Szervezetünk tisztaságának őrei
Ne higgyük, hogy szervezetünket csak a külvilágból érik mérgező, károsító anyagok, hatások! Belső működésünk során ugyanis folyamatosan keletkeznek életre káros molekulák. Amennyiben ezektől nem tudnánk megszabadulni, és nagymértékben felszaporodnának, az súlyos betegséghez, vagy akár halálhoz is vezetne. Ugyan ki gondolná, hogy tüdőnk, bőrünk, májunk és vesénk nemcsak napi jó közérzetünkhöz járulnak hozzá, hanem egyenesen életünket védik?
Mint tudott, a tüdő a légcsere fő színtere. A szén-dioxidban gazdag, oxigénben szegény vér a légcsere folytán a tüdőben veszi fel az éltető oxigént és adja le a káros szén-dioxidot. De a tüdőben nem csak ennek a két gáznak a cseréje folyik, hanem a légzés során a vérben lévő egyéb, a szervezetre káros gáznemű anyagok is a tüdőn keresztül távoznak.
A bőr testünk másik kiválasztásra alkalmas szerve. A bőrön keresztüli izzadás útján képes a szervezet megszabadulni bizonyos vízben oldódó salakanyagoktól. Így tehát az izzadással nem csak jelentős mennyiségű vizet és sót veszítünk, de a káros anyagok egy részét is ki tudjuk üríteni. Egy felnőtt ember átlagosan napi 1liter vizet veszít a kilégzéskor kilehelt pára és a verejtékezés útján.
A káros és felesleges anyagok eltávolításában a tüdő és a bőr együttesen sem játszik olyan nagy szerepet, mint a máj és legfőképpen a vese.
A májnak az epetermelésen kívül a tápanyagok átalakítása, raktározása, a mérgező anyagok, gyógyszerek lebontása, valamint a szervezet számára felesleges anyagok epén keresztül történő kiválasztása a legfontosabb feladata. A belekből felszívódott táplálék nagy része a felszívódást követően közvetlenül a májba kerül, amely a tápanyagokat tovább alakítja a szervezet által hasznosítható formába. A máj erőtartalékainak sokszor nagy hasznát vesszük.
Mivel a belekből felszívódott anyagokat a vér először a májba szállítja, emiatt a máj van leginkább kitéve a szervezetbe jutó mérgek hatásának. Szerencsére az élet fenntartásához a máj egynegyed része is elegendő. Sejtjei igen súlyos májkárosodás bekövetkezésekor – például alkohol, vegyianyag-mérgezés, gombamérgezés, vírusfertőzés esetén – is kiválóan regenerálódnak és az egész szerv helyrejöhet, ha a mérgező hatás megszűnik.
A máj raktárai nemcsak szénhidráttal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal vannak feltöltve, hanem kevésbé jótékony hatású anyagok – köztük mérgek – is elraktározódnak, melyeket a szervezet nem tud lebontani – ilyenek például a gyümölcsök permetezésére használt egyes vegyszerek. Nem minden méreganyag raktározódik, vannak olyanok is (pl. sztrichnin, nikotin, alkohol stb.), amelyek lebomlanak a májban. Tudnunk kell, hogy habár a máj méregtelenítő kapacitása igen nagy, de nem határtalan. Ha hosszú időn át, rendszeresen érik mérgező hatások (pl. rendszeres alkoholfogyasztás, drogok használata, folyamatos vírusfertőzés), akkor a májsejtek lassan már nem májsejtekké regenerálódnak, hanem helyüket rostos kötőszövet tölti ki, vagyis a máj állománya elhegesedik. Ez a kórfolyamat a májzsugorodás (cirrhosis), amely – ha nem kezelik idejében – a máj visszafordíthatatlan elfajulásához és halálhoz is vezethet.
A máj jól működő újra-feldolgozó üzem is egyben, mindenekelőtt az elpusztult vörösvérsejtek újbóli hasznosításának központja. A vörösvérsejtek szokásos élettartama 100 nap. Az elöregedett sejtek lebomlanak, újrahasznosítható részeik a májsejtekben visszamaradnak, a hasznavehetetlenek pedig az epével kiválasztódnak (pl. a bilirubin nevű festékanyag). Ha zavar áll be e rendszer működésében, és a máj nem képes kiválasztani a bilirubint, akkor ez az aranysárga színű festékanyag felgyülemlik a vérben – ilyenkor sárgaságról beszélünk.
