A hosszú élet titkáról gyakran gúnyos, vagy kétkedő megjegyzéseket hallunk, ami mögött talán az emberiség évezredek alatt felgyűlt keserű tapasztalata rejtőzik. Bármilyen csodaszerben, növényi, állati kivonatban, koplalásban, varázslásban kereste eddig az ember a szövetségesét, mindig csalódnia kellett: az idő felett aratott győzelmek csak ideiglenesek, a halált legyőzni lehetetlen.
És az életet meghosszabbítani? Sokáig az is lehetetlen volt, de a medicina az utóbbi 150 évben jelentős áttörést hozott: penicillin, vérátömlesztés, inzulin, szervátültetés… Ha a múlt századelőn születünk, ezek egyikével sem szolgálhatott volna a tudomány, de ma már mind a fejlett világ magától értetődő „szolgáltatásai”. Tehát ha megbetegszünk, a legtöbb kórkép esetében sokkal nagyobb esélyünk van a gyógyulásra, mint nagyszüleink gyermekkorában lett volna.
És ha egyáltalán nem is betegednénk meg? Mit tud tenni a tudomány annak érdekében, hogy egészségben eltöltött éveink száma nőjön? Nagyon keveset és rengeteget egyszerre.
Nagyon keveset, mert genetikai állományunk adott, sorsunk egy részét benne hordozzuk. Keveset, mert az egészségünket károsító környezetei hatások közül sok kivédhetetlen: a levegőben ott a szennyezés, a napsütésben az UV-sugárzás, a munkahelyünkön pedig a napi stressz – mindez óhatatlanul hat ránk. Ám az egyik tényező annyira „belül”, a másik meg annyira „kívül” van, hogy egyikre sincs igazán befolyásunk.
Szerencsére több olyan terület is van, ahol viszont bőven tehetünk magunkért. Mai fitness és diéta meghatározta világunkban már a jobban értesült óvodásoknak is van némi fogalmuk az egészséges táplálkozásról és a testmozgás fontosságáról. Ez hatalmas eredmény, hiszen a már a gyermekkortól folytatott egészséges életmód az alapja a későbbi életkorok jó egészségi állapotának, ezzel életesélyeink növelésének.
A sor az időközönkénti vérnyomás- és vércukorszint-méréstől indul és a bizonyos kor felett általánosan ajánlott emlő, méhnyak, illetve prosztata szűrővizsgálatáig sok mindent magába foglal. A tüdőszűrés kötelező jellege már megszűnt, pedig a fő célpontként elkönyvelt tbc mellett a tüdőrák, illetve egyéb mellkasi betegségek korai felismerésére is lehetőséget adott. Családi halmozódás esetén ajánlott az időközönként végzett béltükrözéses vizsgálat az esetleges béltumorok korai felismerésére. Félelmetes mumusokkal sikerülhet felvenni a harcot pusztán a rendszeres ellenőrzés révén, mégis kevesen élnek a lehetőséggel egyrészt azért, mert senki sem tudja elképzelni, hogy vele is történhet baj, másrészt azért, mert annyira félnek szembesülni saját állapotukkal, hogy még akár saját esélyeik rontása árán sem vállalják fel azt.
Még erősebb dilemmát jelent a genetikai feltérképezés kérdése. Ott áll előttünk Morpheus a Mátrixból, tenyerén a kétféle kapszulával: elég erősek vagyunk-e, hogy elbírjuk az ily módon szerzett tudást, és megfelelően használjuk fel azt, avagy félve annak súlyától, maradunk inkább a „biztonságos” tudatlanságban?
A tudás birtokában is kétféle dolgot tehetünk: egyrészt megtehetünk mindent, ami rajtunk múlik a feltérképezett kockázatok elkerülésére, megelőzésére, késleltetésére, másrészt tétlen megadással, bénultan figyelhetjük a felettünk lógó damoklészi kardot, fokozva ezzel a „jóslat” önbeteljesítő hajlamát.
Az is csak átmenetileg működik, ha szemellenzősen, ránctalanul próbálunk szembemenetelni az idővel, ahelyett, hogy elfogadnánk annak múlását. Adjunk meg magunknak minden esélyt, hogy a maximumot hozzuk ki saját lehetőségeinkből, odafigyelve testünk-lelkünk jelzéseire, aktívan megtéve a szükséges lépéseket – így talán a legjobb utat választottuk ama bizonyos titok felé.
Dr. Szende Krisztina
Korkontroll orvos-szakértő
korkontroll.hu
