A tűz, a vérkeringés, a szeretet, az energia és a szív-analóg fogalmak. A vér az örök szeretet szimbóluma. Ahogy a fejjel az eszünket, úgy a szívvel az érzelmeinket, szeretetünket szimbolizáljuk. A szív, illetve a vérkeringés a Naphoz kapcsolódik. Az asszociációs sor így folytatódik: szív – Nap – arany – fény – Isten.
Az ősi vallásokban Isten nevét nem mondják ki, mert megnevezhetetlen. Bármely kultúrában, bármely vallásban próbáljuk megfogalmazni a Teremtő Erőt, lehetetlen feladat. Amikor valamely vallás azt mondja, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, azonnal egy lényt képzelünk Istennek, akinek emberarca van. Ezért jó dolog hinni Szűz Máriában, meg Jézusban, mert ők emberek voltak, de Istenről nem tudjuk, hogy milyen. Olyan átfogó erő, amit a mai kvantumfizikai ismeretekkel úgy nevezhetnénk: a világot összetartó energia.
Minden korszaknak „üzenete” van. A Halaké volt a szeretet, ezáltal a kereszténységben Istent, mint szeretetet élhetjük meg. Az isteni szeretetet a görög nyelv agape-nek nevezi. Szerencsére ezt a szót még nem járattuk le, mert nem szoktuk használni. Az agape a mindenek fölött álló, mindent átható szeretet, amelynek nincsenek követelményei, hanem csak elfogad mindent úgy, ahogyan van.
A horoszkópban a Jupiterrel azonosíthatjuk leginkább, egy rossz helyzetű Jupiter azonban felboríthatja a képet. Akinek nem áll jól a Jupitere, annak a szeretettel és az elfogadással van a legnagyobb gondja. El sem tudja képzelni a végtelen szeretetet. Azt sem képes elhinni, hogy mások szerethetik őt, és ő sem képes igazán szeretni, mert úgy gondolja, hogy ő maga nem szerethető. Az ilyen típusú emberek között rengeteg az alapzavaros személyiség, akikkel a pszichológia és a pszichiátria foglalkozik. Így már érthetőbb, miért lesz valakinek például szívbelhártya gyulladása. Az összes szívbetegség mögött a szeretet képességének a hiánya áll. A legnagyobb baj, hogy meg kellene változnunk, ami nagyon nehéz. Előbb nekünk kellene megtanulni szeretni ahhoz, hogy szeretetet kaphassunk. Itt lép a „képbe” az Oroszlán típusú probléma, ami hiúságból, büszkeségből fakad: „Miért én kezdjem?”
Ha valakit szeretünk, azt a kifejezést használjuk rá, hogy megdobogtatja a szívünket. Számtalan példát találunk az irodalomban is, ahol a költők és írók úgy fejezik ki magukat, hogy amikor találkozik a szerelmével, a szíve úgy dobog, majd kiugrik a helyéből. Ezek a kifejezések jól mutatják, hogy a szív tünetei, megnyilvánulásai szorosan összefüggnek az érzelmekkel, és gyakran arra figyelmeztetnek, hogy az érzelmeket nem merjük, esetleg nem is akarjuk megélni, vagy épp ellenkezőleg, túl nagy hangsúlyt fektetünk rájuk, és önmagunkat a külvilág visszajelzései alapján ítéljük meg. A „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” kifejezés pontosan azt jelképezi, hogy saját magunkat ugyanannyira el kell fogadnunk és szeretnünk, mint ahogy ezt másokkal tesszük.
