító szerek fogyasztása révén  úgy élni, hogy lerombolt egészségünk helyreállítását másoktól várjuk kiszolgáltatottnak lenni, szükségleteink kielégítéséhez saját magunk semmit nem hozzátenni  elmulasztani megismerni és gyerekeinknek is megtanítani az önfenntartás – általunk megvalósítható – lehetőségeit és a természeti források ismeretét  hasznosítás nélkül, parlagon hagyni értékes területeket, ahol környezetkímélő módon zöldség és gyümölcs teremhetne számunkra, vagy árnyékot, oxigént és a madaraknak életteret adó fák nőhetnének  figyelmen kívül hagyni a klímaváltozást és nem alkalmazkodni hozzá akár otthonunk, akár napirendünk, életmódunk, akár a kertünkbe ültetett növények terén, a mediterrán jelleg figyelembe vételével  fejünket a homokba dugva elhitetni magunkkal, hogy semmi nem változik.

Tény, hogy mindig is voltak, vannak és lesznek olyan kozmikus változások, melyeket befolyásolni nem tudunk, csak elfogadni és képességeinkhez mérten alkalmazkodni. Itt a Földön még bőven van tennivalónk és lehetőségünk, hogy ne rontsuk tovább, sőt javítsunk a kialakuló helyzeten.

Újfajta tudás kell az élethez, a gyógyításhoz, az életben maradáshoz. Ne becsüljük le azonban azt, amit kicsiben, saját környezetünkben tenni tudunk – mindez hét és fél milliárddal szorozva már óriási mértékű változás lehet szemléletben és fizikai megvalósulásában egyaránt.

Nem a sivatagban élünk! A változó körülményekhez való alkalmazkodás egyben élesedő versenyt is jelent, természetes kiválasztódást, mely évmilliók óta zajlik.

A versenyképességhez folytonos változás, aktivitás, tanulás, az elfeledett régi tudás felelevenítése mellett új ismeretek szükségesek, ehhez kívánunk mi is hozzájárulni magazinunk cikkeivel.

a Paramedica

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk