Vannak az elhízás szempontjából különösen veszélyes életszakaszok, amikor még inkább figyelni kell a kockázati tényezőkre. Első ilyen időszak a méhen belüli élet. Az anyai inzulinszintnek jelentős hatása van a magzat növekedésére és zsírsejtszámának gyarapodására. Emlékezzünk: a cukorbeteg anyák magzata általában nagyobb súlyú! Egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan táplálkozik a kismama: egy elhízott, túlsúlyos anyának nagy valószínűséggel nagyobb születési súlyú gyermeke lesz, és ez már kedvezőtlen.
A második veszélyes periódus a csecsemőkor. Egyre nagyobb a 6 hónaposnál fiatalabb, tápszerrel táplált csecsemők aránya a szoptatottakhoz képest, ezáltal sokaknál nem érvényesül az anyatej elhízást csökkentő hatása.
A pubertás kor előtti, ún. pre-pubertásban van az a „telődési periódus”, melyben a gyerekek jellemzően kikerekednek, az ezt követő nyúlási szakaszban pedig testmagasságuk nő, testtömegük – normál körülmények között – változatlan. Ez az időszak mindkét nemnél egyre korábban kezdődik: lányoknál már 9-12 évesen, még az első menstruáció előtt, míg fiúknál 12-14 éves korban.
A gyermekkori elhízás és a felnőttkori túlsúly között egyértelmű az összefüggés. Brit tudósok szerint, általában már 2 éves kor előtt kiderül, hogy valakiből túlsúlyos felnőtt lesz-e. Ezernél is több túlsúlyos gyermek és kamasz vizsgálatából kiderült, hogy míg a túlsúlyos kamaszok 50%-a már 2 éves kora előtt, addig 90%-a 5 éves korára vált túlsúlyossá, de 10 éves korra már mindegyikük elhízott volt.
A túlsúly megítélésére már gyermekkorban is alkalmazható a testtömeg-index (BMI), mint mérőszám, azonban a szakemberek inkább a testzsír arányát tekintik irányadónak, ami fiúk esetében 25% fölött, lányoknál pedig 30% fölött jelez elhízottságot.
A korai súlygyarapodás kiváltói között szerepelhet a nem megfelelő étrend, a szilárd táplálék túl korai bevezetése, és természetesen, a kevés mozgás. A kövér szülők kövér gyerekei esetében is felmerül a kérdés: ez vajon genetika vagy a szülőktől tanult helytelen életmód következménye?
A gyermekkori rizikófaktorok – bár tünetet nem okoznak – bizonyítottan jelentkeznek. Azoknál az elhízott gyerekeknél, akiknek nincs endokrin, hormonális betegségük, csak egyszerűen sokat esznek, és keveset mozognak, már találkozhatunk másodlagos zsíranyagcsere-zavarokkal, illetve sokaknál megzavart cukoranyagcserével is, ami ugyan tünetmentes, ám a 2. típusú cukorbetegség előszobáját jelenti.
A későbbiekben már ránézésre is könnyen kiderül, hogy hasra és mellkasra kiterjedő „alma típusú”, vagy inkább csípőre és combokra terjedő, „körte típusú” elhízásról van-e szó. Előbbi magas vérnyomásra, infarktusra, agyvérzésre, magas vérzsír szintre hajlamosít, míg utóbbi inkább visszérbetegségekhez vezethet.
A helytelen táplálkozás nemcsak egy életen át cipelendő súlytöbbletet eredményezhet – annak súlyos mellékhatásaival együtt –, hanem számos, kellemetlen emésztőrendszeri problémát, így elsavasodást, a bélflóra egyensúlyi állapotának felborulását, renyhe emésztést, puffadást, gombásodást, máj- és epepanaszokat egyaránt. Így az optimális testsúly élethosszig tartó megőrzése nemcsak szépségünket, hanem egészségünket, jó életminőségünket is szolgálja.
dr. Babai László
a Budai Allergiaközpont igazgatója
www.oxygenmedical.hu
