Új utakat nyithat meg a hazai fejlesztés
Egy magyar kutatócsoport kidolgozott egy olyan alapanyagot, amely elősegíti az őssejt-termelést a szervezetben, s ez által még nagyobb hatékonysággal lehet megelőzni és kiküszöbölni a különböző betegségeket. A kutatás vezetője azonban hangsúlyozza, hogy kétségtelenül nagy lehetőségek rejlenek a készítményben, de a kapszula nem csodaszer, csupán egy étrend-kiegészítő.
„Az őssejteknek figyelemre méltó képességük van arra, hogy számos különböző típusú sejtté fejlődjenek a szervezetben. Mintegy javító-rendszerként szolgálnak, elméletileg végtelen számban tudnak osztódni, hogy „lecseréljenek”, tehát pótoljanak más beteg sejteket. Amikor az őssejt osztódik, a keletkező új sejtekben megvan az a képesség, hogy vagy őssejtek maradjanak, vagy pedig egy másfajta, szakosodott szerepű sejtté váljanak, mint például egy izomsejt, egy vörös vérsejt, vagy agysejt” – így határozza meg az őssejtek fogalmát a Nemzeti Egészségügyi Intézet.
Tény, hogy az emberi szervezet gyermekként vagy fiatalként jóval több őssejtet termel, mint felnőtt korban. Ennek tudható be, hogy a különböző őssejt-terápiák során (például Ukrajnában) előfordul, hogy abortált magzatokból nyerik az őssejteket. A fiatalkori őssejt-termelésnek köszönhető, hogy ha egy gyermek sérülést szenved (például, elvágja az ujját), sokkal gyorsabban regenerálódik, sebe hamarabb beheged, mint idősebb korban. A tudósok megállapítása szerint 35 éves kor felett azért gyógyulunk egyre lassabban és nehézkesebben, mert szervezetünkben már nem szabadulnak fel olyan mértékben őssejtek, mint gyermekkorban.
Az őssejt-kutatás még korai fázisban tart, az orvosok előtt megannyi nyitott kérdés vár válaszra. Annyi bizonyos, hogy a csontvelőből, a perifériás (keringő) vérből nyert őssejtek komoly eredményekkel kecsegtetnek a gyógyítás terén. Még ha nem is nyújtanak mindenre megoldást, már most is tudjuk, hogy megfelelő felhasználásukkal szinte bármilyen betegség gyógyítható, pontosabban a tünetek csökkenthetők.
Világszerte számos tudományos kutatással kimutatták, hogy az őssejtek kiválása a csontvelőből, vándorlásuk a testben, a szervekben, és azon képességük, hogy más szervek és szövetek sejtjeivé váljanak, egy olyan természetes folyamat, amely nap, mint nap megtörténik. Már évekkel ezelőtt közzétettek egy tanulmányt, amelyben a kutatók úgy vélték, egy felnőtt csontvelő őssejt nemcsak velőt és vért képes regenerálni, de májat, tüdőt, emésztési területet, bőrt, szívet, és izmot is. A kutatók különféle forrásokból (csontvelő, keringő vér, középfül, köldökzsinórvér) nyert őssejtek összehasonlításával bebizonyították, hogy a csontvelő őssejtek a „legalakíthatóbbak”, potenciálisan bármely felnőtt szövetté képesek átalakulni.
A magyar kutatócsoport felfedezése tulajdonképpen egyszerűségében zseniális. Az alapgondolatot egy kanadai kutatás adta, amely kimutatta, hogy a kékalga pozitívan hat az őssejt-termelésre. A magyarok ezt követően megvizsgálták – és vizsgálják az óta is folyamatosan -, hogy mely anyag, miként hat a szervezet őssejt-termelésére. Kiderült például, hogy a sárgabarackmag megdöbbentő mértékben csökkenti, míg a körömvirág vagy a fokhagyma jelentősen növeli azt. A Szabó László irányította kutatócsoport ezen – meglehetősen érzékeny és rendszeres finomításra szoruló – kutatási adatok alapján állította össze azt a „receptet”, amely összességében a legoptimálisabb módon befolyásolja és növeli az őssejt-termelést.
Az egri és pécsi professzorokból álló csoport olyan természetes anyagokból álló kivonatot készített, amely legalább 50%-kal növeli a szervezet saját őssejt-termelését. Kilenc olyan hatóanyagot találtunk, amelyekkel ezt az eredményt el lehet érni. Ez felér egy külföldön elvégeztetett, milliókba kerülő őssejt-terápia eredményével. A különbség az, hogy ehhez nem kell messzire utazni, nem kell milliókat kifizetni, otthon, fájdalommentesen elvégezhető. Kutatócsoportunk az ország különböző egyetemein végzett és végez vizsgálatokat. Ember István professzor és dr. Kis István docens, a pécsi egyetem kutatói szerint a vizsgálati anyag akár a jövő terápiás lehetősége is lehet, ehhez persze még hosszú út áll a kutatók előtt.
