Anyaság 40 felett
Kultúrtörténetünkben a gyermekvállalás anyai életkorát tekintve három korszak különíthető el. Az első sok ezer évig tartott, amikor a nők kiaknázták természetes termékenységüket, és átlagosan 11 gyermeket hoztak a világra. Ez azt jelentette, hogy 16-18 éves koruktól szinte folyamatosan terhesek voltak vagy szoptattak, és 45 éves koruk körül elmaradt a havi vérzésük. Jó példa erre Arany János édesanyja, aki 45 évesen, 11. gyermekeként szülte meg a későbbi költő géniuszt.
A következő korszak a XX. század második felére esett, amikor a hatékony fogamzásgátlás és a nők társadalmi helyzetének változása miatt a családonkénti gyermekszám drasztikusan csökkent – jelenleg hazánkban ez 1,3 – és e kevés gyermeket döntően a huszonéves nők hozták a világra.
Jelenleg tanúi vagyunk a harmadik korszaknak, amikor az egyre magasabb iskolai végzettséget szerzett és a társadalomban mind fontosabb szerepet játszó nők keresik az optimális megoldást két küldetésük: a hagyományos és kizárólagos anyaszerepük, valamint a férfiakkal vetélkedő, otthonukon kívüli munkavállalásuk között. Ennek jele a gyermekvállalásuk kitolódása, hazánkban is egyre több nő lesz várandós 35, sőt 40 év felett.
A gyermekvállalásnak biológiai és társadalmi feltételei vannak, ezek ellentétes hatása között kell mindenkinek a számára legelfogadhatóbbat megtalálni.
A biológiai-orvosi veszélyek között az anyai életkortól is függő anyai, elsősorban terhességi komplikációkat, valamint a magzatra és újszülöttre leselkedő fejlődési rendellenességeket, a koraszületést és kis súlyúságot, vagyis növekedés-visszamaradást vesszük figyelembe.
35. év felett ugyancsak nagyobb a kockázat a méh állapota (pl. a gyakoribb izomdaganat – mióma) miatt, és bizonyos betegségek (pl. magas vérnyomás, érrendszeri ártalmak, trombózis) gyakoribb előfordulása miatt. Emiatt a sikertelen terhességek (pl. spontán vetélés, méhen kívüli terhesség) és a szövődmények aránya némileg növekszik. Ugyanakkor, hál Isten, jelenleg a negyvenes nők többségének is még jó az egészségi állapota.
35 év felett kis fokban, 40 év felett mérsékelten emelkedik a magzatokban a számbeli kromoszóma-aberrációk, például a Down-kór gyakorisága – ők értelmi fogyatékosok lesznek. Az emberek 46 kromoszómája 23 – azonos nagyságú és alakú kromoszómából álló – párba rendeződik. Az ivarsejtekbe azonban minden párból csak az egyik kromoszóma kerül be, a pete- és ondósejtek ezért csak 23-23 kromoszómát tartalmaznak. A kromoszómák számfelező osztódása során előfordulhat, hogy két kromoszóma összeragad, így az egyik ivarsejtbe eggyel kevesebb, a másikba eggyel több kerül. A kromoszóma-hiányos ivarsejtek elpusztulnak, míg a kromoszóma-többlettel rendelkező ivarsejtek – különösen a petesejtek – részt vehetnek a fogamzásban. Ha az ilyen magzatokban a nagyobb kromoszómák többlete fordul elő, korán elvetélődnek. A kisebb kromoszómák (ilyen a Down-kórért felelős extra 21-es kromoszóma) többsége azonban nem akadályozza meg a megszületést.
A számfelező osztódás hibája miatt kialakuló számfeletti kromoszóma-aberrációk gyakoriságát azonban nem helyes eltúlozni: Magyarországon a 35 éves várandósban a kockázat 0,3%, 38 évesben 0,5%, 40 évesben 0,9%, de még a 45 éves várandósban is csak 3,3%. Ráadásul ezek ma már felismerhetők, és az ilyen magzatok megszületése – a várandós kérésére – orvosi javallat alapján végzett terhesség-megszakítással megakadályozható.
A magzatok kromoszóma-aberrációinak felismerésére kétfajta lehetőség kínálkozik.
Az egyik a magzat kromoszóma-vizsgálata, ehhez magzati sejtek kellenek magzatvíz-vétel vagy magzatburok-boholy nyerés útján a várandósság 12. hete után. Így biztosan igazolhatók a kromoszóma-aberrációk, ám az orvosi beavatkozás miatt 1-2%-ban vetélés következhet be.
