Hatékony komplementer gyógymódok
Az elmúlt évtizedekben megnőtt az érdeklődés az eleinte alternatívnak tekintett (a tudományos, evidencia alapú orvosláshoz képest), később komplementernek nevezett (a tudományos orvoslást kiegészíto) gyógyító beavatkozások iránt. Az igényt a műszeres, steril, félelmet keltő és fensőbbséges orvoslással szembeni ellenreakcióként, az emberi érintés, a figyelem, a saját magunk feletti kontroll igénye, és a spirituális értékek iránti vágy táplálja. Egy agyműtétnek csak szenvedő alanya lehetek, de én is tehetek magamért gyógynövényekkel és vitaminokkal. A változatos komplementer módszerek közül saját igényeim szerint választhatok, és az alternatív terapeuták nagy súlyt fektetnek a pszichés megnyugvásra, a pozitív élményre, míg az egészségüggyel való találkozás stresszel teli.
Az Egyesült Államok lakosságának 33%-a használt alternatív terápiás módszereket 1990-ben, míg 1997-re ez az arány 42%-ra emelkedett. A leggyakrabban gyógynövény-terápiákat, masszázst, megavitaminokat, önsegítő csoportokat, a népi gyógyászat szereit, energiagyógyítást és a homeopátiás gyógymódokat használták.
Magyarországon a 2001-ben készült Országos Lakossági Egészségfelmérés szerint, az ország 440 településén véletlenszerűen kiválasztott 7000 nagykorú válaszai meglepő eredményt hoztak: a lakosságnak csak mintegy 3-4%-a költött természetgyógyászra, s épp ez volt az a réteg, amely a legtöbbet áldozta egészségére.
A gyógyításnak létezik egy alternatív szemlélete, amit az angolban a „cure” helyett a „healing” fejez ki. „Cure” például az, ha egy daganat semmiféle radiológiai vagy laboratóriumi módszerrel nem mutatható ki többé. A „healing” mai értelmében lelki úton induló gyógyítást jelent. Célja a harmónia, és ezzel együtt a test önrendező-öngyógyító kapacitásának fokozása. Ebben a tekintetben egyes komplementer kezelések légköre, gyógyító közössége sokak számára fontos, hiányolt élményt ad, s ez olyan érték, amit meg kellene őriznünk a jövő számára is.
A besugárzás, kemoterápia vagy műtét előtt álló rákos betegnek a következő egyszerű rituálét ajánlják: hívja össze legközelebbi rokonaikat, barátaikat. Keressen egy egyszerű, sima követ, amely kényelmesen elfér a tenyerében, s vigye el a találkozóra. Üljenek körbe, és tetszés szerinti sorrendben mindenki mondjon el egy történetet az életéből, amikor hasonlóan drámai krízisbe került. Aki éppen mesél, az a kezében tartja a követ, és amikor befejezte túlélése történetét, egy percre idézze fel, mi volt az a személyes erő, ami átsegítette a nehéz idoszakon. – „Ami segített engem, az a bátorság / humor / élni akarás (stb.) volt.” – Ezután a beteghez fordulva mondja: – „Én most beleteszem ebbe a kőbe számodra a bátorságot / humort / élni akarást.” – Miután mindenki sorra került, visszaadják a követ a betegnek, aki magával viszi azt a kórházba.
Rachel Naomi Remen szerint az évek során sok onkológus és sebész ismerte meg ezeknek a köveknek a jelentőségét. Sokan a műtétek idejére ragtapasszal ragasztják a követ a tenyerükbe. – „Valójában senki, akin kemoterápiát, műtétet hajtanak végre, nem tud belépni az ajtón anélkül, hogy sok ember gondolata, reménye, imája ne kísérné. A kő, úgy látszik, ezt még érzékelhetőbbé teszi a beteg számára. Még a nagyon technikai és steril környezetben is a földhöz köti őt. Ezek a rituálék olyan ősrégi módszerek, melyek a közösség gyógyító erejét, gondoskodását mozgósítják, teszik láthatóvá, kézzelfoghatóvá, reálissá.”
E rítusok evidenciák által gyakran nem igazolhatók, a gyógyító és a gyógyulni vágyó találkozásának egy spirituális aspektusát képviselik. Ne feledjük, korunk uniformizált orvostudománya éppen a páciens személyiségére, lelki igényeire nem tud tekintettel lenni. Márpedig ő a főszereplő.
dr. Eisler Olga
pszichiáter
Info: www.korkontroll.hu
