Az 1950-60-as években, ha egy nő dohányzott, biztosan nem az utcán tette, maximum szűk baráti társaságban. Ma már nem lehet különbséget látni a nők és a férfiak dohányzási szokásai között, sőt az a meglepő, hogy a férfiak 50-en túli korosztályában egyre többen akarják abbahagyni a dohányzást.
Az emberek többsége tizenéves korban, „baráti körben” kezd el dohányozni. Nekik mind számolniuk kell azzal, hogy a legsúlyosabb betegségek, melyek az élet előrehaladtával esetleg amúgy is kialakulnának, náluk sokkal – akár évtizedekkel – korábban jelentkeznek. Az évtizedeken keresztüli dohányzás akár 20-25 évvel (!) megrövidíti életüket, nem is beszélve arról az életminőség romlásról, melyet életük vége felé – igen súlyos állapotba kerülve – el kell szenvedniük. Végzetes kimenetelű „függőségükkel” nem csak saját egészségüket rombolják, hiszen egyre többet hallunk a passzív dohányzás nem kevésbé súlyos következményeiről. Bizonyított tény, hogy a passzív dohányos nők körében jóval gyakoribb a melldaganat. Ugyanakkor a nők tüdőrákos megbetegedését inkább az aktív dohányzás okozza. Dohányzás mellett az embernek esélye sincs arra, hogy tökéletesen meggyógyuljon betegségéből, mert amit a terápia segítene, a dohányzás rögtön tönkre is teszi.
Praxisomban számos „láncdohányos” esettel találkoztam. Voltak, akik napi 5 doboz cigarettát szívtak el, s olyanok is, akik este lefeküdtek egy egész doboz cigarettával, és reggel nem tudták, hová tűnt a dobozból 3-5 szál cigaretta. Álmukban, félálomban dohányoztak.
Felmérések szerint a dohányosok közel háromnegyede már foglalkozott a leszokás gondolatával, (ha máskor nem, hát amikor reggel kiköhögte a tüdejét), legtöbbjüknek már volt is 1-2 sikertelen leszokási kísérlete, de nyilván az elvonási tünetek győztek az elhatározás felett.
A cigarettával a szervezetbe került nikotin és egyéb mérgek köré is több száz vízmolekula csoportosul, és az adott anyagra jellemző térbeli formációt alkotnak, az éppen foglyul ejtett anyag jellemzőit hordozva. Tudósok feltételezik, hogy ez a térbeli rácsszerkezet, hordozza a szervezetben az adott vegyületnek az információját, a memóriáját. A mágneses biorezonancia kezelés során – a nikotin tükörkép-hullámainak hatására – a szervezetben lévő sok százmillió nikotin kötési pont, vagyis a nikotin lenyomatát őrző vízklaszterek egyszerre felbomlanak, vagyis memóriájuk törlődik. Emiatt nincsenek elvonási tünetek, ami a kezelés legnagyobb áldása. Már a kezelést követő néhány napon belül – a dohányos számára legkritikusabb időszakban – a dohányos szervezete nem emlékszik arra, hogy a nikotinnal valaha is kapcsolatban lett volna. A kezeléssel drámai gyorsasággal tudjuk csökkenteni a nikotin szintjét a szervezetben, a nikotin már nem képes válaszreakcióra, már nem tudja uralni a dohányos gondolatait és mozdulatait. Néhány nap elteltével az automatikus rágyújtási mozdulatok, ezek a pavlovi feltételes reflexek úgy eltűnnek, mintha sosem lettek volna.
A kezelés sikerének másik záloga az átmeneti, extrém mennyiségű folyadék fogyasztása, amely mechanikusan is megtisztítja a szervezetet a dohányzással és egyéb módon bekerült mérgektől. Önerőből történő leszokás esetén a kemény elhatározást nem támogatja a nikotin információjának törlése a szervezetből, illetve az intenzív méregtelenítési folyamat, így a lassúbb regenerálódás mellett a visszaesés veszélye is fenyeget.
A dohányzás sokkal többe kerül, mint a leszokás! Számtalan boldogító célt valósíthatunk meg a megtakarított ezrekből! Az egyik leszokott házaspár például az egy évi „cigi-pénz” megtakarításából csodálatos, egzotikus utazáson vett részt. Miért ne választhatnánk mindannyian „öngyilkosság” helyett egészségesebb és kellemesebb időtöltést?
