Termékenység a mérlegen
Meddőségről, pontosabban nehezített teherbeesésről akkor beszélünk, ha a nőnél egy évi védekezés nélküli nemi élet után sem következik be fogamzás, vagy a nő nem képes kihordani az ez idő alatt bekövetkezett terhességet. A meddőség 15%-os gyakorisága a 35 év felettieknél már 25%-ra növekszik. Amerikában például, mintegy 5 millióra becsülik a meddő párok számát. (Jelen esetben csak a női meddőség kérdéseire koncentrálunk.)
A biomedikális megközelítés szerint, a meddőség egy biológiai funkciózavar, amely többnyire organikus elváltozásokra vezethető vissza (pl. méhkürt szűkület, a méh egyéb betegségei) – ezt elsődleges meddőségnek is nevezik. Az ún. meg nem magyarázott meddőség hátterében azonban orvosi eszközökkel elváltozást, rendellenességet nem lehet kimutatni, ez a meddő párok 8, más becslések szerint, 25%-ánál fordul elő. Ha azonban ehhez hozzávesszük az anovulációs problémák miatt meddő nők számát, ami 25–32% körül mozog, akkor a meddőségi esetek minimum 40%-a evolúciós értelmezési keretben megmagyarázható, indokolt meddőség.
Bár a legmodernebb beavatkozásokkal ma már el lehet érni, hogy a hormonálisan, tudományos alapossággal előkészített méhnek csupán be kéne fogadni saját megtermékenyített petesejtjét, az esetek döntő többségében ez sem sikerül. Vagy ha mégis, akkor minden orvosi felügyelet ellenére, igen nagy számban fordulnak elő vetélések, egyéb terhességi problémák, koraszülések és alacsony súllyal születések. Mesterséges megtermékenyítés (in vitro fertilization, továbbiakban IVF) után kb. 30% a koraszülés, és 36% az alacsony súllyal születés gyakorisága, ami szintén az evolúciós védőmechanizmusok sikertelen áttörési kísérletének tudható be. Erre utal az is, hogy az organikus, azaz fizikai akadályok miatti meddőség esetében igen jó, mintegy 73%-os a sikeres terhességek aránya, míg az ismeretlen okok miatt meddő nőknél ugyanez mindössze 6,6%-os.
A női meddőség szempontjából, több tényező is befolyásolja a szaporodás sikerességét. Ilyen például a szükséges környezeti feltételek teljesülése, továbbá az ún. kötődési viselkedés, illetve a tetszés és a reproduktív sikeresség közti közvetítő fizikai jegyek (szimmetrikusság, derék/csípő arány a nőnél és a váll/csípő arány a férfinél, az arc nőies és férfias jegyei, melyek mind a női és férfi nemi hormon szintekről „tudósítanak”.)
Rendkívül fontos tényezőként szerepel a házasság, mint rendszer. Az utódnevelés szempontjából meghatározó a párkapcsolat minősége és biztonsága, pontosabban ennek észlelése, megélése a nő részéről. A terhességre gyakorolt evolúciós szelekciós nyomás ugyanis rendkívül erős.
A sikeres reprodukcióhoz az szükséges, hogy a monogám pár között szilárd kötődés alakuljon ki, a nő hűséges legyen, a férfi pedig hajlandó legyen invesztálni az utódnevelésbe. Vizsgálatok szerint, a nem házasságban élő nők körében a koraszülés 1,5-szer gyakoribb. Sőt, az apa nélkül felnőtt, elvált anyák leánygyermekei körében már kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés. Megjegyezzük: az apanélküli családokban több a negatív érzés a potenciális partnerekkel szemben, és kisebb a vágy a hosszú távú kapcsolatokra. Az utód a minőségi kapcsolat helyett inkább a mennyiségi kapcsolathalmozást preferálja.
Kedvezőtlen környezeti feltételek esetén tehát, bizonyos pszicho-biológiai mechanizmusok meggátolják a szaporodást. A természetben, és sajnos a szegény országokban is az egyik legkomolyabb ilyen tényező a táplálékhiány.
