A veleszületetten „örökmozgó” gyerekekre a felnőttek gyakran rászólnak – ne rohangálj folyton! A szófogadó gyerek pedig előbb-utóbb leszokik róla, s már nem rohangál, sőt a tornaórát is igyekszik megúszni, ezután logikus, hogy felnőttként majd egy megállóért is megvárja a buszt.
Az erős, egyoldalú terhelés maradandó károsodást okoz nemcsak az ízületekben, de a csontrendszerben is. Ennek első lépését már gyerekkorban megtesszük, amikor divatból, az iskolatáskát nem a hátunkon, hanem féloldalt, a vállunkra vetve cipeljük, ahogy majd később a bevásárló szatyrot.
A téli hidegben hordott miniszoknya, rövid kabát, vagy újabban a csípőnadrág, és fölötte a rövid pulcsi, ami a fiatalok derekát, csípőjét, még a téli fagyban is fedetlenül hagyja, hatását csak évek, évtizedek múlva érezteti, amikor kiderül, hogy nem lehet a veséket és ízületeket sorozatosan, büntetlenül kitenni a hideghatásnak.
A magyar konyha hagyományait, a fűszeres, zsíros, húsban gazdag étrendet gyermekeink már igen fiatalon megtanulják, és meg is szokják egy életre, majd az iskolai menzán végleg leszoknak a friss gyümölcsök és zöldségek napi fogyasztásáról, amiben munkahelyi étrendjük sem fog bővelkedni. Sehol vitamin, sehol ásványi anyag…
Mi állhat így ellen a szabad gyökök ízületkárosító hatásának? Hol vannak az antioxidánsok, a sárga, piros, zöld színű gyümölcsök, zöldségek, a sötétkék és lila bogyó-termésűek? Ki hallott itt hideg vízi halakról, meg olajos magvakról? Kinek kell a marhapörkölt helyett a brokkoli?
Miért érünk lihegve a sarki közérthez? Mert futottunk, vagy a húsz kiló túlsúly miatt?
A fölös kilók okozta több évtizedes túlterhelés deformációkban és állandó ízületi fájdalmakban bosszulja meg magát.
Nos, ezek után a rugalmasság titkainak megfejtését a Kedves Olvasóra bízzuk.
Végszó: Mozgásra fel, mert – a közmondás szerint – jobb előbb, mint később, aki erről lemaradt, annak viszont jobb később, mint soha!
