A házasságkötés az egyik legkomolyabb, élethosszig szóló titkos szerződés, melyet meglepően komolytalan alapokra építenek az emberek. Egyrészt mindkét fél fejében él egy gondosan megszövegezett szerződés, amit házasságprogramnak is nevezhetünk, de ez a forgatókönyv jórészt tudattalan, még a tulajdonosa sem ismeri, aki pedig végre fogja hajtani, illetve meg fogja követelni a benne foglaltakat. Ha még az sem ismeri, akinek a fejében van, honnan is ismerhetné a Másik?
Amikor aztán kimondják a boldogító IGEN-t, ezzel mindkét fél számára ismeretlen szerződést, ígérvényt, vállalást írnak. Mi több, a férj olvasatlanul firkantja alá az apósa és anyósa fejében élő szerződéseket is, és a feleség ugyanígy jár el. A férj például gondatlanságból aláírja, hogy „apukával majd együtt műveljük hétvégeken a szőlőt”, s csak később derül ki, hogy a vej bizony utálja a kapálást, inkább otthon ülne meccset nézne. „Nem ilyen vőt ígértél nekünk”, indul be ilyenkor lányuk felé a szülői áskálódás. Aztán sorban derülnek ki a „bajok”, hogy a Másik fejében valami egészen más szerződés áll.
Ilyenkor kezdődnek a néma csalódások, vagy a tányérdobálós veszekedések. Mindketten az egyoldalú szerződések egyes pontjait kérik számon. „Azt hittem, imádod a szexet”, vagy „azt hittem, sose unsz meg”, vagy „azt hittem, te is szereted a gyerekeket”, vagy „azt hittem, te sokra viszed”, vagy „azt hittem, a kedvemért abbahagyod az ivást”. Vagy, ami mindenki szerződésében szerepel: „azt hittem, mindig szeretni fogsz, jóban-rosszban”. Ennek a „mindig szeretni fogsz” tételnek a kifejtése a személyre jellemző házasságprogram egyik lényeges elemét tárja fel. Jelentheti azt, hogy „mindent el fogsz tűrni tőlem”, jelentheti azt, hogy „mindent megteszel értem”, hogy „mindig kívánni fogsz”, hogy „sosem csalsz meg” stb.
Természetesen ezeket könnyű megígérni, könnyű elvárni, de lehetetlen betartani. Ezek valójában házassági hiedelmek, házassági mítoszok, melyek nem számolnak idővel, változással, öregedéssel, nehézségekkel, mondhatni, nem számolnak az emberi természettel és körülményekkel. Mintha az esküvők csinnadrattája azt akarná elfeledtetni a házasságot kötő Nővel és Férfival, hogy micsoda veszélyes vállalkozásba is fognak. A nagy, ismeretlen világba induló, és talán soha vissza nem térő expedíciókat szokták akkora pompával búcsúztatni, hogy az egyben a megelőlegezett végső búcsú is.
A házassági mítoszok destruktívak
A házassági mítoszok makacsul tartják magukat. Nem csoda, hiszen tálcán szállítja őket minden kultúra, s kidolgozza magának minden ifjú ember. Még szép, hogy örök hűségről és fiatalságról álmodozunk, és ha gondolunk is az öregségre, azt távolinak és derűsnek képzeljük. Kinek volna kedve úgy házasodni, hogy előre sejtené, milyen öreg, hortyogó, kiállhatatlan vénember lesz a férje, s milyen dagadt vagy deszka házsártos boszorka a felesége. Hogy mennyi keserűség, lemondás és csalódás lesz a gyereknevelés, milyen lesz a fiatalság és a vonzerő lassú korróziója, mi lesz a karrierrel kapcsolatos álmok szertefoszlása után, s milyen lesz egy nap arra ébredni, hogy fiatalságunkat, tehetségünket, életünket vittük bele egy ma már csőd szélén álló vállalkozásba, a házasságba.
A házassági mítoszokra épülő vállalkozás szükségképpen vezet a csődhöz, az elfecsérelt élet feletti kétségbeeséshez, és ilyenkor jön az „Élet újrakezdésének” illúziója a Másik, vagy az Élet kudarcának felejtése, az ital, netán az Élet és az elvesztegetni vélt lehetőségek gyásza, a depresszió.
A reális házasság
A cikk folytatása itt olvasható:
http://www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu/
legfeljebb-elvalunk.htm
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
További info:
www.tenyek-tevhitek.hu
www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu
www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu
