Az irritábilis bél szindróma jelenleg a nyugati civilizációban élő felnőtt lakosság 15%-ában mutatható ki, ám gyakorisága egyre növekszik. A kellemetlen tünetek mindkét nemnél előfordulnak, ám fiatalabb nők esetében jóval gyakoribbak. A klinikai képhez gyulladásra utaló jelek, vagy testsúlycsökkenés nem csatlakoznak, ám a fentebb leírtakon kívül a változó jellegű székletre a nyákos jelleg, illetve a „kiürülés érzésének” hiánya igen jellemző. Sajnos ezzel egyidejűleg a páciensek mindennapi közérzete, teljesítő képessége, probléma megoldó készsége, életminősége általában romlik.
A tünetek kialakulásában szerepet játszik a fokozott vagy megváltozott bélmozgás. Igazolt tény, hogy ilyen panaszok esetén kimutathatóak a bélmozgás zavarai, az “ingerlékenyebb” mozgástípusok a vékonybélben is észlelhetők. Kutatók megállapították, hogy a tápcsatornában, a nyálkahártya alatt lévő, bonyolult kapcsolatokkal rendelkező idegrendszer gyorsabban és fokozottabban reagál a külső-belső hatásokra. Az IBS tünetek kialakulásában az agynak is szerepe van. A központi idegrendszert ért stressz hatások és érzelmi terhelések a bélcsatornában fokozott vagy lassúbb bélműködést eredményeznek (hasmenés-székrekedés). IBS esetén az agyban a tünetekhez csatlakozó fájdalom más helyen okoz aktivitást, mint egészséges embereknél. A panaszok és tünetek megjelenésében számos pszichés és szociális hatás (pl. életkörülmények, lelkiállapot stb.) is szerepet játszik. Az esetek 60%-ában szorongás, nyugtalanság vagy depresszió is jelentkezik. A jellemző tüneteket gyakran más típusú funkcionális panasz (pl. atípusos háti fájdalom – fibromyaslgia) is kiegészíti.
Néhány évvel ezelőtt akkor állították fel az IBS diagnózisát, ha a vizsgálatok során nem találtak semmilyen szervi eltérést. Manapság a páciens panaszait, a szerteágazó tüneteket nemzetközi szakértő csoportok által összeállított kritériumok alapján már célirányosabb módon értékelik. Ez esetben az orvosnak éberen figyelnie kell a szervi eltérések lehetőségét jelző „vörös fény felvillanását”. Szervi betegségre hívhatja fel a figyelmet a testsúly csökkenése, az éjszakai hasi fájdalom, a véres székletürítés, az éjszakai székelés, a vérszegénység, esetleg a beteg kórtörténetében a családban előforduló betegségek (pl. daganatok). Szervi betegségek gyanúja esetén részletes emésztőszervi vizsgálatok szükségesek, mert az IBS-hez csatlakozó tünetek akár súlyos betegség jelei is lehetnek (pl. vastagbélrák).
Az IBS kezelésére oki terápia még nem áll rendelkezésünkre. Hazánkban az orvoshoz forduló legalább 1 millió IBS páciens ellátásában a több lépcsős, egyénre szabott, az uralkodó tünet befolyásolásán alapuló kezelés az irányadó. A betegnek el kell magyarázni betegsége jellegét, meg kell nyugtatni, hogy nincs daganatos betegsége, nincs mitől félnie. Ki kell küszübölni a lehetséges stresszhelyzeteket, és az étkezési “kilengéseket”. Hangsúlyozni kell a rostdús étkezés, és a fogyasztásának fontosságát, valamint rendszeres fizikai aktivitásra, testmozgásra kell ösztönözni a beteget, hogy megtanulja uralni panaszait.
A súlyosabb esetekben a fájdalom csillapítására elsősorban papaverin és borsmenta alapú készítményeket érdemes alkalmazni, ugyanakkor gondoskodni kell a hasmenés, vagy a székrekedés megszűntetéséről is. A puffadás mérséklése a legnehezebb feladat, ugyanis ez esetekben sem termelődik több gáz, mint az egészséges populációban. A tünetek befolyásolásában a szilicon származékok, a görcsoldó hatású kombinált szerek, továbbá a jelentős mennyiségű „jótékony baktériumot” tartalmazó, bélflórát helyreállító készítmények alkalmazása javasolt. A kapcsolódó hangulati és lelki zavarok kezelésében szorongásoldó gyógyszerektől és különböző pszichoterápiás módszerektől várhatunk eredményt.
