A modern orvostudomány az 1950-es évektől kezdve foglalkozik szisztematikusan e kérdéssel. A többnyire anti-aging medicinának nevezett szemlélet döntően más szakterületek (kardiológia, endokrinológia, pszichiátria stb.) eredményeiből építkezik, tehát alkalmazott tudomány. Célja az életet veszélyeztető, vagy az életvitelt korlátozó funkcióromlások időbeni felderítése. Előtérbe helyezi a megelőzést, már a tünetek kialakulása előtti beavatkozásra helyezi a hangsúlyt. A „healthy aging” szemléletű klinikákon a lelki élet nehézségeinek, működészavarának a felderítése és kezelése azonos súllyal szerepel a testi betegségek gyógyításával
Az utóbbi évtizetekben jelentősen megnövekedett a születéskor várható élettartam, eközben a természetes szaporulat, azaz a fiatalok gyerekvállalási hajlandósága egyre csökken, tehát egyre kevesebb fiatalra egyre több idős jut. A képzés, az iskolába járás ideje egyre jobban kitolódik, sokan harmincéves koruk körül kezdenek el dolgozni.
A társadalom működésének alapfeltétele, hogy a régebben még idősnek nevezett, hatvan-hetvenéves emberek megőrizzék aktivitásukat. Szükségünk van a munkájukra, a tapasztalatukra, szerepvállalásukra a családban, a civil életben és a társadalomban egyaránt. Ennek pedig a legfőbb akadálya az egészségromlás. Függetlenül attól, hogy valaki egy elszenvedett infarktus, egy súlyos gerincbetegség vagy a szellemi funkciók elvesztése miatt válik inaktívvá, a veszteség a család és a társadalom számára egyaránt nagy.
Mielőbbi, átfogó lépéseket kell tehát tennünk a még tünetmentes betegségek szűrésére, sőt az esetleges hajlam felderítése területén is.
Dr. Eörsi Dániel
Korkontroll szakértő
www.korkontroll.hu
