Nem állíthatjuk, hogy a nőnek nem fáj a feje, csak azt mondja! Tényleg megfájdulhat a gondolattól, hogy most mi következik…
E praktikák mesterei fel tudják sorolni a hárítás finom módszereit: a most fáj a fejem, fáradt, álmos vagyok, sokáig fürdök, hátha addig elalszik… -tól kezdve a kevésbé nyilvánvaló távoltartási eszközökig. Ilyen például, amikor a kisgyermeket a házastársi ágyba szoktatják, vagy nincs a hálószobán kulcs, és „a gyerek bármikor bejöhet.”
Emellett a nők – tudat alatt – különféle egészségi problémákat is előidézhetnek – például hüvelyfolyás, gombásodás, korábban megjövő menses, hüvelygörcsök – az együttlét elkerülésére. Még a nemi fertőzésekre is fogékonyabbak lehetnek pszichés és hormonális okokból. A nőgyógyászok gyakran küldik szexuálpszichológushoz azokat a nőket, akiknek kikezelhetetlen fertőzéseik vannak, mert a problémát ők is lelki eredetűnek tartják.
De miért hárítják a nők (és egyre inkább a férfiak is) a szexet? Mert nem jó nekik! Attól az ingertől pedig, ami kellemetlen, önkéntelenül elhúzódik a szervezet, ami viszont kellemes, ahhoz közeledik. Ez ilyen egyszerű! Vélhetően sokan nem tudatosítják magukban, ezeket az összefüggéseket, azt hogy a tudattalan mennyire mesterien intézi a dolgokat. Az a nő például, aki élvezi, és alig várja az együttlétet, nem szokott ilyen problémákkal küzdeni.
Miért nem jó az együttlét? Ennek ezerféle oka lehet: gyermekkori rossz élmény, neveltetési problémák, a nő (vagy a férfi) önmagával való elégedetlensége, esetleg a partner nem megfelelő viselkedése, rossz élmény a partnerrel való szexről, netán elmúlt a szerelem, és más felé vonzódik az illető. Erre az utóbbira szoktak gondolni „csípőből”, és nehezen hiszik el, ha nem így van. Természetesen ez egyszerűbb megoldás, mint azon gondolkozni, hogy talán velem nem jó neki?
Érdemes lenne szembenézni e problémákkal, mert lehet, hogy hosszabb távon nem csak gombáiktól tudnának megszabadulni… Javaslom, hogy tegyék ezt mielőbb, amíg komolyabb nőgyógyászati probléma nem keletkezik!
Az amerikai pszichológus páros, Sheree Conrad és Michael Milburn SQ – Szexuális intelligencia című könyvükben a szexuális boldogság eléréséhez a következőket tartja elengedhetetlennek: „saját – esetenként magunk előtt is titkolt – vágyaink megismerése, rejtett szexuális képességeink felfedezése, és végül ezek megbeszélése a partnerrel.” Megjegyzem: nem biztos, hogy szóban kell ezt kommunikálni, finoman rá is lehet vezetni a partnert, meg is lehet mutatni, érzékeltetni, vagy csak odahúzni a kezét stb.
Ha két ember igazán szereti egymást, köztük nem lehetnek tabuk. Bátran engedjük hát szabadon a fantáziánkat, mert csak így remélhetjük, hogy vágyaink teljesülnek. Soha nem szabadna zavarba jönnünk akkor, amikor a partnerünkkel szerelmeskedünk. Arra meg főleg nem szabadna gondolnunk, mások mit mondanának, ha tudnák, mit művelünk. Ami a hálószobában történik, az nem tartozik senki másra.
Ne értékeljük alul saját testünket! Amíg a kedvesünk nem tesz pikírt megjegyzéseket, biztosan kívánatosnak tart minket. Sokszor a nők azért tesznek önmagukra becsmérlő megjegyzéseket, mert ellenkezést várnak! Néha azonban fordítva sül el a dolog: vagy felhívják a figyelmet a hiányosságokra (vagy épp többletre), vagy egyetértenek párjuk megjegyzésével, és ezt azonnal sértésnek veszik.
Ahogy egy pár otthon eszik, úgy bújik össze vacsora után az ágyban is. A két ösztönkör (faj- és létfenntartás) rokonsága miatt, a két társas viselkedés rendszerint hasonló nehézségekkel terhelt. A közös étkezés során felmerülő gondok és akadályok utalnak a szexuális zavarokra, illetve ugyanez vonatkozik a megoldásokra is: bármilyen furcsa, az együtt evés problémáinak feloldása hozzájárul a harmonikusabb nemi élet kialakításához is. Tehát: ne együnk „kutyafuttában, állva a konyhában”!
Dr. Pándy Mária
szexuálpszichológus
a Magyar Szexológiai Társaság elnöke
20/9336669
