Egy régi osztálytársam disszidálni akart Ausztriába, de eltévesztette az útirányt, és Csehszlovákiában kötött ki. A börtönben néhány nap után könyörgött, hogy valami munkát végezhessen, mert agyára ment a tétlenség. Föl-moshatta a folyosót, ami számára maga volt a boldogság!
Válásom után munkamániába menekültem. Naponta 20 órát dolgoztam, csak hogy ne kelljen éreznem lelkem fájdalmát.
Két végletről írtam. Szerintem mindkettő – a tétlenség és a munkamánia is – kerülendő. A cél: az egyensúly.
Ezt tapasztalta meg – más vonatkozásban – dr. Jill Bolte Taylor, 37 éves, Harvard egyetemi agykutatónő is, akinek 1996-ban megpattant egy ér a bal agyféltekéjében, hatalmas agyvérzése támadt, s gyakorlatilag „lekapcsolt” a bal agyféltekéje. (Ez a racionális, logikus, elemző agyterületünk; míg jobb agyféltekénk a kreatív, intuitív, képzelődő részünk.)
Jill négy óra alatt olyan állapotba került, hogy nem tudott járni, beszélni, írni, illetve életének bármely részletére visszaemlékezni, viszont – furcsa módon – boldognak érezte magát. Átélte a mindennel és mindenkivel való összekapcsolódottság érzését, mert kizárólag a jobb agyféltekéjén keresztül érzékelte a világot. Nyolc év alatt felgyógyult. Élményeit, tapasztalatait és jótaná-csait a Mennybe döngölve – Egy agykutató boldogító agyvérzése című könyvben írta meg. A műből kiderül a két agyfélteke egymástól gyökeresen eltérő „személyisége”, s az, hogy az eredményes életvitelhez a két agyféltekénk harmonikus és kiegyensúlyozott együttműködésére van szükségünk. Két részletet idézek Jill könyvéből:
“Ha a két karakter között egészséges egyensúlyt állítunk fel, akkor képesek leszünk tudatos gondolkodás szempontjából rugalmasan, örömmel fogadni a változásokat (jobb félteke), és közben mégis szilárdan az utunkon maradni (bal félteke). Ha megtanuljuk értékelni és használni a birtokunkban levő összes mentális ajándékot, akkor megnyitjuk magunkat az élet azon mesterművére, akik valójában vagyunk.”
“Nehéz utat jártam be ahhoz, hogy megtanuljam: agyi áramköreim integritása szabja meg, hogy miként létezem e világban. Az általam – sejtekként és áramkörönként – megtapasztalt tudatosság ezeknek a fantasztikus kis entitásoknak a kollektív tudatossága, ahogy egymásba fonódva felépítik azt a hálót, amit az elmémnek nevezek. Idegrendszerünk ama képességének köszönhetően, hogy meg tudja változtatni a többi idegsejthez való kapcsolódásait– úgy járjuk a világot, hogy képesek vagyunk rugalmasan gondolkozni, alkalmazkodni a környezetünkhöz, és megválasztani, hogy kik és hogyan akarunk lenni a világban.”
A nyugati civilizáció, amiben élünk, szélsőségesen bal agyféltekés – logikus, racionális – kultúra. Húsz éve tanítom munkatársaimmal az agykontroll nevű stresszkezelő és elmefejlesztő módszert, aminek az egyik célja: hozzáizmosítani a jobb agyféltekét a balhoz, hogy egyensúlyba kerüljünk.
Két szegedi lány Angliában nyelvtanfolyamon vett részt, ami tesztvizsgával kezdődött. Azt vizsgálták, hogy a bal vagy a jobb agyféltekéjüket használják inkább a hallgatók. Az egész csoportból csak a két szegedi egyetemistánál jött ki az az eredmény, hogy azonos mértékben használják mindkét agyféltekéjüket. Az egész társaságból csak e két magyar lány végzett agykontroll tanfolyamot…
