Az infarktus latin eredetű szó, mely önmagában elhalást jelent. Elvileg bármely szervben bekövetkezhet (létezik pl. tüdő- vagy lépinfarktus is), mégis leggyakrabban a szívizom heves tünetekkel, nemegyszer életveszéllyel járó elhalását értjük alatta.
Oka a szívkoszorúér valamely ágának elzáródása, ami rendszerint annak elmeszesedése következtében lép fel. A felrakódott plakkoktól az ér átmérője szűkül, egyre lassúbb benne az áramlás, végül egy rárakódott vérrög zárja el az eret.
Az infarktust gyakran megelőzik a koszorúér-szűkület tünetei, amit az orvos angina pektorisznak, a köznyelv anginás vagy szívrohamnak nevez. Ez nem más, mint erős, szorító, esetleg égő fájdalom a mellkas közepén (nem pedig bal oldalt!), a szegycsont mögött. A fájdalom gyakran a bal karba sugárzik, és általában fizikai terhelésre (például lépcsőn járáskor, busz után futáskor) jelentkezik, pihenéskor rendszerint néhány perc alatt magától megszűnik. Ebben a stádiumban még megfelelő kezeléssel, a rizikófaktorok kiiktatásával, az érelzáródás többnyire kivédhető. Az infarktusok jelentős részében azonban nincsenek anginás előzmények, a beteg teljesen panaszmentes, a koszorúér elzáródás pillanatáig még orvosi kezelésben sem részesült. A koszorúér-szűkület korai felismerése érdekében – különösen a leginkább veszélyeztetett középkorú generációnak – feltétlenül javasolt az évente elvégzett belgyógyászati szűrővizsgálat.
Az infarktus tünetei hasonlóak az angináéhoz, csak sokkal hevesebbek és tovább tartanak. A szorító, markoló fájdalom nem szűnik meg, sőt egyre hevesebbé válik. Sugározhat a karba, nyakba, gyomortájékra. Sokszor halálfélelem, légszomj, verejtékezés is társul hozzá. A tünetek korai felismerése rendkívül fontos. Ha ugyanis a beteg 3-6 órán belül megfelelő intenzív kezeléshez jut, az eret elzáró trombus gyógyszeresen feloldható – vagyis elkerülhető a szívizom-elhalás. Ezért, mint szerte a világon, Magyarországon is intenzív osztályokon kezelik az infarktusosokat.
A British Heart Foundation nyilvánosságra hozta új vizsgálati eredményeit, melyek szerint a 40 évesnél fiatalabb dohányosok ötször olyan valószínűséggel kapnak szívinfarktust, mint hasonló korú nemdohányzó társaik. A tanulmány egyértelműen megerősíti, hogy a szívinfarktus előfordulásának valószínűsége jóval nagyobb a dohányzók, mint a nem dohányzók esetében, ugyanakkor a kockázat annál nagyobb, minél fiatalabb korú a dohányos.
A 21 ország 32 nemzetének 130 000 tesztalanyán végzett vizsgálat eredményei kimutatták: a 40 évesnél fiatalabb dohányzók ötször olyan valószínűséggel kapnak – nem halálos kimenetelű – szívinfarktust, mint azok, akik a tesztkorosztályon belül nem dohányoznak. A 40 év alattiak szívinfarktusainak több mint fele a dohányzásra vezethető vissza, éppen ezért megelőzhetőek lennének. A korai infarktusok ráadásul igen komoly kockázatnövekedést jelentenek a későbbi, súlyosabb kimenetelű infarktusok kialakulása szempontjából. Az eredményeket komoly figyelmeztetésnek szánják a fiatal dohányosoknak, mivel ők nem csak egészségüket rongálják, és ezáltal csökkentik a várható élettartamukat, hanem már a középkor elérése előtt jóval nagyobb kockázatnak teszik ki magukat a szívinfarktussal szemben. Az Egészségügyi Világszervezet 33-64 év közötti tesztalanyokon, 21 országban végzett felmérésének legújabb adatait a Tobacco Control című szaklapban tették közzé.
Dr. Nemes János
gyermekorvos, kardiológus
korkontroll.hu