A másik lehetőség a várandós vérének kromoszóma-aberrációkat jelző komponensei és a magzat ultrahangos szűrővizsgálatán alapszik. Az ún. integrált vizsgálat két időpontban történik, két módszer kombinálásával. A 12. héten a PAPP (pregnancy associated plasma protein) és a 16. héten az AFP (alfa-fetoprotein), béta-HCG (human choriogonadotropin), ösztriol és inhibin markerek laboratóriumi vizsgálatát végzik az anya véréből. Másrészt a várandósság 12. hetében a magzatban a tarkó vastagságot mérik meg ultrahangvizsgálattal, kiegészítve ezt a 16. héten az orrporc ellenőrzésével. Mindezekkel a Down-kór és néhány más számbeli kromoszóma-aberráció kockázata 94%-os biztonsággal kizárható. A maradék 6%-ban sem kell feltétlenül ilyennel számolni, ám ajánlatos a magzat kromoszóma-vizsgálatát elvégezni.
A nők életkorával párhuzamosan a termékenység is csökken. A 30. év felett a petefészekben ritkul a petesejteket magukba foglaló tüszők száma. Emiatt a 38 éves nőknek már négyszer hosszabb idő kell a fogamzás eléréséhez, mint a 20-30 éveseknek. A termékenység kialvása évekkel megelőzi a havi vérzés elmaradását, amelynek átlaga jelenleg hazánkban 51-52 év körül van. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az életkorral csökkenő szeretkezési gyakoriság sem.
Magas színvonalú terhes-gondozással és szülészeti ellátással 45 éves korig a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatos anyai veszélyek alacsony szintre szoríthatók le, így a szülési életkor kitolódásából már nem származik komolyabb biológiai veszély.
A biológiai szempontok mellett azonban a társadalmi feltételek alakulására is tekintettel kell lennünk.
18 év alatt, a serdülőkori nem kívánt terhességeknek csak két rossz kimenetele lehet: a várandósság megszakítása vagy kényszerű gyermekvállalás. Mindkettőnek súlyos lelki következményei lehetnek mind a lány (pl. gyakori öngyilkossági kísérletek), mind az „apa”, valamint az ő szüleik számára, hiszen a kisbaba ilyenkor gyakran kerül állami intézetbe, vagy a nagyszülők gondozásába.
A 35-40 év felett gyermekre vállalkozó nők többsége először a munkára, az előmenetelre koncentrál, de ide kell sorolni a második házasságukban, párkapcsolatukban gyermeket akaró nőket is. Itt a legfontosabb szempont a gyermek felnevelhetősége. Jelenleg a 30-as, 40-es nők várható élettartama közelít a 80 évhez, tehát van elég idejük gyermekeik felnevelésére. Ráadásul általában jobb anyagi feltételeket képesek biztosítani gyermekeik számára, mint a pályakezdők. Többségük tapasztaltabb, kiegyensúlyozottabb személyiség, emellett már sok éve készültek az anyaságra. Ezzel függhet össze az a több országban megerősített tapasztalat, hogy a gyermekek értelmi szintje kisfokú, de egyértelmű növekedést mutat az előrehaladó anyai életkorral. Bizonyosan nem genetikai hatásról van szó, hanem arról, hogy az idősebb anyák többet tudnak nyújtani gyermekeiknek, mint a túlságosan leterhelt, még elég tapasztalatlan és kiegyensúlyozatlan huszonévesek.
A nők, a családok gazdasági-társadalmi helyzetének a figyelembevétele ma tehát gyakran fontosabbnak tűnik, mint az anya biológiai életkora, hiszen manapság már igen nagymértékben kiküszöbölhetők a biológiai kockázatok. Így a családtervezők már szabadabban dönthetnek a gyermekvállalás számukra optimális időpontjáról, egyéni igényeik és mindenkori családi helyzetük alapján.
Dr. Czeizel Endre
orvos-genetikus
A „Genetikai Ártalmak Társadalmi MegelőzéseAlapítvány keretében
Dr. Czeizel Endre vezetésével működő
Genetikai és Családtervezési Tanácsadóba (Bp. XIV., Bolgárkerék u. 3.)
konzultációs időpont a 06/1-173-1913 telefonszámon kérhető
