Munkamánia

//

Workalcoholism – így is nevezik a munkamániát, amely nevének megfelelően komoly betegséget takar. Az ebben szenvedők szinte észrevétlenül csúsznak bele egy olyan állapotba, amelyben az öröm és az önigazolás egyetlen forrása a munka, amely szinte minden mást kiszorít az életből. A következmények pedig nem csak lelki, de testi problémákban is jelentkeznek.

Sokan magától értetődőnek tekintik, hogy a munkamánia korunk tipikus menedzserbetegsége, pedig Gustav Flaubert már 1852-ben közölt megfigyeléseket a túlzottan munkájukba temetkező emberekről. Ferencz Sándor kutató pedig már 1919-ben írt az ún. vasárnapi neurózisról, amelynek okát a munkája nélkül maradt ember céltalanságában látta.

Mai értelemben a munkamánia egy olyan függőségi állapot, amelyben a munka drogként funkcionál, az élet egyetlen értelmévé válik, ezáltal háttérbe szorítva a társas, szociális és családi kapcsolatokat. Ez pedig nyilvánvalóan érzelmi kiüresedéshez, illetve akár összeroppanáshoz is vezethet, ha az érintett nem kér idejében segítséget.

Ma, amikor a közép- és felsővezetők 70-80%-a heti 60 órát is dolgozik, fontos elkülöníteni a kitartó munkát a munkamániától. A fő különbség talán abban áll, hogy a mániás egyáltalán nem élvezi a tevékenysége gyümölcsét, sőt, inkább folytonos rossz érzésekkel küzd, ráadásul a szabad idejét sem tudja örömszerző tevékenységekre fordítani.

Eleinte még csak azt tapasztalhatja a környezete, hogy egyre több időt fordít a munkájára, kevesebb időt szán a barátaira és a családjára. Később már nem is lehet ezt szóba hozni előtte, hiszen agresszívvé válik, ha akadályozzák a tevékenységében. A következő fázisban már a fordított hatékonyság jelentkezik, vagyis egyre többet vállal, ám egyre kevesebb feladatát tudja tökéletesen elvégezni. Végül eljut arra a szinte, amikor úgy érzi, teljesen kimerült, eljutott energiái határáig, számtalan fizikai tünetet észlel magán. Sajnos, a legtöbben már csak ilyenkor fordulnak orvoshoz, és elsősorban akkor is csak a fizikai tüneteik miatt.

Fizikai következmények:

Akik testi problémáikra keresnek gyógyírt, gyakran jutnak el belgyógyászhoz, kardiológushoz. Azok viszont, akik belátják, hogy esetleges pánikbetegségük, depressziójuk is kezelést igényel, fontos lépést tesznek az által, ha felkeresnek egy lélekgyógyászt. Igaz, hogy egy ilyen típusú tünet-együttesből nem könnyű kigyógyulni, de a visszaesések után sem szabad feladni. A fő feladat, hogy meg kell tanulni lassítani, nemet mondani, és az élet más területeire is hangsúlyt helyezni. Akinek a személyiségébe van kódolva a megfelelni vágyás, az önigazolás kényszere, az munkamániáját gyakran váltja fel egy másik, túlzásba vitt tevékenységre, például sportolásra. Az ilyen jellegű szenvedélybetegeknél beválhatnak a kommunikációra és hatékony konfliktuskezelésre irányuló családterápiák – esetlegesen gyógyszerszedés mellett. Ám az egyes esetek mögött húzódó egyedi motívumok miatt, a szakemberrel folytatott terápia tartósabb eredményre vezethet.

Kérjük, válaszoljon igennel vagy nemmel a következő kérdésekre:

Szellemi, lelki tünetek:

Ha kérdések zömére a válasza: nem, akkor érdemes végiggondolnia, valóban sikerült-e megtalálnia az egyensúlyt munka és magánélet között. Amennyiben gondjai vannak e téren, keressen fel szakembert!

Fizikai tünetek:

Amennyiben a kérdésekre nagyrészt „igen”-nel válaszolt, ajánlatos pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulnia, hiszen Önnél már fizikai szinten is jelentkeznek a lelki problémák.

dr. Kocsi Anikó
pszichoterapeuta
www.oxigenmedical.hu

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: whatsapp
WhatsApp
Megosztás itt: email
Email

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!

Iratkozzon fel a ParaMedica hírlevelére!