A fogakon lerakódó lepedék (plakk) egyenes út a fogszuvasodáshoz. A fogak egyes részeiről önmagától, rágás közben, vagy a nyelv súrlódó hatásától, esetleg a rágógumitól ledörzsölődik, de vannak olyan területek, ahonnan csak gyakori és szabályos fogmosással, vagy még azzal sem távolítható el. Ilyen területek lehetnek az őrlő- és kisőrlő fogak barázdái, a fogak belső felszíne és a fogak érintkező felszínei, az ún. kontaktpontok. A plakk esetenként szabad szemmel is jól látható, de a drogériákban kapható színező tabletták a rejtett lerakódásokat is láthatóvá teszik. Ilyen módszerrel sem válik azonban láthatóvá az íny alatt megtelepedő lepedék. Fiatal korban az íny még erősen és magasan tapad, idősebbeknél azonban már kissé visszahúzódik, a cement-zománc határtól lejjebb tapad. Az íny alatt megült plakk pedig melegágya a gyulladásnak. Ezt a folyamatot természetesen az öröklött adottságok, az életmód, az egészségi állapot és a fogápolási szokások is befolyásolják.
Idővel az eltávolítatlan plakk mindenképpen fogszuvasodáshoz vagy ínygyulladáshoz vezet. Ezt a folyamatot még az elején érdemes megállítani, mielőtt kialakulna az ínysorvadás, vagy végső stádiumában a fogak meglazulása, elvesztése.
A fogkőképzős egyéni adottság is, de a genetikai hajlamon kívül a táplálkozás és a szájhigiénia is befolyásolja. Teljesen meggátolni sajnos nem lehet, de a lepedék rendszeres eltávolításával sokat tehetünk ellene. Az arra hajlamosaknak érdemes a fogmosáson kívül fogselymezéssel, fogköz-tisztító kefével és szájzuhany használatával, valamint gyakoribb fogorvosi fogkő-eltávolítással kiegészíteni a védelmet. Ez az eljárás évi 3-4 alkalommal ismétlendő, ugyanis a fogkő az ínygyulladás okozója, ami az íny kivörösödéséhez, duzzadásához, vérzéséhez vezet, kellemetlen szájszagot eredményez, állandósult formában pedig fogágy-betegségbe torkollhat.
A professzionális szájápolás azonban nem egyenlő pusztán a fogkő eltávolításával (depurálással), ahogyan sokan gondolják. Ez a szerteágazó eljárás ugyanis megszünteti az összes olyan okot, amely lehetővé teszi, sőt megkönnyíti a baktériumok megtelepedését a fogakon és az ún. fogműveken (elálló szélű koronák, tömések). Vagyis a fogkő letisztítását követi az összes elszíneződés, felrakódás eltávolítása, a fogak felszínének felpolírozása, a nehezen elérhető területek megtisztítása, az ínybarázdák hidrogén-peroxidos vagy chlorhexidines átmosása, az elálló szélű fogművek, tömések lesimítása, és ha szükséges, gyógyszeres-fertőtlenítő zselék behelyezése. Az igazán gondos kezelés része a fogszabályozó eljárás is, hiszen a szabálytalan fogazat sokkal kevésbé hatékonyan tisztítható, így könnyebben megtelepszik rajta a lepedék is. Az esetleges gyulladások csökkentése, megszüntetése is része az kezelésnek, hiszen ez gyakori probléma a fogágy és az íny esetében is.
