Az egyre hosszabb átlagos élettartam, egyes környezeti ártalmak, valamint a tökéletesebb diagnosztika következtében minden negyedik embernek az életében igazolható valamilyen rosszindulatú folyamat. Ezeknek jelenleg nagyjából a kétharmada gyógyítható, egyes fajták pedig olyan lassan nőnek, hogy a páciens életének végéig tünetmentesek maradnak. Ma már a rák diagnózisa nem jelent halálos ítéletet, mégis talán az első számú belső ellenségünknek tekintjük. Egy húszéves, csinos fiatal lány mondta nekem a minap, hogy minden rendben van az életében, csak egy dologtól fél: hogy egyszer valamikor rákja lesz.
Kutatók százezrei keresik évtizedek óta a rák kialakulásának okait, s bár hatalmas előrelépések történtek, egységes magyarázatot nem sikerült találni. Talán nincs is. Vannak ugyan hasonlóságok a különféle ráktípusok között, de kialakulásukban, megelőzési lehetőségeikben, kezelésükben és prognózisukban annyira eltérnek egymástól, hogy egységes rákteóriáról (és ennélfogva általános rákgyógyszerről) egyelőre nincs szó.
Hogyan alakul ki?
Minden sejtünk őséből, a megtermékenyített petesejtből sokszoros sejtosztódás során előbb a fontosabb sejtvonalak, majd specifikus feladatokat ellátó sejtek (ideg, izom, máj, bőr, stb.) alakulnak ki. Ezt a folyamatot nevezzük sejt-differenciálódásnak. Jellemző, hogy minél jobban specializálódott egy sejt, annál kevésbé mutat osztódási hajlandóságot, az érett, meghatározott funkciót ellátó sejtek pedig alig, vagy egyáltalán nem osztódnak.
A sejtek természetes fogyását valahogy pótolni kell, ezért az érett sejtek visszaalakulhatnak osztódó őssejtté. A sejt-differenciálódás tehát nem egyirányú folyamat, visszalépés is elképzelhető. Az osztódó és az érett sejtek között nagyon érzékeny az egyensúly, ennek megbomlása az egyik irányban a szövet sorvadásához, a másik irányban fokozott sejtburjánzáshoz, azaz daganatképződéshez vezethet.
Látható, hogy többszintű védekező rendszerrel rendelkezünk a daganatok kialakulása ellen, így a kóros burjánzás csak valamennyiük együttes károsodásakor indulhat el. Kell hozzá DNS-mutáció, és kell a sejt önregulációjának, illetve a környezet ellenőrző szerepének együttes zavara. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért gyakoribb a rák az emberi élet második felében: a többszintű károsodás hosszabb idő alatt nagyobb valószínűséggel jön létre.
Jó- vagy rosszindulatú?
Lényeges kérdés, hogy a kontrollálatlan osztódásnak indult sejt mennyire hasonlít a környezetéhez. A jól differenciált, azaz a kiindulási sejthez hasonlító daganatok többnyire lassan növekednek, nem terjednek a szomszédos szövetekbe, és nem adnak távoli áttétet. Az ilyen daganatok, melyeket jóindulatú (benignus) tumoroknak nevezünk, a legritkább esetben jelentenek életveszélyt, gyakran kezelésük sem szükséges. Minél inkább elveszti az osztódó sejtvonal (szakszóval: klón) az eredeti tulajdonságait, annál inkább az őssejtekhez kezd hasonlítani. Ez a folyamat egyre gyorsabban növekedő, agresszívebb, áttétképződésre hajlamosabb, következésképpen nehezebben kezelhető daganatot produkál. Az ilyen tumorokat rosszindulatú daganatoknak, azaz ráknak nevezzük (a szó még Hippokrátesztől származik, aki a melldaganat nyúlványos alakjáról asszociált a rákra).
Miért történik mindez?
Mint említettük, az egységes rákteória még várat magára. A mai tudomány többnyire külön tárgyalja az egyes daganattípusokat, különböző eredetre vezeti vissza őket. A lehetséges okok közt öröklött és szerzett tényezőket szoktunk elkülöníteni, de gyakori, hogy ezek együttesen indítják el a rák képződését.
A szerzett tényezők között káros szenvedélyek, vírusok, sugárzás, kóros regeneráció, táplálkozás, valamint a környezeti szennyeződések említhetők meg. Legfontosabb közülük a dohányzás, amely egymaga minden ötödik halálozásért felelős Magyarországon – a szív- és érrendszeri betegségek rizikója mellett a szájüregi-, gége-, tüdő-, nyelőcső-, és húgyhólyagrák kockázatát is növeli. Mindezek leggyakrabban éppen a még aktív, 50–70 éves korosztályt érintik, ezért a dohányzás csökkentésének az egyéni hasznon túl óriási társadalmi jelentősége lenne.
A legújabb kutatási eredmények szerint az ún. papilloma-vírusok felelősek az egyik leggyakoribb emberi daganat, a méhnyakrák kialakulásáért. A higiéné jelentőségére utal az a tény, hogy a körülmetélést preferáló kultúrákban sokkal ritkább ez a daganatfajta. Az alapos tisztálkodásnál is sokkal fontosabb azonban a rendszeres nőgyógyászati daganatszűrés.
Speciális forma az ún. hegkarcinóma. Hasüregi, azon belül is elsősorban gyomorműtétek után fordul elő, hogy a gyógyuló hegben, ahol értelemszerűen fokozott sejtosztódás zajlik a szövethiány pótlására, elszabadul valamelyik klón, és daganatot képez. Logikailag hasonló jelenség, hogy az amúgy nyugalomban lévő melanoma (anyajegyhez hasonló pigmenttartalmú bőrdaganat) külső sérülést, vagy fokozott sugárzást követő regeneráció közben vadul meg. Ritka daganat a tüdőhártya tumora, mely szinte mindig azbeszt belégzésének a következménye (pl. keramikusoknál, bányászoknál).
Öröklött tényezőkön a genetikai állományunkat szoktuk érteni. Számos hajlamosító gént igazoltak már, többek között a legtöbb gyermekkori daganat, továbbá a mell- és a vastagbélrák hátterében. Ma már egy egyszerű, fájdalommentes vizsgálattal bárki megtudhatja, örökölt-e egyes daganattípusok, így az emlő- és a prosztatarák valószínűségét növelő géneket, és közel van már az az idő is, amikor az összes gyakoribb rosszindulatú megbetegedési hajlamot meg lehet majd határozni. Amennyiben értesülünk valamely betegségre való öröklött hajlamunkról, megelőzésként, tudatosan kerülhetjük az azt provokáló környezeti ártalmakat.
Alapszabály, hogy minél korábban ismerjük fel a rákot, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra. A rendszeresen elvégzett szűrővizsgálatokon túl, ne habozzunk orvoshoz menni, ha valami szokatlant észlelünk testünkben.
dr. Eörsi Dániel, orvosszakértő
További info: www.korkontroll.hu
