„Mámorban”
Az alkohol hatása az emberi szervezetre
Már az ókori Egyiptomban is voltak sörfőzdék, a görög és római civilizációnak pedig komoly borkultúrája volt. Kezdetben kizárólag erjesztéssel, cukortartalmú növényi anyagokból, kisebb mértékben állati nedvekből (kumisz, kefir, méhsör) készült italokat ismertek, melyeket élesztőgombák segítségével állítottak elő. Az élesztőgombák 14-18%-os alkoholkoncentrációnál maguk is „elkábulnak”, narkotizálódnak, így az erjedési folyamat leáll. Emiatt erjesztéssel magasabb alkoholtartalmú italok nem készíthetők. Később a lepárlás módszerével már akár 20-30-40% fölé is növelni tudták az italokban az alkohol arányát.
Maga az alkohol szó arab eredetű (alkohole), jelentése: nagyon finom. A mai tudományos álláspont szerint az alkoholnak nincs semmiféle hasznos hatása a szervezet működésére nézve, károsító hatása viszont annál több!
Az alkohol a szervezetbe jutva különböző tüneteket okozhat. A részegségi és egyéb általános vegetatív és hangulati elváltozásokat, valamint a másnaposságra jellemző tüneteket azonban nem csak az alkoholnak köszönhetjük, hanem az egyéb összetevőknek, a cukor-, szénsav-, adalékanyag-és kozmaolaj tartalomnak is.
Az etil-alkohol számlájára írható hatás egyrészt egyedi sajátosságoktól (a máj állapota és enzimkészlete, mellette szedett gyógyszerek, a szervezet általános állapota stb.), illetve az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, pontosabban az alkohol vérkoncentrációjának mértékétől függ az alábbiak szerint.
– 0,3 ezrelék fölött kellemes, eufórikus hatás jelentkezik nyugalommal, gátlások oldódásával, majd beszédkésztetés, később a kritikai készség zavara és a koncentráció csökkenése figyelhető meg.
– 0,8-1,2 ezrelék már az ittasság fázisa, ekkor a térlátás, az egyensúly és a helyérzékelés zavara kezd kibontakozni.
– 1,2-1,6 ezrelék táján enyhe részegség mutatkozik: elkent beszéd, gátlástalanság, megnyúlt reakcióidővel, pontatlan érzékszervi észleléssel. Az akarati ellenállás gyengül, felszínessé válik a gondolkodás és elveszik a reális helyzetfelismerés. Mindezek következtében indulatkitörések, erőszakos megnyilvánulások figyelhetők meg.
– 2,0 ezrelék környékén már súlyos részegség jelentkezik. Ekkor az idegműködés lelassul, tompultság, depresszív tudatborulás, később zavartság, esetenként epilepsziás roham, majd kóma léphet fel.
Ejtsünk néhány szót a másnaposságról is, mely az alkoholfogyasztás kellemetlen velejárója. A legtöbb kellemetlen következményért a dehidráció, azaz a szervezet és a sejtek folyadékhiánya felelős. Az alkohol vízhajtó hatású, mivel csökkenti az agyban a folyadék visszaszívásáért felelős hormon termelődését, mely a vérnyomás szabályozásában is fontos szerepet játszik. Így nem csak folyadékvesztés, de vérnyomáscsökkenés is létrejön. Ennek köszönhető a száj szárazsága, az ajak kicserepesedése, a fejfájás, szédülés, tompultság. A gyomornyálkahártya irritációja miatt pedig emésztési nehézséget, émelygést, hányást is okoz az alkohol.
Az etil-alkohol mellett az egyes adalékanyagok, s az ital összetétele is szerepet játszik a másnaposság kialakulásában. A hatás egyénenként eltérő, van, akinek bizonyos fajta italokból már egy-két korty is problémát okoz. Kísérletek bizonyítják, hogy a tiszta alkohol, azaz az etanol azoknál sem okoz (vagy sokkal enyhébb mértékben) tüneteket, akik amúgy mindig szenvednek tőle némi italozás után. A tiszta szesz, a vodka vagy a fehér borok viszonylag könnyen kialudhatók, míg az édes borok, likőrök, szénsavas italok nagyon erős panaszokat tudnak kiváltani másnap. Ennek oka a bennük található anyagok szerotonin hormon-elválasztást fokozó hatásában keresendő. A szerotonin neurotranszmitter, azaz agyi ingerület-átvivő anyag, az agyi fájdalomérzés és érzelmek kialakulásában játszik szerepet. Ha a szervezetben túl sok szerotonin van, fejfájást, levertséget érzünk, illetve – az erek tágításával, az amúgy is vízhiányos szervezetben – tovább csökkenti a vérnyomást, így romlik az agyi oxigénellátás.
