A „vissza a természethez” elvet megfogalmazó legtöbb nosztalgikus irányzat „ősinek” a pár száz, maximum egy-kétezer éves életmódot tekinti, ami bizonyára jobb, mint a mai, ám elméleti síkon közel sem más. A mai „reformtáplálkozás” mélyen magában hordozza lenyomatként a 20. századi nyugati étrendet – nem szakít vele, csak megreformálja. A barna cukor semmivel sem egészségesebb, mint a fehér cukor, hiszen az ember alig 500 éve ismeri magát a cukrot. Hasonlóképpen, a hidegen sajtolt „reformolaj” ugyanúgy omega-6 túlfogyasztást jelent, mint a modern táplálkozás általában. A teljes kiőrlésű gabona csak hajszállal jobb, mint a finomított fehér liszt. A gabonafogyasztás igazi ellentettje a gabona nem fogyasztása!
A nyugati táplálkozási modellt a modern orvostudomány alapvetően soha nem kérdőjelezte meg, öröktől adottnak tekintette, s a civilizációs betegségek okát maximum az arányok eltolódásában kereste. Ahogy egy kutató fogalmazott: ha mindenki dohányozna, azt gondolnánk, a tüdőrákot valami genetikai eltérés okozza, mert a dohányzás annyira természetes volna, hogy senki nem vizsgálná, mi lenne, ha nem dohányoznánk. Épp így vagyunk a gabonafogyasztással is – mintha mindenki dohányozna…
Sok zsír? Sok só? Sok UV-sugárzás? A részkérdésekben való elmerülés vezetett az orvostudomány egyik legnagyobb tévedéséhez, a koleszterin-hipotézishez, ami teljesen átalakította a nyugati orvoslást – minden eredmény nélkül.
Úgy vélik, nem a táplálkozással van alapvetően baj, hanem azokkal, akik az egészséges táplálkozásra betegséggel reagálnak. Lehet tehát vizsgálni a szénhidrátanyagcsere-zavarát, de fel sem merül, hogy maga a szénhidrátfogyasztás a probléma. Lehet konkrét ételek és vegyületek rákkeltő hatását vizsgálni, de fel sem merül, hogy önmagában a nyugati étrend és a – melanoma kockázata miatti – napfénykerülés egészében rákkeltő. Lehet az autoimmun betegségeket molekuláris szintig kutatni, de fel sem merül, hogy a nyugati táplálkozás két nagy alapegysége, a gabonafélék és a tejtermékek fogyasztása lehet a bűnös. A betegnek ugyanazt a „normál” étrendet írjuk elő, és gyógyszerekkel segítjük annak feldolgozását. Fel sem merül, hogy a „szívbetegség-járványt” nem a zsír, hanem a szénhidrátok okozzák.
A csillagászat, a fizika, a biológia megrekedt volna a világ megértésében, ha nem söpri félre a heliocentrikus világképet a relativitáselmélet, a kvantummechanika és az evolúciós teória.
A nyugati étrend alapvetően idegen az emberi szervezet működésétől, tehát eredendően megbetegítő. Az életkor előrehaladtával valójában mindenki megbetegszik, van, aki súlyosabban, ők a „betegek”, míg a többiekkel csak lassan végez a nyugati táplálkozás – ők csak „öregszenek”. A természeti népek, illetve a százévesek vizsgálatából tudjuk, a magas vérnyomás, a romló cukorháztartás, az érelmeszesedés, a csontritkulás nem a korral jár, hanem ez a megbetegítő étrend kumulatív hatása.
A világon rengeteg felvilágosult gondolkodású kutató van, aki már egy új paradigmát képvisel. A nyugati táplálkozás paradigmáját viszont a hatalmas tőkeerőt képviselő élelmiszeripar, és a táplálkozásból eredő betegségek kezelésére gyógyszereket kifejlesztő gyógyszeripar tartja életben – szimbiotikus kapcsolatban az orvoslással. Ilyen légkörben e kutatók csak „tudományos partizánok”, akiket addig tűrnek meg, amíg nem sértik túlságosan eme érdekeket.
Élő példaként említhetném erre akár magamat is. Kutatói állásomba került az, hogy nyilvánosan hirdettem az antidepresszánsok hatástalanságát és öngyilkosság-fokozó hatását. Akinek a tudományos igazság fontosabb, annak ilyesmire mindig számítania kell.
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus
www.tenyek-tevhitek.hu
