A Q10 a szervezetünkben zajló lebontó folyamatnak egy fontos láncszeme. E folyamat során energia szabadul fel (ATP molekulák formájában), amelyet szervezetünk működtetésére használunk. Ha szervezetünk nem tartalmaz elegendő Q10 molekulát, akkor célszerű pótolnunk, különben energiaellátásunk zavart szenved, akadozik. Ez egy idő után fizikai tünetekben, elsősorban az igen energiaigényes izommozgás (például a szívizom!) nem kielégítő voltában jelentkezhet.
A Q10 molekula másik, nem kevésbé jelentős feladata az antioxidáns funkció. Az emberi szervezetet kívülről veszélyeztető hatások közül a szabad gyökök tekinthetők az elsőszámú közellenségnek, melyek ellen antioxidánsokkal védekezhetünk. A Q10 koenzim antioxidáns funkciója gátolja a szervezetünkbe jutó szabad gyökök káros hatásait.
Számos betegség vezethető vissza szabad gyökök jelenlétére, közöttük a gyulladások, a szívizom rossz keringését okozó isémia, az arterioszklerózis (ismertebb, bár pontatlan néven az „érelmeszesedés”) és a rosszindulatú daganatos megbetegedések. A szabad gyökös reakciók arányának emelkedése tapasztalható az öregedési folyamatokban is. A káros szabad gyökök keletezését az emberi szervezetben számos tényező segíti elő. Közöttük szerepelnek a helytelen étkezési szokások, a túlzott alkoholfogyasztás, egyes környezeti ártalmak – elsősorban a különböző sugárzások – és a dohányzás.
Sokan hiszik azt, hogy egy hasznosnak vélt anyagból bármennyit el lehet fogyasztani. Ez még a vízoldékony vegyületek (pl. vízben oldódó vitaminok) esetében sem igaz, pedig azok feleslege aránylag könnyen ki tud ürülni szervezetünkből. A Q10 molekula azonban olajos jellegű, vízben nem oldódik. Ez a tulajdonság bizonyos szempontból javíthatja, bizonyos szempontból pedig ronthatja a molekula útját a szervezetben. A vízben oldódó anyagok általában könnyebben vihetők be, viszont az olajos anyagok könnyebben szívódnak fel. A Q10 molekula egyes speciális kiszerelései – például az emulziós, vízzel elegyedő formátum – mindkét típus előnyös tulajdonságait egyesíthetik.
Idősebb korban – más fontos hatóanyagainkhoz hasonlóan – a Q10-szint ugyancsak csökkenhet (részben az akadozó termelés, részben a nehezebb felszívódás miatt), ezért szedése idősebb korban különösen indokolt.
A különböző hatóanyagok rendszeres szedésekor sokan félnek egyrészt a hozzászokástól, másrészt attól, hogy a külső adagolás a szervezet saját Q10 termelését akadályozhatja. Eddigi ismereteink szerint, a Q10 esetében ezek egyikétől sem kell tartani. Azt viszont tudni kell, hogy egyes gyógyszerek befolyásolhatják – általában csökkentik – szervezetünkben a Q10 mennyiségét. Amennyiben állandó gyógyszerszedést igénylő krónikus betegségben szenvedünk, feltétlenül érdemes Q10 molekulát szednünk – annak mennyisét illetően, kérjük ki kezelőorvosunk véleményét. Fokozott igénybevétel (például rendszeres sportolás, túlzott munka, gyakori stressz, egészségtelen életmód, előrehaladott életkor stb.) esetén, alacsony mennyiségű (10-20 mg) Q10 hatóanyagot tartalmazó készítményt még kérdezés nélkül is bátran szedhetünk.
A témáról bővebben olvashat Kosáry Judit és Tóth Ibolya: „A Q10 hatásának biokémiai háttere és alkalmazhatósága a gyógyításban” című könyvében, amely az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének Közleményei sorozatban jelent meg 1997-ben (Stúdium Kiadó, Nyíregyháza).
Dr. Kosáry Judit
egyetemi tanár,
a kémiai tudomány doktora
Budapesti Corvinus Egyetem
Élelmiszertudományi Kar