Tekintsük át az alkohol útját, felszívódását, lebomlását, kiürülését, valamint azokat a pontokat, ahol közbe tudnánk avatkozni az alkohol gyorsabb hatástalanítása, eltávolítása érdekében.
A száj nyálkahártyáján keresztül igen nagy mennyiségű alkohol képes felszívódni a véráramba, főként, ha lassan kortyolgatjuk, ízlelgetjük az italt. Ezen felül a bevitt mennyiség kb. 20%-a a gyomorból, 80%-a a vékonybélből szívódik fel. Telt gyomorból lassúbb a felszívódás, míg a meleg, szénsavas italok, illetve az erősen fűszeres ételek fokozzák a vérbőséget, s ezzel az alkohol felszívódását. A tej lassítja, a zsírok pedig elhúzódóvá teszik a felszívódást, mely különben 60-90 percig tart. Általánosságban, minél gyorsabban jut át a gyomron és a vékonybélen az alkohol, annál hamarabb jelentkezik hatása. Minthogy vízben azonnal oldódik, felszívódás után azonnal a véráramba kerül, majd ezen keresztül a víztartalmú szövetekbe jut.
Az alkohol lebomlása a szervezetben oxidatív úton, azaz „elégetéssel” 90-98%-ban a májban megy végbe három lépésben. (A szervezetet csak kevés alkohol hagyja el változatlan formában a kilégzési levegővel, a vizelettel és az izzadsággal).
Az első lépésben az etil-alkohol – elsősorban az alkohol-dehidrogenáz (ADH) enzim közvetítésével – acetaldehiddé oxidálódik, amely egy nagyon agresszív anyag, és számos kellemetlen tünet kialakulásáért felelős, ilyenek például a bőrpír, nehézlégzés, szívszorulás, hányinger, hányás, fejfájás stb.
A második lépésben az acetaldehidből az aldehid-dehidrogenáz (ALDH) enzim közreműködésével aktivált ecetsav jön létre.
A harmadik lépésben az aktivált ecetsav a Szent-Györgyi-Krebs-ciklusba jut, ahol igen jelentős energiát szolgáltatva, végső soron oxigénnel egyesül, azaz elég. Ez már nem a májban, hanem a perifériás szervekben, az izomzatban megy végbe.
Az ADH és az ALDH enzimek az etilalkoholon kívül bármiféle más alkoholt, illetve aldehidet képesek átalakítani. Ezért, ha a szervezetet, s ezen keresztül a májat egyéb anyagokkal, például gyógyszerekkel terheljük, csökkenni fog az alkohol lebontódása, elhúzódóvá válik a kiürülése, s így a hatása is. Egyesek szerint minden egyénnek „személyes” ADH jellemzője van, azaz nincs két ember, akinek egyformán működne az alkohol lebontásában első helyen lévő enzimje. Ez jórészt genetikusan meghatározott. Ezért is lehet az, hogy minden ember másképpen bírja az italt. De nem csak egyes emberek, hanem a népcsoportok ADH enzimjének hatásfoka is különbözik, s ugyanígy különbségeket találunk a két nem között is. Emiatt lehetséges, hogy általában a nők illetve a keleti népek rosszabbul tolerálják az alkoholos italokat.
Az alkohol lebontásában oly fontos ADH és ALDH enzim aktiválásához cink-ionra, valamint az ALDH megfelelő működéséhez elegendő mennyiségű molibdénre van szükségünk, ezért az alkohol okozta tünetek mérsékléséhez fontosnak látszik, hogy biztosítsuk szervezetünk számára ezen anyagokat.
Dr. Tóth Géza
belgyógyász szakorvos
www.flavin7hydrogen.com
