A menopauzáról őszintén
A menopausa sajátos kétarcúságát jelzi, hogy „természetes” folyamat ugyan, viszont kóros következményeket indukálhat. A menopauza alatti kellemetlenségek (hőhullámok, idegesség, alvászavarok, a nemi vágy csökkenése, vagy a hüvely és húgycső nyálkahártyájának elvékonyodása, szárazsága) valójában a hormonhiány következtében fellépő „hiánytünetek”, ezért ezen panaszok (különösképp ha súlyosak) önmagukban is indokolhatják, hogy az orvos hormonkezelést javasoljon, s a páciens éljen is azzal. Ennek hatékonyságával ugyanis ilyenkor semmilyen más ma ismert kezelés nem tudja felvenni a versenyt.
A terápia ekkor – a tünetekhez hasonlóan – átmeneti (általában fél-egy éves). Mivel a hölgyek túlnyomó részt még a menopausa korai időszakában jelentkeznek, a ciklikus hormonkezelés a célravezető, amely mintegy imitálja a korábbi hormon-háztartást, azaz a ciklikus vérzést is létrehozza. Formáját tekintve ez lehet tabletta, vagy tapasz.
Aki képes átvészelni ezt az időszakot növényi ösztrogén hatású anyagokat tartalmazó készítményekkel vagy élelmiszerekkel, annak nem kell hormont kapnia, s így mentesülhet annak lehetséges kockázataitól (pl. vénás thrombózis, a májfunkció zavarai, onkológiai rizikó – emlőrák). Ez utóbbi váltja ki a legnagyobb aggodalmat, pedig tudnunk kell, hogy egy asszonynak, ha 80 éves koráig él, és semmiféle hormontablettát nem szed, 12% az esélye, hogy emlőrákja legyen, tehát ez 9-ből 1 nőnél valószínű. Ha hormont is szed, ez az esély 14%-ra emelkedik, azaz 8-ból 1 lesz az arány.
A hormonok viszont jelentősen csökkentik a combnyak- és csigolya-csonttörések, illetve a vastagbélrák kockázatát. Ugye ezek sem szerepelnek a hölgyek „kívánságlistáján” úgy 50 felett? Egyébként a hormonkezelésben részesülőknek évente emlőrák-szűrésen (mammographia) vesznek részt, ami lehetővé teszi az esetlegesen kifejlődő elváltozás korai felismerését és gyógyítását, szemben a vizsgálatokra nem járó, hormont nem szedő nők későn felismert daganatával.
Bár a korai klimakteriális tünetek enyhítésére egyedül is teljességgel alkalmas az ösztrogén, az idősödéssel fellépő degeneratív betegségek (csontrikulás, Alzheimer kór, Parkinson kór, érelmeszesedés) elleni folyamatos hormonterápia esetén önmagában adva elősegítené a méhnyálkahártya túlburjánzását, és – ezzel összefüggésben – a méhtestrák kialakulását. Az emiatt kombinált formában alkalmazott ösztrogén és progesztagén esetén viszont ez nem fordul elő. Ismert a folyamatos hormonterápia szív- és érrendszeri kockázatokat csökkentő hatása is, ám szakmai körök ma már egyetértenek abban, hogy egyéb súlyos tünetek (pl. csontritkulás) nélkül, pusztán ezen javallattal alkalmazása nem indokolt.
Az ún. „növényi polifenolok” erős antioxidánsok, és bizonyos ösztrogén jellegű hatással is bírnak. Ezek a növényi ösztrogének épp ott erősek, ahol a hagyományos hormonpótlás kudarcot vallott, azaz védenek a hormonérzékeny tumorok kifejlődésétől, és megelőzik a szív-érrendszeri komplikációkat is.
Ismert, hogy a távol-keleti országokban bőségesen fogyasztanak növényi ösztrogénekben gazdag szójababot, s valóban, náluk jóval ritkábbak a klimaxos panaszok, s az ezzel összefüggő betegségek. A jelenlegi kutatások a hőhullámok, csontritkulás, Alzheimer és Parkinson kór megelőzésében betöltött lehetséges szerepét vizsgálják, de az már bizonyos, hogy hatástalan hüvelynyálkahártya-szárazság és vizelet-csepegési panaszok ellen, sőt biztosan nem hozzák vissza a nemi vágyat.
Csodagyógyszerek és mellékhatás nélküliek sincsenek, ezért az esetleges hormonpótlás kérdésében támaszkodjunk a menopausa szakambulanciák orvosainak véleményére. Aki pedig a hormonmentes terápiához ragaszkodik, annak is tudunk megfelelő alternatívákat ajánlani a változókori panaszok átvészeléséhez.
Dr. Garai János
