Edzésprogram 40 felett

A Glasgow Caledonian University kutatása egyértelműen bizonyítja, hogy az életkor előrehaladásával, a csontok épségének leghatékonyabb őrzője egészen biztosan nem az inaktív élet vagy az ágynyugalom, hanem épp ellenkezőleg: a rendszeresen végzett erősítő gyakorlatok.

Világszerte közel 200 millió nőt fenyeget a csontritkulás következtében előforduló csonttörés veszélye, amely leginkább a gerincet és a csípőt érinti. Az osteoporosis a csont anyagcseréjének betegsége, melynek következtében csökken a csont tömege, szerkezetében (minőségében) is átalakulás megy végbe: a csontgerendák elvékonyodnak, emiatt a csont törékennyé válik.

A csontritkulás mértéke függ az életkortól és a genetikától , de a rizikótényezők között szerepel a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód, mely fokozottan növeli a csontritkulás kockázatát. Utóbbira bizonyíték, hogy a fekvőbetegeknél már néhány nap alatt megnő a vizeletben az ürített kalcium mennyisége, ami azt jelzi, hogy a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerültek.

A csontritkulást mindenki az idősödés elkerülhetetlen velejárójának tekinti, kevesen gondolnak arra, hogy a rendszeres aktivitás milyen jelentősen lassíthatja a folyamatot. Egyetlen titka a rendszeresség, ugyanis ha felhagyunk vele, tovább folytatódik a csontok sűrűségének csökkenése.

A kutatók 4320 posztmenopauzális nőnél figyelték meg a fizikai aktivitás hatásait. Legfőbb tanulságnak az bizonyult, hogy a mozgás lehet a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módja a csontritkulás megakadályozásának.

A gerinc csontjainak ásványi anyag vesztése ellen a különböző edzésprogramok kombinációja bizonyult a leghatásosabbnak. Azoknál a nőknél, akik f elváltva gyalogoltak, futottak, táncoltak és intenzívebb erősítést végeztek, kevésbé volt kimutatható a csontritkulás, mint az egyoldalú tevékenységet végzőknél és az inaktívaknál. Az is bebizonyosodott, hogy bár a rezisztencia-edzések (izomerősítések) nem az egyedül üdvözítő utat jelentik ebből a szempontból, mégis döntő szerepük van a csontvesztés lelassításában.

Az elképzelésekkel szemben az úszás nem ösztönzi annyira a csontképzést, mint a direkt tengelyirányú, tehát álló helyzetben végzett mozgások. (Az űrhajósoknál is ezért fordulhat elő, hogy a súlytalanságban lebegve leépül csontozatuk.)

Nem szükséges túlzottan dinamikus mozgást végezni, mert ott nagyobb a törés kockázata és a csont sem épül tőle jobban. Az úszás ez esetben arra jó, hogy akik régen nem sportoltak, azok izomzatát megerősíti, hogy utána már jobban terhelhetővé váljanak egyéb sporttevékenységben is.

A fizikai aktivitás tehát a megelőzés és a folyamat fékezésének egyaránt a kulcsa lehet. Ha a csontritkulás öröklődik a családban, már 40 éves kor körül érdemes csontsűrűség mérést végeztetni, de a menopauza időszakában minden nőnek ajánlott a rendszeres ellenőrzés. Az ortopéd orvos segíthet a megfelelő mozgásforma és egyéb kiegészítő kezelések kiválasztásában is.

Dr. Dobos Márta
ortopéd szakorvos
oxygenmedical.hu

A korai menopauza
fokozza a csontritkulást!

Több évtizedes svéd kutatás eredménye szerint a korai menopauza duplájára növeli a csontritkulás veszélyét. A svéd Skåne University Hospital kutatói 30 éven át (47-77 éves korig) rendszeresen mérték a vizsgálatban szereplők csontsűrűségét. Megállapították, hogy akiknél már 47 éves kor előtt jelentkezett a menopauza, azoknál gyakoribb volt a csontritkulás, a csonttörés, sőt a 77 éves kor előtti halálozás is. Különösen fontos tehát felhívni a korai menopauzán átesett nők figyelmét a rendszeres testedzés és az aktív életmód egészségmegőrző szerepére.

Dr. Sztancsik Ilona
kardiológus, aneszteziológus, intenzív terapeuta
kardiokozpont.hu

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk