A szervezet folyadékszükségletét a belső és a környezeti hőmérséklet, a testmozgás mennyisége, illetve egyes folyadékvesztéssel járó betegségek is befolyásolják. A víz mellett csupán másodlagos folyadékforrást képezhetnek a különféle gyümölcsitalok, a tej, tea, kávé, üdítők, levesek és az alkoholos italok. A szilárd halmazállapotú táplálékok is tartalmaznak vizet, különösen jelentős a zöldség- és főzelékfélék, gyümölcsök víztartalma (90-95%), de tetemes mennyiség van a húsokban és a halakban is (50-65%), továbbá a gabonatermékekben, péksüteményekben (30-50%). Változatos táplálkozást feltételezve az italokkal és a szilárd táplálékokkal együtt átlagosan mintegy 2,5-3,5 liter folyadék kerül naponta szervezetünkbe.
A lakosság folyadékfogyasztásának valós összetételére részben a vásárlási statisztikák, részben a táplálkozási felmérések adataiból lehet következtetni. A vásárlási adatokról a Központi Statisztikai Hivatal által évente készített Élelmiszermérlegek és tápanyagfogyasztás c. összeállítás ad tájékoztatást.
Nézzük elsőként a tejfogyasztást, amely nemcsak folyadékbevitelt jelent, hanem egyben táplálék is, amely kitűnő fehérjével, valamint A-, D- és B2-vitaminnal, továbbá jelentős mennyiségű kalciummal látja el a szervezetet. Az Élelmiszermérleg adatai szerint az egy főre jutó éves tej- és tejtermékvásárlás 1960-ban 106,4 liter volt (napi 3 dl), majd kisebb ingadozásokkal fokozatosan növekedett 1987-ig 193,3 literre (napi 5,3 dl), ettől kezdve viszont folyamatosan csökkent, és 2003-ban már csak 134,3 liter volt (napi 3,7 dl).
A 2003-2004-ben elvégzett 3. Országos Táplálkozási Vizsgálatban a felnőtt férfiak egy főre jutó napi átlagos tej fogyasztása valamivel több, mint 2 dl, a nőké ennél kevesebb, 1,8 dl volt. A különbség a megvásárolt 3,7 dl-hez képest az ételekhez való felhasználásból, az aludttej vagy túró készítésből adódik. Fenti igen szerény adatokkal az európai országok sorában a 2002-es összesítés szerint a második legkisebb tej- és tejtermék-vásárlók vagyunk. Felnőttek számára a hazai és a nemzetközi ajánlás is napi fél liter tejet javasol, ettől a magyar férfiak és nők évtizedek óta messze elmaradnak.
Ráadásul ezekben a vásárlási statisztikákban nem szerepel a házilag készített, saját földön, kertben termelt szőlőből, gyümölcsökből előállított alkoholos italok mennyisége sem. Ugyancsak furcsa, hogy a vásárlási statisztikák tényszerű, ám a házilagos készítést még nem is tartalmazó adataihoz képest a felmérések során még ennek a jelentősen alábecsült adatnak is csak a negyedét „vallják be” a fogyasztók, kérdés, hogy akkor hová lett, ki itta meg a megvásárolt alkohol maradék háromnegyedét?
Az utóbbi évtizedben vált szokásunkká, hogy napi folyadékigényünket részben vagy akár teljes egészében különféle szénsavas (és cukros) üdítőitalokkal elégítsük ki. Bár az egy főre jutó napi mennyiség csak valamivel több, mint 1 dl, ebben az üdítőket egyáltalán nem fogyasztó idősebb korosztály és a vízivást csaknem elutasító, üdítőkön nevelkedett fiatalok is benne vannak. Sajnos a jóval egészségesebb gyümölcslevekből ennél sokkal kevesebb fogy.
A magyar lakosságon belül elég jelentős a teaivók aránya, a teljes népességre vetítve naponta több, mint 1,5 dl teát iszunk. Ez az adat azért örvendetes, mert a teafűben lévő flavonoidok csökkentik a lakosság körében igen gyakori szív- és érbetegségek kockázatát. A kávézás szenvedélyének is sokan hódolnak, a 0,3 dl-es napi átlagot a kávét egyáltalán nem fogyasztók a 4-5 kávét ivó „koffeinfüggőkkel” együtt képezik.
Örvendetes, hogy egyre többen részesítik előnyben az ásványvizeket, melyek választéka igen széles. Újabban a kisebb ásványanyag tartalmú ásványvizek kereslete növekszik, sőt sokan a kalcium-, magnézium-, ill. nyomelem-tartalmat is ellenőrzik a címkén.
A régen vezetékes víz híján nagyrészt kútvizet fogyasztó hazai lakosság azért még manapság is iszik vizet – a táplálkozási vizsgálat szerint ez a második legnagyobb mennyiségben fogyasztott folyadék. Az 1,55 dl/fő/nap természetesen a kizárólag vizet ivók, és a vizet egyáltalán nem fogyasztók adatainak átlagából adódik. Divatirányzatoktól függetlenül, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a szervezetnek valójában vízre van szüksége, ráadásul még mindig a víz a legjobb szomjoltó folyadék!
Dr. Zajkás Gábor
