Könnyen belátható, hogy minden „kúra” csak átmeneti, tüneti megoldást jelenthet, hiszen a hozzá kapcsolódó bármilyen tevékenységet csak egy meghatározott ideig végezzük, majd azt befejezve, utána valami más következik.
Fogyókúránk után például, visszatérünk az azt megelőző étkezési és életmódbeli szokásainkhoz. A szervezet pedig nagyon okos: ha hetekig nem kapta meg a kellő mennyiségű és összetételű táplálékot, rááll egy ún. „hasznosító” rezsimre, tehát mindent fokozottan hasznosít a fogyókúra után elkezdett „normál” táplálkozás során, így védekezik a fogyókúra során „elszenvedett” táplálékmegvonás ellen. Ez a természetes és jó tulajdonságunk évmilliók alatt alakult ki, hiszen régen az ember soha nem lehetett biztos abban, hogy minden napra jut valamilyen táplálék, ezért szervezete a rendszertelenség ellen önkéntelenül úgy védekezett, hogy a zsírszövetben kezdte el tárolni a felesleges energiát.
Az elhízás elsődleges oka ma is a rendszertelen táplálkozás, illetve az ún. „nassolás”. Egy érdekes kísérlet során két azonos számú és körülmények között élő csoport ugyanolyan – 2000 kalóriás – étrendet kapott. Az egyiknek az volt a feladata, hogy az ételeket egyenlően elosztva, nyugodt körülmények között, jól megrágva, mindig azonos időben fogyassza el, míg a másik csapat össze-vissza ehetett, amikor csak eszébe jutott. Ez utóbbi csapat tagjai 2 hét alatt átlagosan 2 kg-mal többet híztak, mint a másik csapat résztvevői.
A folyadék, a szénhidrát, a fehérje és a zsír tárolásában lényeges különbségek vannak: míg a folyadékot nem tudjuk tartalékolni (ezért étel nélkül akár hetekig, de folyadék nélkül csak néhány napig maradunk életben), a szénhidrátot (az izmokban és a májban) is csak néhány napig, addig a zsír az utolsó, amit a szervezet „elenged” magától.
Nem érdemes tehát megvonni magunktól a folyadékot, ez ugyanis csalóka súlyveszteség, amitől nem lefogyni, legfeljebb kiszáradni lehet. Éppen súlyvesztés esetén fontos a napi 2,5-3liter kalória mentes folyadék, amely segíti szervezetünk méregtelenítését, és végső soron hamar elpárolog, illetve kiválasztódik a veséken keresztül.
A súly optimalizálását az étrend módosításával illik kezdeni, és ezt ki kell egészíteni egy fokozatosan bevezetett, rendszeresen végzett mozgás-programmal. Tudnunk kell, hogy a mozgás önmagában nem fogyaszt, de a hiánya hizlal! Ne feledjük azonban, hogy a jelentős túlsúllyal, étrendmódosítás nélkül megkezdett komoly fizikai terhelés tragikus következményekkel is járhat!
Ne is fogyókúráról beszéljünk, hanem testsúly-optimalizáló életmód programról, mert az sem biztos, hogy fogyni kell, lehet, hogy csak a has körfogatot kell csökkenteni, és a felesleges zsírt át kell alakítani izommá, miközben a testsúly változatlan marad. A természet sajátos paradoxona, hogy a súlyfelesleg nem a vállainkat szélesíti, hanem a has körfogatot növeli.
A különböző bulvárlapokban publikált „csoda fogyókúrák” helyett egy ésszerűen, türelemmel és szakszerűen összeállított életmód program sokat segíthet. Első és legfontosabb, hogy megkeressük súlytöbbletünk lelki okait, ugyanis az elhízás hátterében mindig valamilyen lelki konfliktus áll. Ennek tisztázása nélkül ne is kezdjünk önsanyargató, sokszor igen költséges fogyókúrákba. Természetesen a személyre szabottan összeállított étrendnek, és a minőségi, hatékony étrend-kiegészítőknek is fontos szerepe van a súlycsökkentésben, azonban – tapasztalatom szerint – csak az okokat is feltáró, komplex megközelítés hozhat tartós eredményt.
Dr. Bakanek György
sportorvos, nőgyógyász, életmód tanácsadó
A témával kapcsolatos orvosi szaktanácsadásra, személyes konzultácóra bejelentkezés: 30/9-428-519
