Termékenység és psziché
Számos extrém körülmény (pl. háború) hatására menses-kimaradás lép fel. Mindennapjainkat szerencsére nem ilyen szélsőséges és ártalmas körülmények határozzák meg, a fejlett országokban mégis igen magas az ismeretlen eredetű, illetve anovulátoros meddőség, nem is beszélve a vetélésekről, koraszülésekről, vagy halvaszülésekről.
Egy másik vizsgálatban megállapították, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikertelenségét a beavatkozást közvetlenül megelőző és követő magas szorongás-szint előre jelezte. Különösen a hirtelen kiugró stressz-válasz – melyet valamilyen trauma okoz – gátolja a megtermékenyülést vagy az embrió megtapadását.
A traumán átesettek száma jóval magasabb, mint a diagnosztizált eseteké. Egy tanulmány szerint, Amerikában például minden 4. nő elszenvedett valamilyen szexuális visszaélést gyermekkorában, s a nők 18%-án kíséreltek meg vagy követtek el nemi erőszakot, ezek 22%-a 12 éves kor alatt történt. 1994-ben egyébként 300 ezerre becsülték a szexuális visszaéléseket elszenvedni kényszerülő gyerekek számát. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a gyermekkori szexuális abuzuson átesettek fokozott vetélési hajlamot mutatnak. A stressz hatására megváltozott immunműködések ugyancsak jelentősen befolyásolják a termékenységet.
Számos vizsgálat talált kapcsolatot az életesemények, stressz, szorongás, depresszív állapotok és a meddőség között. A meddőség hátterében – még komolyabb szervi eltérés hiányában is – indokolt feltételeznünk a stressz gátló hatását még akkor is, ha a nő nem tud beszámolni a stressz-hatásról, vagy az mérésekkel nem kimutatható. A kora gyermekkori traumatizációk legbiztosabb jele valójában a személy kötődési stílusa és személyiségvonásai, nem pedig a felidézhető emlékek. Ne feledjük: a bizonytalan anyai kötődésnek, a folyamatos csecsemőkori szorongásnak nincsenek felidézhető emlékei!
Több tanulmány leírja, hogy felsőfokú tanulmányok kezdetekor, kollégiumba költözéskor sok lánynál menses kimaradás, vagy megnyújtott ciklus jelentkezik. Krónikus munkahelyi stressz és rendszeres szexuális partner hiányában, ugyancsak tapasztalták a menstruációs ciklus zavarát. Azt is megfigyelték, hogy a sok túlmunkát végző, illetve a korában depresszív tüneteket mutató nők fokozottabb meddőségi kockázatnak vannak kitéve.
Az IVF-re eljutó nők általában már komoly szorongásos és depresszív tünetekben szenvednek, ami önmagában is gátolja a reprodukciós funkciókat. Egyes tanulmányok szerint viszont nem a meddőség okozza az extrém szorongást, hanem a szorongás okozza a funkcionális meddőséget. Így tulajdonképpen az IVF kezelésen részt vettek közül a szorongás és depressziószint alapján nagy valószínűséggel „ki lehet szűrni” a funkcionális okokból meddőket, épp ők a legsikertelenebbek az IVF kezelések során. Ez azt igazolja, hogy ilyen esetekben az orvosi módszerek nem tudják áttörni az evolúciós „védővonalakat”.
Saját meddő nőkkel folytatott pszichoterápiás tapasztalataim messze alátámasztják a kutatási adatokat.
A pszichoterápiás megközelítés akkor lehet hatékony, ha figyelembe veszi a stresszor tényezőket, a meglévő depresszív és szorongásos és étkezési zavarokat, a korábbi traumatizáltságot, a partnerkapcsolat minőségét, valamint a szüléssel és gyermekvállalással kapcsolatos tudatos és tudattalan hiedelmeket.
A meddőség pszichés okainak kezelése abból a feltevésből indul ki, hogy ha a depresszió és a szorongás gátolja a reproduktív funkciókat, akkor e tünetek csökkentése javíthatja a megtermékenyülés esélyét.
Véleményünk szerint az ún. funkcionális vagy megmagyarázatlan meddőség nem a reprodukciós rendszer működészavara, amelyet orvosi eszközökkel kell kezelni és elhárítani, hanem a kedvezőtlen külső-belső körülményekhez való alkalmazkodás. E védő mechanizmus az idők folyamán nem szelektálódott ki, viszont csak úgy maradhatott fenn, hogy funkcionálisan meddő őseink végül is sikeresen szaporodtak – orvosi beavatkozás nélkül. Ez tehát nem szaporodási kudarc, hanem a reprodukciót késleltető védőmechanizmusok működése, azaz sikeres alkalmazkodás, a szaporodás felfüggesztése és kitolása kedvezőbb időszakra. Ennek orvosi eszközökkel való durva áttörése nem túl sikeres, sőt a megszületendő gyermekre és az anyára nézve kockázatokkal is jár.
A meddőség evolúciós szempontú orvoslása tehát azoknak a feltételeknek a módosítására irányul, amelyekre reakcióként kialakult. Ilyenek a női testsúly és az azt negatív irányba befolyásoló tényezők, a krónikus stressz, valamint a párkapcsolat rejtett vagy nyílt zavarai.
(A cikk teljes terjedelemben olvasható a www.tenyek-tevhitek.hu oldalon).
Szendi Gábor
klinikai szakpszichológu
