Általánosságban igaz, hogy cukorbeteg anyának valamivel nagyobb az esélye arra, hogy cukorbeteg gyermeke szülessen, ez 1-es típusú cukorbetegség esetén 3-5%, míg 2-es típusnál 8%. Halmozott családi előfordulásnál, vagy ha mindkét szülőt érinti, akkor a kockázat jelentősen nő, 1-es típus esetén eléri a 20-40%-ot is.
A terhességgel szemben ellenjavallatot képezhet az anya súlyos koszorúér-betegsége, a kifejezetten rossz koraterhességi anyagcsere-állapot, a beszűkült veseműködéssel járó vesekárosodás, vagy súlyos látásromlást okozó szemfenéki károsodás. Mindebből következik, hogy amennyiben a cukorbeteg nő nem tervez gyermeket, a magasabb vércukorszinten történő véletlen fogamzás elkerülésére folyamatos fogamzásgátlás szükséges.
A korábbi évtizedekben elterjedt, hogy cukorbetegeknek nem javasolják a hormonális fogamzásgátlást. Mára a készítmények hormontartalmának csökkenése és anyagcsere-semleges – azaz a vércukor- és vérzsírértékeket érdemben nem befolyásoló – voltára tekintettel ez a vélemény módosult. Egyéni mérlegelés alapján mind a fogamzásgátló tabletták, mint a méhen belüli eszközök cukorbetegeknél is alkalmazhatók – természetesen ellenőrzés mellett, hiszen esetenként előfordulhat, hogy az anyagcsere labilissá válik, vagy az átlagos vércukorszint emelkedik.
A prekoncepcionális gondozás a terhesség anyai és magzati szövődményeinek megelőzését szolgálja, hogy a fogamzás az adott személynél elérhető legjobb egészségi állapotban történjék. Feltárják az esetleges érszövődményeket, hormonális eltéréseket, nőgyógyászati problémákat, esetleges rejtett fertőzéseket, s megkezdik ezek kezelését.
Gyakori, az összes terhesség 4-5%-ában előforduló kórkép, amikor a cukorbetegség a terhesség során alakul ki, vagy válik ismertté. A terhesség jól ismert módon élettani stresszállapotot jelent. Az első harmadban az éhgyomri vércukorszint kismértékben csökken, majd a II. harmadtól kezve – részben a méhlepény termelte hormonok, részben pedig az anyai súlygyarapodással járó zsírszövet-szaporulat termelte anyagok hatására – csökken az inzulinhatás, ún. élettani inzulinrezisztencia figyelhető meg. Jól működő inzulinelválasztás esetén, a hasnyálmirigy e hatáscsökkenést többletinzulin termelésével ellensúlyozza. Csökkent inzulintermelés esetén azonban a szénhidrát-anyagcsere károsodik, s ha étrendi-életmódbeli változtatásokkal nem érhető el annak normalizálása, az egészséges vércukorszint folyamatos biztosítására, az ilyen esetek 30%-ában inzulin adagolása válik szükségessé, ugyanis terhesség esetén nem javasolt a tablettás kezelés, mivel nem zárhatók ki teljes bizonyossággal annak esetleges mellékhatásai.
A felismeretlen, vagy nem megfelelően kezelt cukorbetegség az anya életét veszélyeztető terhességi szövődményekkel járhat, míg a magzat számára a terhesség első harmadában fejlődési rendellenességekhez, a középső és harmadik harmadban pedig növekedési zavarhoz vezethet. Ugyancsak gyakoribb a koraszülés, a kórosan alacsony újszülöttkori vérnyomás és az adaptációs zavar.
A terhesség folyamán kialakuló diabétesz általában a későbbi 2-es cukorbetegség korai hírnöke. Bár a szülést követően az esetek többségében a vércukorértékek normalizálódnak, sőt a terhesség alatt adagolt insulin is rendszerint elhagyható, a továbbiakban, megelőzésként bizonyos életmódbeli változtatások feltétlenül szükségesek. Ezek a következők: a túlsúly, elhízás elkerülése, rostokban gazdag, egészséges étrend kialakítása, napi rendszeres fizikai aktivitás beépítése az életritmusba, valamint évente vércukor-ellenőrzés – még panaszmentes állapotban is.
