Az ősi kínai orvoslás szerint minden szervnek, illetve funkciókörnek saját lelke van, vagyis mai nyelvre lefordítva: az egyes lelki állapotok, pszichés befolyások meghatározott szervekre fejtenek ki pozitív vagy negatív hatást. Ez fordítva is igaz, tehát adott szervek megbetegedései meghatározott lelki-érzelmi állapotok kialakulásához vezethetnek.
A betegségek az érzelmekben(!) jelentkeznek, majd gondolati síkon kezdenek testet ölteni. A gondolatok ereje – energetikai egyensúlytalanságot létrehozva – nagyon gyorsan visszatükröződik a testen (nyálképződés, elpirulás, izzadás, sírás stb.), ami később funkciózavarokban nyilvánulhat meg, majd ez az állandósult állapot betegséget idéz elő. A lelki okok, a negatív érzelmek finom rezgés-információinak „besűrűsödése”, anyagivá válása elsősorban a kapcsolódó szervben vagy testrészben figyelhető meg.
A fej a gondolatvilággal függ össze. A hajas fejbőrön a hajhullásért felelős anyasejtek anyagcseréje ötször gyorsabb, mint bármely más sejtünké, így ötször olyan gyorsan jeleznek bármilyen hiányt, ami a skalp – mint mikro-rendszer – adott területével összefüggő szervben keletkezik.
Pillantsunk bele naponta a tükörbe! Vegyük szemügyre: melyik területen ritkább a hajunk, hol hullik gyorsabb ütemben, hol vékonyodnak a hajszálak vagy áll le a növekedésük, hol érzékeny vagy „fáj a hajunk”, hol szárazabb vagy viszket a fejbőrünk, hol jött ki egy-két pattanás. Megfigyeléseink fontos információt jelenthetnek még jóval a szervi problémák észlelése előtt, így még van időnk a korrekcióra. Vizsgálódásunkhoz a tavaly szeptemberi számban bemutatott skalptérképet is segítségül hívhatjuk, ám a diagnózis felállítását bízzuk szakemberre!
Általánosságban elmondható, hogy a száraz (fej)bőrű ember testileg-lelkileg el- és megfáradt, „kiszáradt” – mások elmulasztották „megöntözni”, és saját magáról is megfeledkezett gondoskodni. A bőr testünk védekező mechanizmusának első vonala. Esetleges gyulladásával igyekszik kivetni magából a feszültséget okozó ingereket. A fejbőr gyulladásának célja szintén a lokalizálás és a védelem. Általában a fel nem vállalt lázadás, eltitkolt problémák, elégedetlenség, inkább leplezett, mint megoldott konfliktusok, az önmagunkkal való szembenézés hiányának figyelmeztető jele, melyre érdemes mielőbb odafigyelnünk.
A hajhullás és a fejbőrpanaszok hátterében igen gyakran a fonalas és sarjadzó gombák elszaporodása áll. A műszeres méregteszt vizsgálatnál az esetek 80-90%-ában mindenkinél kimutatható valamelyik szervben. Előfordulásuk a vékonybélben és a vastagbélben a leggyakoribb, de megtelepedhetnek máshol is (pl. méh, petefészek, máj, epehólyag, hasnyálmirigy, húgyhólyag, arc- és orrüregek stb.). A testben, a szervekben elraktározott mérgek aztán túlzott érzékenységre, allergiákra hajlamosíthatnak, ami újabb problémát jelent a fejbőr és a haj számára.
A testben elraktározott mérgek (toxinok) – baktériumok, vírusok, gombák – a tudatban elfojtott, tehát a tudat alá nyomott konfliktusoknak felelnek meg. Különösen nehéz a penészgomba mindenhová eljutó, a bélfalat is átlyukasztó, a sejtek közé beékelődő apró fonalainak felszámolása. Hasonlatos ez egy régmúlt időkben gyökerező érzelmi problémához, melyet már az „emlékezetünkből” is igyekszünk kitörölni – ez persze teljességgel lehetetlen –, s tudattalanul irányíja érzelmi reakcióinkat.
Mit tehetünk egészségünk helyreállítása és megőrzése érdekében? Először is rendezzük át gondolkodásmódunkat, mert ezzel megelőzhetjük érzelmi hullámzásainkat. Legyünk tudatosabbak, irányítsuk TUDATOSAN gondolatainkat és érzelmeinket. Ne engedjük, hogy szélsőséges érzelmi megnyilvánulásaink tönkretegyék saját magunk és környezetünk életét!
Bármely megbetegedés, hajprobléma – legyen az hajhullás, a haj elvékonyodása, kopaszodás, foltos kopaszság, a haj kiszáradása, töredezése, nehezen fésülhetősége, élettelenné válása, nehezen formálhatósága, színének megváltozása, a fejbőr viszketése, korpásodása, pattanásai, sebesedése, érzéketlenné válása, túlérzékenysége, gyulladása – esetében a hathatós és célirányos méregtelenítést, illetve az energetikai egyensúlyvesztés megszüntetését (melyek már önmagukban megoldanak egy sereg gondot – pedig csupán tüneti kezelések) mindig együtt kell alkalmazni a betegség gyökerének, a lelki problémáknak a megoldásával. Ha mindez sikerül, a betegség – mint jelzés – betöltötte értelmét és célját, tehát nincs miért tovább maradnia, így maradéktalanul elmúlik.
