Belső ellenségeink
2. rész
Kémiai anyagok egész sorát fejlesztették ki (pl. antibiotikumok), melyek elpusztítják a kórokozókat, és így meggyógyítják a beteg szervezetet. Az egyre drágább és hatékonyabb kémiai szerek ellenére igen sok ember szenved tartós vagy folyamatosan visszatérő fertőzésektől. Ez a tény arra hívja fel figyelmünket, hogy ez a gyógymód csak bizonyos tüneteket képes megszüntetni, de a betegség egészét nem.
A tradicionális orvoslás elgondolása szerint minden betegség oka a torzult lelki, érzelmi, illetve tudati működésben keresendő. Ebben az értelemben a betegségeket mindenki saját magának okozza, és nem a külső tényezők. Tehát a gyógyításra is ezen a szinten van lehetőség.
Ezek a torzult működések, melyek a tudattalanban keletkeznek, és itt is működnek, csak olyan enyhe „elváltozásokat” okoznak, melyeket a megbetegedett ember nem, vagy alig észlel. Ha az elváltozások hosszabb időn keresztül – megoldás nélkül – fennállnak, akkor előbb vagy utóbb a velük analógiában álló testrészben, a szintén velük analógiában álló tünetcsoportokat váltják ki, melyeket fizikai testi megbetegedésként észlelünk.
Ebben az elképzelésben tehát a fizikai testi tünetek azt a célt szolgálják, hogy egyértelműen és világosan megmutassák az illetőnek, milyen elváltozások vannak a tudattalanjában. A betegség tüneteit tehát „barátainknak” tekinthetjük, amik segítenek észlelni a nem észlelhető tartományban lévő elváltozásokat, és megmutatják a megoldáshoz vezető utat. Így teljesen világossá válik, hogy az ún. kórokozók nem a betegség okai, hanem annak tünetei.
Minden fizikailag megjelent dolognak – így a kórokozóknak is – van olyan szellemi tartalma, amit az analógia szabályai alapján, a betegség helyének és tüneteinek vizsgálatával következtethetünk ki. Ezt a szellemi tartalmat tekinthetjük a betegségnek a beteghez szóló üzenetének. Mivel a beteg ember már fizikai testi tünetektől szenved, teljesen nyilvánvaló, hogy ezt az üzenetet nem értelmezte időben, úgy is mondhatnánk, hogy a beteg ember és a betegsége nem kommunikálnak egymással. Egy ilyen helyzetben mindössze a kórokozók elpusztítása nem hozhat teljes gyógyulást!
A tradicionális értelemben vett gyógyítás célja ennek az információ-blokkolásnak a megszüntetése, a beteg és betegsége egymással való szembesítése. A beteggel a betegsége üzenetét többféle módon lehet tudatni:
– Az egyik lehetőség a tünetek alapján feltárt üzenet tudatossá tétele a beteg emberben. Ez a beteg számára jelent többletfeladatot, mert az értelmezést követően meg kell változtatnia bizonyos gondolkodásbeli, érzelmi és életmódbeli szokásait. Néhány gyakori példa az értelmezéshez a teljesség igénye nélkül:
– Akut vírusfertőzés: a megszokott, gyakran ismételt cselekvéssorozatok, szokások terén gyors változtatást követel, például az eddigi hibás kommunikációt megszakítja egy torokgyulladás.
– Akut baktériumfertőzés: a szűknek érzett keretek lebontására törekszik, például az akut húgyhólyag-gyulladás a visszafojtott feszültség oldását szeretné elérni.
– Krónikus baktériumfertőzés – például visszatérő húgyhólyag-gyulladás arra serkenti a szervezetet, hogy új feszültség kezelési és levezetési módszereket találjon.
– Krónikus gombás fertőzés – meglehetősen gyakori például a hüvelygomba: a beteg életterület minőségileg másfajta gondoskodást és odafigyelést igényel.
– Krónikus parazitafertőzés: sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, az összes fertőzés „melegágya”. Gyakorlatilag minden típusú fertőzés mellett megtalálható akár aktív, akár inaktív formában. A fertőzött szerv, illetve a hozzátartozó életterület fékezett, működésében gátolt, így érthető, hogy új, alternatív megoldásokat keres funkciójának visszaállítására, ezt a törekvését más, egyéb kórokozók megjelenése mutatja.
– A másik lehetőség, hogy valamilyen külső eszközzel a szükséges jeleket a betegbe juttatjuk. Ez történhet klasszikus homeopátiás szerekkel, a beteg szervekből vagy saját testnedvekből készült homeopátiás szerekkel, vagy elektronikus, elektromágneses úton.
Mi sem bizonyítja hitelesebben ennek az elképzelésnek a helyességét és működőképességét, mint az, hogy az addig kezelhetetlen krónikus, vagy visszatérő fertőzésektől szenvedő betegek nagy része e módszerek alkalmazásával meggyógyítható.