A máj naponta körülbelül 1liter epét termel, mely az epehólyagban tárolódik, és mintegy a hússzorosára töményedik. Az epe nagy része víz, van benne többféle epesó és epesav, valamint tartalmazza a májból kiválasztódó anyagcseretermékeket, az epefestékeket és a szervezetből kiürülő fölös koleszterint.
Általánosságban elmondható, hogy a felnőtt ember szervezete mintegy 50-60%-nyi vizet tartalmaz. Testünk víztartalma két fő folyadéktér között oszlik meg: a sejten kívüli és a sejten belüli tér között. A sejten kívüli folyadék nagyrészt a kb. 3 liternyi vérplazmából és a 12 liternyi sejt közötti folyadékból tevődik össze. A sejten belüli folyadék a sejtek alapvető alkotórésze, ennek mennyisége kb. 25 liter. Szöveteinket a kaptár lépsejtjeihez hasonlóan építik fel a sejtek. A közöttük lévő réseket folyadék járja át. A víz állandó mozgásban van a sejten belüli folyadék, a vér és a sejt közötti folyadék között. Működésük közben a sejtek szén-dioxidot és más salakanyagokat termelnek (pl. a nitrogéntartalmú anyagok bomlástermékeként keletkező karbamidot), melyektől meg kell szabadulniuk.
A salakanyagok a sejtekből a sejthártyán keresztül a sejt közötti folyadékba szűrődnek, s onnan a hajszálerek falán át a vérbe kerülnek. A vérrel a vesébe szállítódnak, amely kiszűri és – jelentős mennyiségű vízzel együtt, híg vizes oldat formájában – kiválasztja őket. A felnőttek szervezete naponta átlagosan 1–1,5 liter vizeletet választ ki. A vizelettermelés szüntelenül folyik, alvás közben is, bár éjszaka sokkal lassabban, mint napközben.
Magát a szűrést (filtrációt) vesénként mintegy millió mikroszkopikus hajszálérgomolyag végzi, mindegyikükhöz egy-egy kanyarulatos csatorna csatlakozik. Ezek együttese, a nefron a veseműködés anatómiai alapegysége.
A vesén belül a veseartéria egyre kisebb és kisebb ágakra oszlik. Ezek az ágak mikroszkopikus méretű hajszálerek különálló gomolyagjaiban végződnek. Miközben a vér e hajszálvékony csatornácskákon végighalad, átszűrődik. A hajszálerek kis gomolyagokat alkotnak, melyeket glomerulusoknak hívunk. A glomerulusokat alkotó hajszálerek falán kicsiny pórusok vannak, amelyek kis méretük miatt szűrőként működnek. A nagyobb részecskéket, például a vörös- és a fehérvérsejteket, fehérjéket nem engedik át, a kisebbeket azonban igen. A víz, a sók és más kémiai anyagok, köztük a vitaminok, a vércukor, a méreganyagok (pl. a karbamid) a hajszálereken áthaladó vérből a pórusokon át kilépnek a hajszálérgomolyagot körülvevő kehelyszerű zsákba (ún. Bowman-tokba). Egy-egy vese percenként 125 ml folyadékot szűr át, azaz naponta 180 litert, tehát a szervezet teljes víz- és sótartalma mindennap 15-ször átszűrődik rajta. Mire a szűrlet a vesemedencébe ér, már nem tartalmaz egyebet, mint felesleges vizet, sót, karbamidot és más salakanyagokat, tehát ez már nem szűrlet, hanem vizelet. A vesemedencében összegyűlt vizeletet a húgyvezeték szállítja a húgyhólyagba, ahonnan kiürül.
Ha a vesét fertőzés éri, a nefronok nem képesek a szokásos módon átszűrni a vért. Olyanok, mint egy lyukas szita – a „lyukakon” fehérjék és vörösvérsejtek választódnak ki a vizeletbe, amely ilyenkor zavarossá válhat és rózsaszínűre vagy vörösesre színeződhet. Bizonyos anyagok felszaporodása a vizeletben, felhívhatja a figyelmet a vese vagy más szervek különféle betegségeire.
Összefoglalva láthatjuk, hogy az emberi szervezet számára nem csak a táplálék felvétele, hanem az elhasználódott és káros anyagok eltávolítása is életbevágóan fontos. Ezt a folyamatot a szervezet rendkívül szerteágazó, bonyolult és egymással szorosan összefüggő mechanizmusok útján képes csak megvalósítani. Alapvető érdekünk tehát ezek támogatása, elősegítése tudatos, egészséges életmóddal, melyből kizárunk minden olyan tényezőt, amely akadályozhatná, vagy veszélyeztetné ezen működéseket.
Dr. Tóth Géza
belgyógyász szakorvos
www.flavin7hydrogen.com
