Az immunrendszer alapjai
Az immunrendszer állandóan ellenőrzi a szervezetet, sejtjei őrjáratot tartanak a vér-nyirok-nyirokszövet és a különféle szervek között. Elsődleges feladatuk az idegen (nem saját, vagy megváltozott saját) anyagok felismerése, közömbösítése, megsemmisítése. Az immunválaszt, immunreakciót kiváltó anyagokat antigénnek nevezzük. Ezek lehetnek vírusok, baktériumok, egyéb kórokozók, más élőlények sejtjei, valamint ezek alkotórészei, nem szerves anyag (pl. gyógyszerek).
A nyirok legfontosabb feladata a fertőzésekkel szembeni védekezés. A nyirokerek mentén nyirokcsomók és nyirokmirigyek sorakoznak. A nyirokcsomók kiszűrik és elpusztítják a nyirokban lévő baktériumokat és más testidegen részecskéket, melyek ezután nyiroksejteket és ellenanyagokat visznek magukkal. Míg a nyirokér-nyirokcsomó rendszer a perifériás nyirokhálózat antigén-tartalmát „szűri ki”, addig a lép a vérben lévő, szisztémásan előforduló (pl. fertőzés útján keletkező) antigének észlelésére szolgál. E feladatában – átlagos vérkeringési időt figyelembe véve – a lépbe naponta belépő kb. 300 milliárd nyiroksejt segíti.
Az immunrendszer alapvető jellemzői, sajátosságai:
1 – Immunológiai memória – A szervezet emlékszik a betegségekkel (pl. bárányhimlő, kanyaró, járványos mumpsz) való találkozásra, így felismeri és megakadályozza azok ismételt előfordulását.
2 – Specificitás (fajlagosság) – Különbséget tud tenni az egymáshoz nagyon hasonló szerkezetű antigének között. A limfociták felszínén lévő receptorok képesek felismerni egy-egy adott antigén-konfigurációt.
A limfociták két fő csoportját a T- és a B-limfociták alkotják. A T-limfociták a sejtes, ún. celluláris immunitásért felelősek. Megtámadják a szervezetbe került vírusokat és más „nem saját” anyagokat. Ezek felelősek például az átültetett szervek kilökődéséért is. Közülük a segítő (helper) T sejtek – „betolakodó” esetén – a nyirokcsomókba gyűlve továbbítják a hírt, osztódásra serkentve a megfelelő nyiroksejteket. Az ún. ölő (killer) sejtek pedig megtámadják és elpusztítsák a betolakodót.
A B-limfociták a nem-sejtes ún. humorális immunitásban vesznek részt, memóriasejtek és ellenanyag-termelő plazmasejtek formájában.
5 – Saját és nem saját megkülönböztetésének képessége – E különbségtétel híján állandóan ellenanyagokat termelnénk saját szervezetünk alkotórészei ellen is.
6 – Önszabályozó – Az immunválasz különböző szakaszaiban pozitív és negatív (egymást erősítő és gyengítő) hatások érvényesülnek.
Az immunrendszer fenti tulajdonságai teszik lehetővé a védőoltások alkalmazását, melyek terén aktív és passzív immunizálásról beszélhetük.
Aktív immunizálás során a kórokozót vagy annak részét (toxinját) elölt, legyengített vagy hatástalan formában alkalmazzuk, így megbetegedés nem jön létre (kis oltási reakciótól eltekintve), viszont az idegen antigénnel szemben a szervezet ellenanyagot termel, memóriasejtek jönnek létre. Az újabb találkozás során a támadás a szervezetet már nem éri készületlenül, így a kórokozót gyorsan és hatékonyan el tudja távolítani, mielőtt az betegséget okozna.
Passzív immunizálás során a már megtámadott szervezetbe kívülről bevisszük az adott antigénre specifikus ellenanyagot, ezáltal akadályozva meg a betegség létrejöttét.
A manapság igen gyakori allergiák deviáns immunreakciónak számítanak, melynek során a szervezet túlzott, valójában magát a szervezetet károsító választ ad az egyébként ártalmatlan antigénekre, melyeket ez esetben allergéneknek is nevezzük. Igen sokféle allergiás betegség van, például asthma bronchiale, szénanátha, allergiás kötőhártya-gyulladás, kiütések, ekcéma, ételallergia, gyógyszerallergia, egyéb foglalkozási allergiás betegségek stb.
Ahogy bármely szerv, szervrendszer, úgy az immunrendszer is megbetegedhet, ami immunhiányos állapothoz, immundeficienciához vezethet, melynek primer és szekunder változatát különböztetjük meg. Az elsődleges immundeficiencia általában öröklött betegség, míg a másodlagos immunhiányos állapot az élet folyamán, különböző megbetegedések, vírusfertőzések, gyógyszeres terápia stb. következtében alakul ki. Utóbbi speciális formája a szerzett immundeficiencia szindróma (AIDS), amely vírus által okozott, magas halálozási rátával járó, járványos, fertőző betegség.
Az immunrendszer működésének alapos és pontos megismerése teszi lehetővé a sikeres szervátültetéseket, melyek során idegen egyed vagy faj sejtjeit, szerveit ültetik be a beteg ember szervezetébe, melyek ezután természetesen antigénként működnek, tehát immunválaszt váltanak ki, ami az idegen anyag kiküszöbölését célozza. Az autoimmun betegségekhez hasonlóan, ez esetben is a megoldást az immunrendszer gyengítése jelenti, hogy az immunválasz minél enyhébb legyen, vagy egyáltalán ne jöjjön létre. Ezen törekvéseink azonban maguk után vonják az egyéb kórokozókkal szembeni védtelenséget, a banális fertőzésekre való hajlamot.
Az immunrendszer tárgyalása kapcsán említést kell tennünk a daganatos betegségekről is. A daganatosan elfajuló sejtek az immunrendszer oldaláról nézve ún. „megváltozott, saját sejteknek” tekinthetők. Az immunrendszer a szervezet védelmében a daganatsejtek ellen is ellenanyagot termel, és az egyéb másodlagos immunmechanizmusokat is igénybe véve, fellép a daganatos betegség ellen.
Láthatjuk, hogy az immunrendszer pontos, intakt működése mennyire fontos az emberi szervezet külső és belső egyensúlyának fenntartása érdekében. Az immunrendszer specifikus és általános erősítése elengedhetetlennek látszik a betegségek, fertőzések, járványok és daganatos betegségek megelőzésében, illetve legyőzésében.
Dr. Tóth Géza
belgyógyász szakorvos
További szakmai információ:
www.flavin7hydrogen.com
