Májvédelem máriatövissel
A lakosság jelentős részét érinti az alkohol okozta májkárosodás. Ugyanakkor a környezetből bejutó toxikus anyagok, az ételekkel elfogyasztott adalékok, a túlzott gyógyszerfogyasztás, illetve a vírusos eredetű hepatitis tovább ronthatják a máj sokirányú funkcióját. A máj megbetegedéseinek közös alapja az anyagcsere zavara, melynek következtében egyrészt funkciós zavarok, másrészt olyan visszafordíthatatlan károsodások alakulhatnak ki, amik sejtpusztuláshoz, sejtelhaláshoz, kötőszövet-gyarapodáshoz vezethetnek.
A Silybum marianum, a mediterrán vidékről származó máriatövis sokirányú felhasználása végigvonul a középkor népi gyógyászatán. Eleinte a levelek, később egyre inkább a termés használata került előtérbe, melynek szilimarin összefoglaló néven ismert hatóanyag-komplexét a XX. század elején azonosították.
Hatásmechanizmusa összetett: gátolja bizonyos toxinok felvételét, bejutását a májba, jelentős antioxidáns kapacitása révén megakadályozza az oxidatív károsodásokat, ezáltal tehermentesíti a szervezet méregtelenítő mechanizmusát. A hatás harmadik összetevője a regeneráció: támogatja a fehérjeszintézist, elősegíti a károsodott májban a sejtek újraképződését. Segíti normalizálni a megzavart anyagcsere-folyamatokat, és javítja az energiaháztartást.
Mivel a termésből készített tea nagyon alacsony koncentrációban tartalmazza a hatóanyagokat (azok rossz víz-oldékonysága miatt), így májbetegségek kezelésére, a máj védelmére standardizált, izolált szilimarint tartalmazó készítményeket alkalmaznak, melyek kiválasztása, és a napi adag megállapítása a szakorvos feladata.
A máriatövis készítmények jól tolerálhatók, mellékhatások ritkán fordulnak elő, esetleg enyhe hasmenés, puffadás, hányinger jelentkezhet. Különös értéke, hogy hosszú távú szedése is biztonságos, így krónikus májkárosodások esetén is alkalmazható.
Prof. Dr. Kéry Ágnes
a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke
