A kalászos gabonafélék, azaz a búza, árpa, rozs, zab és tönköly tartalmaznak egy glutén nevű fehérjét, melynek emésztését a vékonybél hámsejtjeiben a transzglutamináz nevű enzim végzi. Lisztérzékenység esetén a glutén és az enzim kapcsolódásakor egy olyan komplex jön létre, melyet a szervezet idegenként ismer fel, így immunválasz indul be. A kialakult gyulladás hatására elpusztulnak a vékonybél hámsejtjei, ami emésztési és felszívódási zavarhoz vezethet.
Mindebben öröklött és szerzett tényezők egyaránt szerepet játszanak. A gének szerepe vitathatatlan: a legtöbb cöliákiásnak van szintén beteg rokona. Öröklődési hajlamra utal az is, hogy Fekete-Afrikában és Japánban ismeretlen ez a betegség. A környezeti tényezők hatását bizonyítja, hogy a betegek aránya egyre nő, (a genetikai okok miatti megbetegedés aránya ugyanis változatlan). A környezeti kiváltó okok egyelőre még nem ismertek, de a tudósok egyes vírusokat okolnak.
A vékonybél jelentősége
Az elfogyasztott táplálék alkotóelemekre bontása a 3-5méter hosszú, kanyargós vékonybélben zajlik. Ehhez az emésztőenzimeket a hasnyálmirigy és maga a bélfal termeli. Az alapanyagok felszívása is itt történik, a vastagbélből már csak víz, meg egyes ionok szívódnak fel. Míg a fő tápanyagok (cukrok, zsírok, aminosavak) a vékonybél teljes hosszában bejuthatnak a véráramba, addig a nyomelemek és vitaminok gyakran csak egy-egy rövidebb, meghatározott szakaszon szívódnak fel.
A lisztérzékenység tünetei
A klasszikus cöliákia csecsemőkorban – a lisztes ételek fogyasztásával – kezdődik. Súlyosabb esetben hasmenés, illetve görcsös fájdalmak jelentkeznek, ám gyakran csak a növekedés lassulása az egyetlen jel. Lisztérzékenység később is kialakulhat, ahogy a parlagfű-, vagy a fémallergia is bármely életkorban jelentkezhet, úgy elképzelhető, hogy a szervezet egy ideig tolerálja a glutént, aztán pedig nem.
A lisztérzékenység kiváltotta gyulladás elpusztítja a vékonybélbolyhokat, emiatt kevesebb emésztőenzim termelődik és csökken a felszívódás. Enyhébb esetben még hasmenés sem alakul ki, de csökken a vitaminok, ásványi anyagok felszívódása, súlyosabb esetben viszont az alapvető tápanyagok sem szívódnak fel. A következmény lehet: hajhullás, száraz bőr, fáradékonyság, fertőzés-hajlam, vérszegénység, csontritkulás, tejcukor- és szójaintolerancia, a bőr szimmetrikus, gyakran hólyagos gyulladása (dermatitis herpetiformis), menstruációs zavar, vetélés, sőt elhúzódó gyulladás esetén még lymphoma is kialakulhat.
Csak a diéta segít
Mivel gyulladásos betegségről van szó, elvileg gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel is kezelni lehetne, de tapasztalatok szerint, ez nem vezet eredményre. A tudomány mai állása szerint csak a glutén teljes, élethosszig való kizárása mellett érhető el tünetmentesség. Ez igen nehéz feladat, mert egyrészt a kukoricás pékáruk beszerzése nehézkes, másrészt az élelmiszeripar gyakran ugyanazon a gyártósoron állítja elő a különféle termékeket, így nyomokban mindegyik tartalmazhat glutént. Emiatt a cöliákiás betegek – az összetevőket böngészve – órákig szöszmötölnek a boltban, vagy az alapanyagok megvásárlása után otthon maguk sütnek kenyeret, tésztát, ráadásul hozzá kell szokniuk a kukoricaliszt furcsa ízéhez is. Sajnos a garantáltan gluténmentes termékek nagyon drágák. A diéta betartása tehát igen nehézkes, ám ha megszakítják, akkor számolni kell a tünetek kiújulásával. Paradox módon, éppen a súlyosabb betegek járnak jobban, hiszen nekik a fájdalmaktól, görcsös hasmenéstől félve, eszükbe sem jut visszatérni a gluténtartalmú ételekhez. Akiknek viszont egy kis hígabb székleten, puffadáson kívül semmi más bajuk nincs, inkább nem bajlódnak a gluténmentes táplálék beszerzésével – emiatt jobban ki vannak téve a hosszú távú szövődmények veszélyének.
Jogi anomáliák
Mint említettük, teljes tünetmentesség csak szigorú gluténmentes diéta mellett érhető el. Sajnos társadalmunkban a lisztérzékenyeknek hátrányos megkülönböztetésben van részük. A diétás étkezés – a speciális, kis mennyiségben előállított alapanyagok miatt – akár a normál költségek tízszeresébe is kerülhet. A cöliákiások gyakran napi 3-4 órát fordítanak ételeik előállítására: a kukoricakenyér – éppen a glutén hiánya miatt – lassan áll össze, lassabban kel, és lassabban is sül. A lisztérzékenyek a közétkeztetésben nem vehetnek részt, étterembe nem járhatnak, a barátok főztjéből nem ehetnek karácsonykor, születésnapon sem, hacsak az illető nem gluténmentes alapanyagokból dolgozott. A cöliákiás gyerek csak speciális óvodába, iskolába járhat, amiből alig van néhány az országban. Mindezt nem ellensúlyozza az emelt családi pótlék, amely 18 éves korig jár. Mivel az egészségbiztosítás diétás kezelést nem finanszíroz, a lisztérzékenyek – a többi krónikus betegségben szenvedővel ellentétben – nem kapnak ilyen támogatást.
Dr. Eörsi Dániel
orvos-szaktanácsadó
