Mozgásképtelenné vált
a hirtelen elkezdett sporttól?

A megelőzés és a minőségi gyógyulás lépései

A home office, a bezártság, a közösségi, baráti és társasági érintkezés, a programok, események hiánya miatt sokak számára a sport jelenti a „menekülési útvonalat”. Rengetegen kezdtek el futni, tornázni, olyanok is, akik soha nem sportoltak, s a kezdeti lelkesedéstől fűtve, fokozatosság nélkül vágtak bele az edzésbe, megfelelő erőnlét és felkészültség nélkül. Vajon, milyen tapasztalatokat szereztek?

Egy rossz mozdulat is elég!

Edzés közben – megfelelő felkészültség nélkül – sokféle hibát követhetünk el, ami sérüléshez vezethet. Sportsérülést szerezhetünk egyszeri, erős behatástól, amikor a trauma például izomszakadás, ínsérülés, húzódás, rándulás valamely ízületben, esetleg csonttörés. Hosszabb távú, főként egyenlőtlen terepen történő futás, kocogás közben, elsősorban gyakorlatlan sportolókkal könnyen történhetnek ilyen balesetek.

Sportártalom esetén viszont nem történik körülhatárolt traumás epizód. Általában ismételt behatásra keletkezik, leggyakrabban túlterhelés váltja ki (például teniszkönyök), de oka lehet akár egy rossz technikával használt sporteszköz vagy egy nem megfelelően kontrollált izom. A sportártalmak érinthetik az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat is.

Az emiatt kialakuló fájdalom nyilvánvalóan visszaveti a teljesítményt, de azzal is tisztában kell lenni, hogy ez tulajdonképpen védő funkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom.

Végső soron a fájdalom és a teljesítménybeli visszaesés az, ami miatt jellemzően orvoshoz fordulnak a páciensek, akiknek tudniuk kell, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen minőségben gyógyulnak.

A cél nem csak a fájdalomcsillapítás

A sérülések, sőt az ártalmak kezelésekor is sokan alkalmazzák a R.I.C.E. módszert, azaz a pihentetést, jegelést, szorítókötést és a felpolcolást, ami valóban fontos, de nem minden esetben elég.

A rehabilitációnak ugyanis nemcsak az a célja, hogy a sérült testrész ne fájjon, hanem, hogy újra tökéletesen „használható” legyen, ez a minőségi gyógyulás. Vagyis adott esetben valóban minimalizálni kell a fájdalmat és gyulladást a sérülés helyszínén, utána következik a hosszú távú gyógyító tevékenység, melynek célja, hogy helyreállítsuk a mozgásképességet, megakadályozzuk az atrófiát (sorvadást), helyreállítsuk a fizikai erőt, az állóképességet, és elkerüljük a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat (pl. a végtagok egyenlőtlen terhelését).

Segítség a megelőzésben

A komplex terápia segíti a továbbiakban a megfelelő edzésmódszer kialakítását, a rendellenes anatómiai szituációk – például lúdtalp vagy gerincdeformitások – korrigálását, sőt akár az esetleges szorongás vagy alvászavar megszüntetését is.

A konzervatív kezelések között alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést, például fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, akár injekciós formában is, illetve strukturális kezelést, például hialuronsavtartalmú injekcióval vagy orvosi kollagéninjekcióval.

A funkcionális gyógytorna minden páciensnél elengedhetetlen, egyes esetekben azonban mindent összevetve a műtét a leginkább járható út. A cél minden esetben egy funkcionálisan jól használható testrész, a kiegyenlített, biztonságos teljesítmény elérése és az újabb sérülés elkerülése.

Dr. Páll Zoltán
sebész, traumatológus, sportorvos
FájdalomKözpont

Share
 
   
Nyomtatóbarát verzió Ismerősnek ajánlom Híreink
Lapszemlére feliratkozás Hasznos linkek Orvost Keresek
Vissza Fel Kezdőlap Rólunk