A magyar kapszulát az elmúlt hónapokban több mint száz önként jelentkező próbálta ki saját magán. A humán megfigyelések eredményei igen pozitívak. Szabó László tájékoztatása szerint a legtöbb esetben az érintettek letették – nem egy alkalommal többdioptriás – szemüvegüket, mert az őssejt-termelés növekedése után megjavult a látásuk. Volt olyan páciens is, aki szklerozis multiplexben szenvedett és alig tudott járni. Mivel nem csodaszerről van szó, így nem várható teljes gyógyulás, de a hölgy már segítség nélkül meg tudja emelni a lábát, nem fájnak az ízületei, és hamarosan újra munkába állhat. A kutatások természetesen tovább folynak, s nem állnak le a további fejlesztésekkel sem.
A kétségtelenül orvostudományi szenzációnak számító kapszula engedélyeztetési folyamata már a vége felé közeledik, így a napokban bárki számára hozzáférhetővé válik az Olympic fantázianévre hallgató készítmény. A kutatás vezetője szerint azért ezt a nevet választották, mert a különböző hatóanyagokat – mint egy olimpián – versenyeztették a hatékonyság szempontjából. Amelyik kiváló eredményt produkált azt felhasználták.
A fogantatást követő tizennegyedik napon a magzatkezdemény folyamatosan osztódó sejtjei még teljesen egyforma tulajdonságokkal bírnak. A tizenötödik napon megkezdődik a sejtek specializálódása idegsejtekké, izomsejtekké, bőrsejtekké. A specializálódásnak azonban ára is van: a sejtek döntő többsége elveszti azt a képességét, hogy bármilyen szervben helyt tudjon állni. Nem minden sejt indul el azonban a specializálódás útján. A szöveti őssejtek ugyanis később is megőrzik univerzális tulajdonságukat.
Az őssejt tehát egy alap: olyan sejt, melyből az ember differenciált szövetei, azokból pedig szervei fejlődnek ki. Az őssejt tartalmaz minden gént, ami a szervekben rejlik, ezért segítségükkel és a megfelelő genetikai információk előhívásával elvileg bármilyen szervünk pótlása lehetséges. Az őssejtek alapvetően kétféle forrásból származhatnak: embrióból és felnőtt szervezetből. Már emberi vizsgálatok eredményei is igazolják, hogy az őssejtekből előállított szívizomsejtek képesek beépülni a szívinfarktus után elhalt szív szövetébe, és helyreállítani annak működését. Az őssejtek alkalmazását állatkísérletek során a Parkinson és az Alzheimer kórban is igen ígéretesnek találták, de az őssejt-kutatás eredményei az elmúlt évek során hónapról hónapra újabb meglepetésekkel szolgáltak a kutatók számára.
Eredmények az őssejt-kutatás elmúlt időszakából:
2001. április 5.: Állatkísérletekben sikerült felnőtt csontvelőből származó őssejtekkel kijavítani a sérült szívet. A sejtek a sérülés helyére vándoroltak, ahol új izomsejtek és vérerek képződését idézték elő.
2002. január 30.: A Massachusetts-i Advanced Cell Technology biotechnológiai magánvállalat egy szarvasmarha-klón őssejtjeiből vesét tenyésztett, amely visszaültetve normális veseként kezdett működni. Ha az eljárás emberekben is életképes, új vesére váró betegek ezreit mentheti meg.
2002. július 24.: A kentucky-i egyetem egyik kutatása megállapította, hogy azok az egerek élnek tovább, amelyek őssejtjei jobbak saját DNS-ük kijavításában. Ez is alátámasztja azt az elméletet, mely szerint az öregedés fő oka, hogy a szervezetben működő őssejtek egyre fogynak, míg végül nincsenek elegen ahhoz, hogy „a szerveket fiatalon tartsák”.
2003. február: Mezei Éva az Országos Ideggyógyászati és Stroke Nemzeti Kutató Központban elsőként kimutatta, hogy az éretlen csontvelői sejtek egérben beléphetnek az agyba, és ott új idegsejtekké alakulhatnak. Mindez emberben is előfordulhat.
2003. február 10.: Francia kutatók elsőként bizonyították be, hogy a károsodott szívet meg lehet gyógyítani egy adag őssejt befecskendezésével.
2003. április 24.: Egy amerikai kutató arra jött rá, hogy őssejtek nyerhetők a frissen kihullott tejfogakból is.
2005. március 17.: Debrecenben dr. Édes István intézetigazgató professzor vezetésével öt, infarktuson átesett szívbeteget kezeltek csontvelői őssejtekkel.
2007. április 12.: A Sao Paolo Egyetemen saját őssejtjeiket juttatták vissza a diabeteszes páciensek szervezetébe, s a terápiát követő egy éven belül a betegek döntő többsége már nem szorult külső inzulinpótlásra.
(x)
