A nagy változás
Tapasztalatok szerint azok a nők viselik könnyebben a klimax időszakát, akik egész életük során sok komoly változásra, változtatásra kényszerültek. Számukra nem újdonság a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, sőt egy-egy új életszakasz, egyben újabb kihívást is jelenthet.
A belső, lelki változások mellett természetesen külső jegyeink is módosulnak. Nőknél és férfiaknál egyaránt laposabb lesz a fenék (bár ezen a konditeremben lehet valamit szépíteni), a csípő szélesedik, a has kissé (másoknál jobban) kidomborodik, növekszik a derékbőség, illetve nőknél a mellek mérete is. Összességében a test arányai kissé módosulnak. Mindez nem jelent tragédiát, és semmit nem von le értékeinkből!
Éljünk úgy, gondolkodjunk úgy, mintha testünk örökéletű lenne, s lelkünk már holnap elmenne! Így megfelelő módon, nap, mint nap törődni fogunk testi egészségünkkel, hiszen nem hanyagolhatjuk el azt, amire nagyon sokáig szükségünk lesz, amit sokáig akarunk használni. Lelkünkben sem hagyunk többé tüskéket, haragot, fájdalmakat, nem tolhatjuk magunk előtt a nézeteltérések, sértések, félreértések tisztázását, mert holnap talán már nem lesz rá lehetőségünk. Ha így gondolunk lelkünkre, soha nem mondunk másokra rosszat, nem tartunk haragot, még aznap jóvá tesszük, ha hibáztunk.
Ha valaki így gondol magára, annak nem kell különösebben rákészülnie a változásokra. Aki azonban nem gondoskodik a testéről és a lelkéről, azt a sors előbb-utóbb rákényszeríti erre. A test ugyanis mindig jelzi, hogy mire van szüksége. Ha fáradékonyabbak, érzékenyebbek, kevésbé teherbírók vagyunk, akkor lassítanunk kell a tempón. Az eddig kőkeményen helytálló nő, aki az élet minden területén maximálisat nyújtott, mert azt hitte, hogy az élet csak arról szól, hogy minden pillanatban bizonyítania kell, mi mindenre képes, lassan felhagy ezzel a férfias attitűddel. Végre megáll és körülnéz.
Sokaknak még egy betegség is kell hozzá, hogy felhagyjanak túlzottan aktív, önmagukat kizsákmányoló életmódjuk folytatásával. Ha betegek, legalább megállnak, megpihennek és végiggondolják, mi mindent csináltak végig eddigi életük során: tanulás, munka, családalapítás, gyermeknevelés, összecsiszolódás a partnerrel, egzisztencia megteremtése, még több munka… Eddig és ne tovább! Itt egy új élet kezdődik, melyben helyet kell kapnia mindannak, ami eddig kimaradt az életünkből. Sok új dolgot kell megtanulnunk majd, például a nagymama szerepet, amely minőségileg más, mint az anyaság.
Ehhez életünk utolsó pillanatáig meg kell őriznünk egészségünket, egyáltalán nem természetes ugyanis, hogy az emberek betegségben halnak meg, ahogy azt manapság tapasztaljuk. A betegség csak abban segít, hogy bizonyos dolgokat másképp csináljunk, hogy elhiggyük: másként is lehet élni. Kötelességünk megőrizni egészségünket, hogy ne legyünk teher se magunk, se gyerekeink számára, s amit még hozzá adhatunk az élethez, azt adjuk is hozzá! Ehhez azonban tudomásul kell vennünk, hogy kevesebbet és lassabban tudunk csinálni, de szerencsére már nincs is szükség olyan gyors tempóra. Ha folyton összehasonlítanánk, hogy régen mire voltunk képesek, s mire ma, akkor hová lenne a lelki békénk, folyton elégedetlenek lennénk magunkkal, s hogyan várhatnánk, hogy a másik elfogadjon, ha erre mi sem vagyunk képesek?
A párkapcsolatokban ekkor jelentkező problémákról tudnunk kell, hogy azok nem itt, hanem valójában jóval korábban kezdődtek. A harmónia hiányának oka, hogy a pár már korábban sem tudta egymást maradéktalanul tisztelni, szeretni és elfogadni. Sokat tehetünk azonban, hogy párunk megértse, és kezelni tudja megváltozott viselkedésünket, reakcióinkat, ehhez azonban önsajnálat és pityergés helyett elé kell állnunk, és elmagyarázni, hogy mit szeretnénk, mit várunk el tőle. Érdemes nekilátnunk megjavítani kapcsolatunkat, hiszen még hosszú évek vannak hátra! Önmagunkkal szembeni elégedetlenségünk miatt kár felhánytorgatnunk a másik hibáit, melyek régen ugyanúgy megvoltak. Senkit nem tudunk megváltoztatni, csak önmagunkat, erre viszont életünk utolsó pillanatáig lehetőségünk van, melyet érdemes kihasználnunk. Gyenge kifogás, hogy idősebb korban már nem lehet változni, ilyet csak a félelem és a konokság mondat. Életfeladatunk, hogy döntéseket hozzunk, s ezek nem eredményeznek egyebet, mint változást.
